„Jól vagyok, nem kell mindig a kirakatban lenni”

Hevesi Tamás eddig a világ nyolcvanhárom országában fordult meg, de elmondása szerint sosem hagyná el MagyarországotFotó: www.hevesitamas.huZenei karrierje 1981-ben indult; ekkor alapította meg bátyjával, Imrével a Névtelen Nulla nevű együttest. Tehát huszonöt éve a pályán van. A jubileumot természetesen meg kell ünnepelni. Koncerttel, új nagylemezzel. Erről is beszélgettünk, de elsőként a Fradi került szóba, mivel a sportegyesület székházában találkoztunk.

Szokatlan látványt nyújtasz. Edzőruhában, síppal a nyakadban még sosem láttalak.

Pedig minden hétköznap, késő délután ebben láthatsz. Egy éve alapítottuk meg a Ferencváros női labdarúgó-szakosztályát. Én vagyok a vezetője és az edzője. Edzői pályafutásom majdnem öt éve indult. Először a szekszárdi, majd a szentesi női teremlabdarúgó-csapat munkáját irányítottam. A Fradiban most már nagypályás csapattal dolgozom. Van egy kispályás csapatunk is, tizenegy év alatti lányok részére, a Bozsik-program részeként hoztuk létre. Jövőre lesz még egy utánpótláscsapatunk, az U15-ös.

Bizonyára nem könnyű ennyi hölggyel...

Mi szó szerint egy nagy család vagyunk. Mindenki amatőrstátusban van, jómagam is, ezért fizetés nem jár. A lelkesedés, a foci iránti szeretet és tisztelet tartja együtt a csapatot. Egyben ezek tesznek erőssé bennünket. Mint minden családban, nálunk is akadnak viták, kisebb súrlódások. Megoldjuk őket. Köztudott, hogy a szurkolás, a valahová való tartozás összeköti az embereket. Ha két Fradi-drukker vagy játékos találkozik, szinte mindenről tudnak beszélgetni.

A lányok „tökös csajok”? Ha kell, szóba hozzák a játékvezető anyukáját?

Három alapszabályom van. Ha kijössz az edzésünkre vagy a meccsünkre, lefogadom, hogy egyetlen csúnya szót sem fogsz hallani. Sem a pályán, sem az öltözőben. Nálunk ez tilos. Minden hölgyet a törékenysége, a kecsessége, a szépsége, a válogatott beszéde tesz varázslatossá, ezért hajtunk mi, férfiak a kegyeikért. Játékosaimnak a női mivoltukat a focipályán is meg kell őrizniük. Természetesen ők is bosszankodnak, ha a játékvezető nem a javunkra dönt, például nem adja meg a jogos tizenegyest, ezt egy hölgynek is nehéz feldolgozni. Az igazságtalanságot én is nehezen viselem a kispadon, de amit elvesznek tőlünk, azt máskor visszakapjuk – a foci ilyen játék. A második alapszabály: az egészséges életmód betartása. Nálunk senki sem dohányzik. Ezt nyilván nem tilthatom meg, de mindig hangsúlyozom: számomra ellenszenves, sőt, egyenesen undorító volna, ha a sportoló a meccs végén rágyújtana. A harmadik alapszabály: a távolság betartása. Fontos a távolságtartás. A játékosokat csak kellő fegyelem mellett lehet motiválni. A három méter távolságnak mindig meg kell lennie, de ez nem lehet sem három méter tíz centi, sem kettő kilencven. Nem könnyű helyzet ez, hiszen az edzőnek a szituációtól függően helyenként apának, pedagógusnak, alkalmasint barátnak kell lennie a probléma megoldásához. Én nagy hangsúlyt helyezek a lelki harmónia kezelésére, hiszen ha valaki nincsen rendben belül, akkor annak látható jelei lesznek a játékában is.

Miért éppen a Fradi? A foci-drukker mi alapján választ magának klubot? Beleszületik? Belecsöppen?

