Kampányból nem jó a hosszú##3#

A EU-csatlakozási népszavazás előtt tíz nappal találkoztam neves magyarországi politikusokkal. A legtöbbjük mintha páholyban ülne, hátra dőlve várta és lefutottnak vélte az eseményeket. Somogyi Tibor felvételeNyugodtan alszik szombat éjjel óta, amikor kiderült, hogy váratlanul kevesen vettek részt a magyarországi népszavazáson?

Hál’istennek jó alvó vagyok. Az elmúlt napokban is nyugodtak voltak az éjszakáim. Azt azonban meg kell vallanom, hogy a nyolcvankilences rendszerváltás napjai óta nem fordult elő velem az, ami a legutóbbi vasárnapon. Kora délutántól késő estig váltogattam a tévécsatornákat és kapcsolgattam más-más adókra a rádiót, hogy minél több szakértő véleményét ismerhessem meg a magyarországi, megdöbbentően alacsony részvételi arány okairól.

Pozsonyból nézve melyek a viszonylagos érdektelenség okai?

Azt hiszem, hogy igazuk van azoknak a médiaszakértőknek, akik azt állítják, hogy túl hosszadalmas volt és túlságosan a részletkérdésekkel foglalkozott a magyarországi kampány. Aztán az is elbizonytalanított sok polgárt, hogy akadt olyan ellenzéki párt, amely az utolsó napokig lebegtette a véleményét. Sokkal többet beszéltek a csatlakozás kockázatairól és várható hátrányairól, s alig foglalkoztak az igenlő válaszok korszakos jelentőségével és előnyeivel. A referendum előtt tíz nappal találkoztam neves magyarországi politikusokkal. A legtöbbjük mintha páholyban ülne, hátra dőlve várta és lefutottnak vélte az eseményeket.

Mintha idehaza a szlovákiai politikusok is így tennének. Kampányról, a választópolgárt megszólító rendezvényekről alig hallani. Nem kockázatos ez a csend?

Ha elfogadjuk azt a stratégiát, hogy most a részvételre kell mozgósítani a polgárokat, akkor nyilvánvaló, hogy márciustól május közepéig nem lehet ugyanolyan intenzitással kampányolni. Megunnák és belefásulnának azok, akiket éppenséggel arról szeretnénk meggyőzni, hogy menjenek el voksolni. Többek között azért is, mert a szlovákiai jogszabály nem tartalmaz olyan salamoni megoldást, mint a magyar. Vagyis nálunk csak akkor érvényes a referendum, ha ötven százaléknál nagyobb lesz a részvételi arány.

Szlovákiában viszont nem ügydöntő ez a referendum...

Csak elvben. A huszadik században sokszor döntöttek önkényesen a politikusok. Jaltát említhetném többek között és számos más tragikus eseményt. Jogállamban egyértelműen a polgároknak kell dönteniük erről a történelmi lépésről. Nyilvánvalóan a szlovákiai magyaroknak is, akiknek ugyancsak létérdeke a csatlakozás abba a közösségbe, amely boldogulást, biztonságot és demokratikus értékrendet nyújt.

Ha nem lesz eredményes a voksolás, lemond a kormány vagy ön, aki végül is felelős a kampányért?

Ne szaladjunk ennyire előre. Most a minél nagyobb arányú részvétel ösztönzése az időszerű téma.

A szlovákiai elemzők és ellenzékiek viszont már most egyre hangosabban bírálják önt a jellegtelen kampány miatt...

Többségük olyan, mint az a fanatikus focidrukker, aki fél négykor beül a stadionba és öblös hangon az edző azonnali leváltását követeli, holott a mérkőzés csak ötkor kezdődik. A Smer vezetői a leghangosabbak, mert képtelenek elviselni, hogy a jelenleg legnépszerűbb pártnak nincs beleszólása a kormánydöntések meghozatalába. És hadd mondjam ki azt is, hogy jól érzékelhető az a magatartászavar, amelybe több szlovák kereszténydemokrata politikus keveredett. A Smer támadásait egyébként azért tartottam övön aluli ütésnek, mert ők is megkapták azt a kampánystratégiát, amelyet a kormány hagyott jóvá és amelyet az első kritikákat követő felvetésemre sem korrigált. Jól ismerték hát az ütemtervet, mégis tíz nappal a kezdet előtt hangoskodni kezdtek. Egyértelműen pártpolitikai célok miatt.

