Ivan Švejna: A nyitás előtt ki kellett volna javítani a rendszerhibákat

LAJOS P. JÁNOS

A parlament újra megnyitotta a 2. pillért, az ellenzék a rendszer megnyitása ellen szavazott. A kormány úgy véli, egymillióra tehető azon pénztártagok száma, akiknek jobb az egypilléres rendszer, őket akarják visszacsábítani. Az ellenzék szerint azonban a kormány csak a pénztártagok vagyonára utazik. Ivan Švejnát, a Híd alelnökét kérdeztük, aki a 2. pillér bevezetésekor a szociális ügyi minisztérium főosztályvezetője volt.

Nemmel szavazott a második pillér megnyitására. Ön szerint minden pénztártagnak megfelelőbb a második pillér, mint a teljesen állami rendszer?

A kérdés nem ez. Amikor megnyomtuk a nem gombot, nem abból indultunk ki, hogy kinek éri meg a kétpilléres rendszer. A legnagyobb gond a rendszerrel az, hogy hibás nyugdíjszámítási módszert vezettek be a második pillér, vagyis a pénztártagok esetében. A másik gond az, hogy a pénztártagoknak az állam nem adja meg azt, ami járna nekik. A harmadik gond a rendszerrel, hogy az életbiztosítóknak monopóliumuk van a nyugdíjfizetésre, és a pénzügyminisztérium sem tartja igazságosnak a nyugdíjszámítási módszerüket. Vagyis ezt nemcsak én állítom ellenzéki képviselőként, hanem a kormány képviselői is.

Ezért nem szavazta meg a rendszer megnyitását?

Ahhoz, hogy az emberek felelősen tudjanak dönteni, meg kell szüntetni az előbb említett diszkriminációk okait. Máshogy döntenének a pénztártagok, ha a második pillérből származó nyugdíjukat igazságosabban számítanák ki. Szerintem, ha a nyugdíjakat úgy számítanák, ahogyan azt valóban számítani kellene, akkor sokan azok közül is elégedettek lennének a második pillérrel, akik most mentek nyugdíjba. Én a nyugdíjszámítás módszerét nemcsak rossznak, hanem egyenesen alkotmányellenesnek tartom, az alkotmánybírósághoz fordultunk, bízom benne, hogy a testület igazat ad nekünk.

Ez már a rendszer negyedik megnyitása. Ön szerint még mindig vannak olyanok, akiknek ez a rendszer nem éri meg? Ha módosítanák a nyugdíjszámítást, akkor is maradnának olyanok, akiknek a kétpilléres rendszer hátrányosabb, mint a teljesen állami?

Erre a kérdésre nagyon nehéz általánosan válaszolni. Mondok egy példát: az, aki nem dolgozott, tehát a nyugdíjpénztárban nulla euró van a számláján, annak a Szociális Biztosítóban is nulla van a számláján. Vagyis akkor is szociális segélyen él majd idős korában, ha a kétpilléres rendszerben marad, és akkor is, ha visszatér az egypilléres rendszerbe. Számára tehát mindegy, hogy hogyan dönt. Az az alkalmazott sem számíthat magas nyugdíjra, aki tartósan a minimálbér környékén keres, mindegy, hogy az egy- vagy a kétpilléres rendszerben van.

Milyen szempontokra figyeljenek az emberek a döntésük során?

Minden eset egyedi. Ha valakinek azért alacsonyabb a fizetése, mert most fejezte be az iskolát és kezdett dolgozni, az teljesen más helyzetben van, mintha valaki már a nyugdíjkorhatárhoz közeledve keres ugyanannyit. Akik már közelednek a nyugdíjhoz, és az átlagbérnél sokkal kevesebbet keresnek, azoknak valóban mérlegelniük kellene a visszatérést az egypilléres rendszerbe. De nekik is figyelembe kell venniük, hogy a nyugdíjalapban lévő spórolt pénzük a magánvagyonuk része. A döntés tehát értékrend kérdése is. Akinek fontosabb, hogy van megtakarított vagyona, annak bizonyára érdemesebb maradnia. A nyugdíjpénztárak évente küldenek kimutatást a megtakarított vagyonról. Érdemes megnézni azt az összeget, ami a kimutatáson szerepel, és annak megfelelően dönteni.

Mit javasol a fiataloknak, akik még csak pár éve vannak a rendszerben, vagy pályakezdőként éppen most mérlegelik, hogy az állami vagy a vegyes rendszert válasszák?

A fiatalok esetében még a Smer is egyetért abban, hogy számukra a kétpilléres rendszer a megfelelőbb. Akik most lépnek a munkaerőpiacra, azoknak mindenképpen a kétpilléres rendszert javaslom. Azt azonban tudni kell, hogy senki sem képes garantálni, hogyan fog kinézni a nyugdíjrendszer 30-40 év múlva. (lpj)