Odahaza a családban mindenki a Ferencvárosért rajongott. Először mégis Vasas-drukker voltam. Érdekes történet, a gombfoci az alapja. Bátyámmal gyakran játszottunk, ő volt a Fradi, én a Vasas. ĺgy aztán a való életben is a Vasasnak szurkoltam. Később, zenészként megismertem a kis Albert Flórit, a fiatalabbikat – mi így hívjuk őt –, és összebarátkoztunk. Ő most a Ferencváros pályaedzője. Eljárt a koncertjeimre, én meg rajta keresztül megismertem a focistákat, a focistákon keresztül pedig a szurkolókat. Elkezdtem meccsre járni, és azon kaptam magam, hogy már én is a családba tartozom. Jó régen volt. A Fradi a magyar nemzet egyik értéke. Világszerte két dolgot tudnak a magyar labdarúgásról: az egyik Puskás, a másik a Fradi. Most vannak kisebb-nagyobb gondok, főleg anyagi jellegűek, de bízunk abban, hogy minden megoldódik. Sokan dolgoznak rajta. Remélhetőleg új befektetőknek köszönhetően egy szakosztály sem szűnik meg. Ha mégis, felbecsülhetetlen veszteség érné a sportot.

Két éve találkoztunk legutóbb, akkor léptek be országaink az Európai Unióba. Azt jövendölted, hogy a csatlakozás egyik nyertese a sport, ezen belül is a labdarúgás lesz. Valóban az lett?

Tévedtem. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt vártam. A csatlakozás valóban átjárhatóbbá tette az országhatárokat, a labdarúgók áramlása is intenzívebb. Egyre több afrikai játékos jelenik meg a magyar piacon, amivel alapjában véve nincs baj, de közben a saját tehetségeinket hanyagoljuk, és nem tudunk rendet tenni a házunk táján. Az U19-es és az U17-es csapataink Európa élvonalába tartoznak, sőt, világverők vagyunk, a fiatalabb korosztályok is. Valamit azonban nagyon roszszul csinálunk, mert a jó kezdet zsákutcába torkollik. A nyugati modell a magyar piacra nem lett átültetve se a vezetők, se az edzők, se a játékosok fejébe. Hiányzik a céltudatosság és a következetesség. Nem tudjuk, hová akarunk eljutni, ráadásul egyfolytában az utat foltozgatjuk, ahelyett, hogy új útra lépnénk. Az Európai Uniótól azt várjuk, hogy anyagilag segítsen, épülhessenek új műfüves pályák, stadionok, sportcentrumok, ezáltal vonzóbb lehet a labdarúgás, és a jövőben többen választhatnák – fiúk és kislányok egyaránt. Ez eddig nem valósult meg. Rendkívül sajnálom, hogy a Bozsik-program is szünetel. Pedig most valóban az utánpótlás-nevelésre kellene helyezni a hangsúlyt, kitűnő szakemberek bevonásával. A jelennel nem lehet mit kezdeni, ezért a jövőt kell építeni. A mai magyar labdarúgásban is jöhetnek ugyan részsikerek, egy-két kiugró eredmény, de az európai felzárkózáshoz jóval több kell. Az alapoknál kellene kezdeni a reformokat.

Két éve azt mondtad, örülsz, hogy csatlakozunk az unióhoz, de egyelőre nem látod a fényt az alagút végén. Közben a sötétben bárkitől kaphatunk pár pofont, azt sem fogjuk tudni, kitől érkezett. Most hogyan látod?

Volt a szocialista tömb és a KGST, ezért az ember megszeppen, amikor újabb válaszúthoz érkezik. Eddig az oroszokat karoltuk át, az amerikaiakat szidtuk, most fordítva van. Nem vagyok kibékülve a világpolitikával, főleg az USA politikájával. Amióta George W. Bush vezeti az országot, a világ rossz irányba tart. A csatlakozás jó gondolat, az egyesült Európáé a jövő, butaság lett volna kimaradni belőle. Mint mindennek, ennek is vannak nyertesei és vesztesei. A fejlesztésekre valóban komoly támogatások jönnek, néhány hete jártam nálatok: Szencen és Kisudvarnokban – örömmel tapasztaltam, hogy hozzátok is áramlik be a tőke. A csatlakozás legnagyobb vesztese a hazai termék. Bemegyünk egy áruházba, és lassan alig találunk magyar terméket. A saját termelőinkre gondoltam, amikor pofonról beszéltem, és sajnos egy csoportjuk meg is kapta. Esélytelenek az olcsó, sok esetben rossz minőségű külföldi termékekkel szemben. Hatékonyabb érdekvédelmi képviseleteket kellene kiépítenie minden országnak. A másik aggodalmam is beigazolódott. A tehetséges fiatalok százával hagyják el az országot, elsősorban a jobb megélhetés miatt, pedig idehaza is nagy szükség volna rájuk. Az országunk elöregedése még nagyobb ütemet vett. Ebben is hibás a politika, a munkaerőpiacunkat is védeni kellene. Igaz, jönnek a nemzetközi cégek, de leginkább futószalagok mellett alkalmazzák az embereket, sokszor a minimálbérért. Ezzel nem igazán épül a jövő. Csak azt érjük el, hogy saját országunkban albérlők leszünk.

