Karácsony

Szeretjük a karácsonyt. Miért ne szeretnénk? A karácsony jó. Karácsonykor jóllakottak vagyunk, békések és boldogok. Orrunk tele van illatokkal, szánk ízekkel, gyomrunk finomságokkal. A karácsonyt legszívesebben nagy kezdőbetűvel írnánk.

Ilyenkor hazamegyünk. Amint leolvad a hó az előszobában hagyott cipőnkről, újra gyerekek vagyunk. Biztonságra találunk az illatokban, gondtalan pontyként úszkálunk gyermekkorunk karácsonyainak fürdőkádjában.

Az ünnepi hangulat forró olaja sistereg bennünk az estére várakozva, s ha elérkezik, ránk ömlik minden, mint kiflidarabokra forró, vaníliás tej, és a végén mákot szór ránk az ünnep.

Hosszú, cifra sorokban masíroznak hasunk székesegyházába a karácsonyi étkek. A vacsora pedig, mint egy ünnepi menet vonul be megadva minden méltóságot, körülvéve titokzatos jelképekkel és őseinktől örökölt hagyományokkal, melyeknek eredete a feledés éléskamrájának legfelső polcán lapul.

Elöl a ministránsok, mindegyik valami fontos kelléket hoz. Érkezik az összetartás almája, az egészség fokhagymája, és az ostya. Utánuk szerényen, mint diakónus a füstölővel, a lencseleves ontja illatát, adja meg az este alaphangulatát és készíti elő az utat a püspöknek, aki a hal egyházközségének a feje. Leghátul ballag az öreg bejgli-sekrestyés, aki teljessé teszi a felvonulást. Bent a szentélyben az ünneplők egybeolvadnak a szertartásban, és megszületik a gyomor karácsonya, ami titkos és évente csupán egyszer van benne részünk. A vacsorában sűrűsödik össze az ünnep.

Egész évben várjuk ezt a napot. Amint vége van, máris a következőre gondolunk. Ha tehetnénk, sorba állnánk duplára karácsonyból, de nem tehetjük, és ettől különleges. A karácsony nem krumplifőzelék, nem négytojásos piskóta, nem rántotta. A karácsony apáink, nagyapáink és dédapáink nemzedékeit magában hordozó halászlé, mely a család állandóságának érzését adja. Olyan leves, ami sokáig készül, amibe bele kell főzzük a megbocsátást, az elcsendesülést, a másokra figyelést, a jó cselekedeteinket és a szeretetet. És csak akkor lesz igazán finom, ha időben nekifogunk, ha minden hozzávalóra gondosan odafigyelünk, és ha nem magunknak főzzük.

Mert hiába lesz a karácsonyunk töltött krumpli füstölt lazaccal és tejföllel, tepsiben sült bárány padlizsánnal, paradicsommal, olívával, fokhagymával és mentaolajjal, és borban sült körte csodás diókrémmel, ha a házunk előtt éhen hal a gyufaárus kislány.