Karika-túra a törvényhozásba

Duka Zólyomi Árpád sorszámát 36432 szavazó karikázta beSomogyi Tibor felvételeA „karikázás”, vagyis a preferenciaszavazatok intézménye elméletileg a választások demokratikus jellegét erősítené, hiszen a választópolgár annak ellenére mandátumhoz juttathatná „kedvencét”, hogy pártja valamilyen okból nem indította befutó helyen. A feltételes mód pedig azért helyénvaló, mert a hazai választások történetében eddig megválasztott több száz parlamenti képviselő közül csak 19-en jutottak a törvényhozásba a preferenciaszavazatoknak köszönhetően.

1992-ben és 1994-ben egyaránt kilenc-kilenc képviselőt „karikáztak fel” a választók, 1998-ban senki sem jutott ilyen módon mandátumhoz, a múlt hétvégi parlamenti választásokon pedig ez csak Duka Zólyomi Árpádnak (MKP) sikerült.

1998-ban ugyanis megszüntették a kerületi választási listákat, a preferenciaszavazatok intézménye ekkor kezdett agonizálni. Sokkal könnyebb volt az indulónak saját kerületében megszerezni a 10 százaléknyi preferenciaszavazatot, mint az országos listán.

A választási törvény ilyetén módosítása gyakorlatilag teljes szabad kezet adott a pártstruktúráknak, amelyek így maguk határozhatták meg, kinek lesz esélye bekerülni a parlamentbe.

A Polgári Szem (Občianske oko) szervezet lapunk rendelkezésére bocsátott összegzéséből kiderül, kezdetben majdnem minden második választó élt a karikázás lehetőségével, esélytelen helyről a parlamentbe juttatva 1992-ben az MKP és a KDH 3-3 jelöltjét, két képviselőt az SDĽ-ből, egyet pedig az SNS-ből. 1994-ben az SDĽ-ből öten, az MKP-ból ketten, a KDH-ból és a DÚ-ból egy-egy képviselő jutott így parlamenti mandátumhoz.

Peter Novotný, a Polgári Szem projektkoordinátora lapunknak elmondta: ahhoz, hogy értelme legyen a preferenciaszavazatoknak, meg kellene változtatni a választási törvényt. „Vagy sokkal alacsonyabb küszöbre lenne szükség, vagy pedig több választási kerületre ahhoz, hogy érvényesülhessen a választópolgárok akarata” – nyilatkozta az Új Szónak Novotný. Szerinte a százalékos küszöb csökkentésével nagyobb versengést lehetne teremteni a képviselőjelöltek között, és a parlamentbe azok jutnának be, akiket választóik szívesen látnának a képviselők között. „Ideális az egyszázalékos küszöb vagy a 8-10 választási kerületből álló modell lenne” – véli Peter Novotný, aki szerint a jelenlegi formában nincs értelme a karikázás lehetőségének. „Ebben a formájában nem tartom tisztességesnek a karikázás módszerét. Csak a választási bizottságok munkáját nehezítik” – jelentette ki a Polgári Szem munkatársa, aki bevallotta, meglepte Duka Zólyomi Árpád bejutása a parlamentbe. „Ez az ő személyes sikere. Gondolom, nagyon ismert és közkedvelt lehet a szlovákiai magyar közösségben” – mondta Novotný. Szerinte az 1998 előtti választási rendszer annyiból volt demokratikusabb, hogy – bár ez kevés jelöltnek sikerült – volt reális esély arra, hogy valakit „bekarikázzanak” a törvényhozásba.

Nézzük egy-két példát. Amíg 1994-ben Boros Zoltánnak a Közép-szlovákiai kerületben elég volt 9087 „karikát” szereznie ahhoz, hogy a kerületi lista harmadik helyéről az elsőre (és így a parlamentbe) kerüljön, 1998-ban Petőcz Kálmánt az országos szinten megkapott 21391 preferenciaszavazat sem juttatta mandátumhoz. (Tegyük hozzá: annak ellenére, hogy a parlamentbe bejutott például a tizenötödik helyen induló Hóka László, akinek sorszámát mindössze tizedannyian, 2351-en karikázták be.)

A választók ma már gyakorlatilag csak pártlistákra szavaznak. Mivel alig-alig van esélyük arra, hogy valakit az esélytelenek közül bejuttassanak a parlamentbe, a preferenciaszavazatok intézményét mégis több választó használta ki, mint négy éve. Míg az MKP választói közül 1998-ban több mint 175 ezren karikáztak, a mostani választásokon már csak 241 ezren.

Tehát a választók szeretnének beleszólni a képviselők sorrendjébe, átrendeznék a „központilag” megállapított sorrendeket, ám erre nincs lehetőségük. Az utóbbi két választáson, mint mondtuk, egy fecske akadt: Duka Zólyomi.