Térjünk rá a zenére, amelyen keresztül eljutunk Ausztráliába. A Névtelen Nulla feloszlása után bejártad a fél világot. Zenélgettél. Ez amolyan mesébe illő történet: a szegény legény elindul hamuban sült pogácsával a tarisznyájában?

Nem egészen. Átlagos értelmiségi családból származom, anyagi gondjaink nem voltak, bár nem is dúskáltunk a pénzben. Én vagyok a legfiatalabb a családban, eddig stimmel a mese: a legfiatalabb gyermek elindult szerencsét próbálni. Már korábban is foglalkoztatott az utcazenélés gondolata. Először idehaza próbáltam ki, egy szál gitárral. Később adódott egy lehetőség, pénzfeldobással eldőlt, hogy tizenegy országból álló turnén én képviselhetem Magyarországot. A másik jelölt egyébként a bátyám volt. Annyira megtetszett a turnézás, az országról országra járás, hogy úgy döntöttem, belevágok egyéni turistaként. A nyolcvanas években bejártam egész Európát. Nem került pénzembe, amit a zenélésből kerestem, abból utaztam tovább. Később egyre meszszebb kerültem Magyarországtól. Egyszer csak elérkeztem Ausztráliába. Kiskorom óta rajongok a kontinensért, már gyerekként koalákat és kengurukat rajzoltam. Nem a nagyvárosokat, a nyüzsgő turistaparadicsomokat szeretem, hanem a természetet, a nyugodt életet. Ausztráliában van látnivaló bőséggel. Lenyűgöző a vadvilága, tökéletes az éghajlata, gyönyörű az óceán. Jóval egyszerűbb és tervezhetőbb az élet, mint nálunk. A világ nyolcvanhárom országában megfordultam, a világképemhez Ausztrália áll legközelebb. Eddig tizenhatszor jártam odakint. Élhetnék ott is, lehetnék ausztrál állampolgár, erre azonban nem vágyom. Állandó vízumom van, akkor megyek, amikor akarok.

Az utcazenélés mire tanítja meg az embert?

Alázatra, odafigyelésre. A célközönség rohan egyik helyről a másikra, s az hatalmas dicsőség, ha a zenéddel le tudod kötni a figyelmüket, megállnak néhány percre. Az utcán kezdtem, később pubokban játszottam. Persze sok akadályba ütköztem, hiszen akkor még a kommunizmusból jöttem. De ezeket is megoldottam. Az utcazenélés sok másra is megtanított. Megtanultam, hogy a sikerig rögös út vezet, tele kanyarokkal és kereszteződésekkel, amelyekben könnyű eltévedni. A kezdő zenészeknek szívből ajánlom, hogy kerekedjenek fel, mutassák meg tehetségüket az utcán, ott ugyanis minden eldől. Az utca embere őszinte. Csak akkor áll meg, s csak akkor dob aprót a kalapba, ha lekötöd a figyelmét, illetve valami olyat tudsz, ami több mint az átlag.

Az utazási irodád még működik?

Már nem. Az ABO-ABO Travel mindenfelé utaztatott, de kizárólag olyan országokba, amelyekben én is megfordultam. Egy idő után már képtelen voltam összeegyeztetni egyéb teendőimmel. Egy vállalkozás kizárólag akkor működik, ha a tulajdonos, a főnök ebben szervesen részt vesz. Egyre kevesebbet foglalkoztam vele, ami a bevételre is rányomta a bélyegét. Ezért inkább eladtam.

A laikusok, a zenében kevésbé naprakészek azt látják, hogy amíg néhány éve még a könnyűzene főszereplője voltál, addig mára mintha háttérbe szorítottad volna a zenélést.

Van benne igazság, bár csak minimális. Dalszerzésben sosem voltam gyors alkotó. Az utóbbi években átalakult a magyar könnyűzenei piac, főleg a Megasztár hatására. Én továbbra is teszem a dolgomat, sokat koncertezem, de mivel jelenleg a versenyzők vannak reflektorfényben, ránk kevesebb fény vetül. Ez nem baj. Örülök, hogy elindult a műsor. Ha a televízió engem is hetente mutatna, vagy szombat esténként volna szórakoztató műsorom, senki sem mondaná, hogy háttérbe szorult a másik felem, a zenélés. Egyébként jól vagyok, nem kell mindig a kirakatban lenni.