Ezután Monika Beňovát azzal osztotta ki, hogy azért támadja önt, mert bizonyos reklámügynökség érdekében lobbizott, sikertelenül. Mire a politikus hölgy hazugsággal vádolta meg és konkrétumokat követelt. Tisztázták már legalább egymás között ezt a perpatvart, s egyáltalán beszélő viszonyban vannak?

Természetesen beszélünk egymással, hiszen mindketten az ország sikeres integrációjáért felelünk. Most is együtt utazunk Athénba. A vitáról meg csak annyit, hogy komolytalanná és egyértelművé válik a téma, ha bárki azt állítja, valójában nincs is a Smerhez közelálló reklámügynökség.

Az igazsághoz tartozik viszont, hogy nemcsak a szlovák politikusok és politológusok részéről, hanem Brüsszelből is hallatszanak komoly figyelmeztetések, melyek szerint a kormány mintha ülne a babérjain...

Már javában zajlanak a regionális rendezvények. Egyre többen érdeklődnek az úgynevezett zöld vonalon. Napról napra több fogy a „Húsz kérdés, húsz válasz” című összeállításunkból és más tájékoztató kiadványainkból, amelyek magyarul és más hazai kisebbségek nyelvén is megjelentek. Rövidesen indul a közszolgálati média műsorsorozata is. A kampány tizenkét nappal a referendum előtt csúcsosodik ki, s negyvennyolc órával a voksolás előtt fejeződik be. Biztosra veszem, hogy egy hónap múlva a jó szándékú bírálatok és a kuvikolók is elnémulnak, mert a vége valóban jó lesz, vagyis eredményes népszavazást rendezünk.

Aggódnak és egyre indulatosabbak a mezőgazdászok, mert még mindig kevés információjuk van arról, mi minden várja őket a csatlakozás után. Ráadásul még a visegrádi partnerekhez képest is kevesebb támogatást ígértek nekik, és közülük sokan esetleg elkeseredésük miatt maradnak távol a voksolástól.

A kérdés első részét az agrártárcának kell feltenni, mert minden miniszter a saját munkaterületének szuverén gazdája. Jómagam a többihez annyit teszek hozzá, hogy az unión kívül egyre rosszabb, a közösség tagjaként pedig fokozatosan jobb lesz a körülményekhez és az újabb kihívásokhoz alkalmazkodni tudó gazdák helyzete is. Ez nem közhely, a szakemberek tények sokaságával érvelnek.

Ön az MKP miniszteri klubjának az elnöke is. Nyilván ebben a tisztségében is tudatosítja, hogy a csatlakozás előtti feltételek megteremtésében tapasztalható lemaradás miatt főleg a regionális és az agrártárcát bírálják. Nem veti ezt a magyar tárcavezetők szemére?

Nézze, Szlovákiában sokan mindmáig nem tudnak napirendre térni afölött, hogy az ország integrációs ügyeinek jelentős része a Magyar Koalíció Pártja által jelölt személyek hatáskörébe tartozik, holott ők elsősorban a szlovákiai kormánykoalíció tagjai, továbbá szakemberek. Ezek a tények a leglényegesebbek. Egyébként a miniszteri klubban megtárgyaljuk a bírálatokat, olykor kemény viták is zajlanak, de ezekről a szakmai véleményütköztetésekről érthetően nem adunk ki közleményeket.

Ma milyen érzésekkel szemléli majd az athéni történéseket?

Egészen bizonyosan nagyapámra és apámra gondolok, akik sokat meséltek nekem a boldog békeidőkben gyarapodó Európa és a masaryki Csehszlovákia demokratikus értékrendjéről, a másságot és a másként gondolkodást messzemenően tiszteletben tartó polgárságról. Ha a választásra jogosultak közül minél többen elmennek szavazni májusban és igennel voksolnak, akkor ezek az értékek és kapcsolatok térhetnek vissza sok évtized után Szlovákiában is.