Pletykaszinten volt szó arról, hogy feltűnsz hetente a tévében. Méghozzá épp a Megasztár zsűrijében. Volt valós alapja?

Több újság is felhívott, hogy a tévécsatornánál felmerült a nevem Pierrot helyére. Kérdezték, vállalnám-e. Mondtam, hogy bizonyos feltétellel, ha valóban elmondhatom a véleményemet, örömmel. Számomra megtiszteltetés, hogy szóba kerültem. Szerintem Novák Péter szerződtetése jót tett a műsornak. Ő igazi showman, és a zenéhez is ért. Leginkább az ő véleményével tudok azonosulni. Figyelemmel kísérem a műsort, mert érdekel a zenei felhozatal, a leendő pályatársak. Most Rúzsa Magdi a favoritom, kiemelkedik a mezőnyből. Örülnék, ha vajdaságiként megnyerné, én nagyon tisztelem a határon túli magyarokat. Szabó Eszternek is drukkoltam, hiszen ő földim, gyulai.

Milyen zsűritag lettél volna?

A legfontosabb, hogy ne csapjuk be egymást. Szerintem túl nagy a dicséretlavina. Kétségkívül kiváló produkciók vannak, de nem mindegyik fantasztikus meg világszínvonalú. Én következetes zsűritag volnék, a jót és a rosszat is megmondanám. Nem szabad a kelleténél nagyobb szárnyakat adni a versenyzőknek. A Mega-sztár körüli világ csalóka, hamis médiás jelenlét övezi. A fiatalok a média által hirtelen nagy népszerűséget kapnak, s azt gondolják, ez a normális, ez majd a jövőben is így lesz. Később a médiának nevezett szőnyeget kihúzzák a lábuk alól, és utána jönnek a farkastörvények. A zenében is a gyors termelődés lett úrrá, amolyan papírzsebkendő-effektus: használjuk, eldobjuk.

Szerintem most, a harmadik széria után kis szünetet kellene beiktatni. A piac telített, nem bír el ennyi tehetséget.

Nem értek egyet; azt gondolom, hogy a tehetségeket fel kell karolni. Indítsuk el őket a pályán, ez kutya kötelességünk. A jövőjük úgyis a színpadon dől el. Ott derül ki, van-e rájuk igény. A piac valóban kicsi, de a zeneipar egy verseny. Ugyanolyan verseny, mint maga az élet. Az egyiknek sikerül, a másiknak kevésbé. Az élő zenélés szerencsére kezdi visszanyerni a szerepét, de még mindig túl sok a gagyi. Továbbra is vannak, akik hétvégenként diszkós fellépések tucatjait vállalják. Előadnak három-négy dalt, pontosabban eltátogják, és mennek is tovább. Ez felháborító. Nem a Megasztárt kell szüneteltetni, hanem a gagyit, a giccsparádét kell még inkább háttérbe szorítani.

Legutóbb 2003-ban jelent meg stúdióalbumod. Azt hiszem, itt az ideje egy újnak. Eléggé megvárakoztatod a rajongótáborodat.

Kimondani is borzasztó: huszonöt éve indult a pályám, ezt idén mindenképp megünneplem koncerttel és egy szép lemezzel. Egy rockos hangvételűvel. Sok minden fogalmazódott meg bennem az elmúlt időszakban, egyfajta feszültséggel párosítva. Tele vagyok lendülettel és energiával. Öt-hat dalnak már kész az alapja, most a szövegírás zajlik. Reményeim szerint nyárra befejezem, és ősszel megjelenik.

Az edzősködést ingyen végzed, az utazási irodádat értékesítetted, a zenélés picit a háttérbe szorult, legalábbis látszólag. Megkérdezhetem, hogy miből tartod fenn magad?

Most azt várod, hogy panaszkodjak? Nem fogok, sosem szoktam. Egyébként a zenéből élek, és tisztességesen megélek. Lemezt ugyan három éve nem készítettem, de azért sokat koncertezem. Igaz, nem annyit, mint régen. Évekig azért küzdöttem, hogy zeneileg stabil lábakon álljak. Elértem. Hamarosan indul egy új vállalkozásom is; jelenleg a kiépítés folyik.

A zeneiparral lesz kapcsolatos? Netán a Fradival? Esetleg ismét Ausztrália kap központi szerepet?

Talán mindhárom, ám erről majd legközelebb. Jó? Ha beindul...