Idő előtt nem küldik haza a beteget

„Lehetőségeinkhez mérten bővítjük szolgáltatásainkat”Somogyi Tibor felvételeAmikor pályázati győztesként a kórház élére állt, optimista hangvételben nyilatkozott lapunknak. Állította, munkatársaival együtt készek a régió lakosainak megfelelő, minőségi betegellátására. A sok probléma láttán hite, akarata nem rendült meg?

Ma is határozottan állítom, kórházunk életképes, noha tudatosítom, hogy ez a túléléshez kevés. Arra van szükségünk, hogy a régióban élők megbízzanak bennünk, hogy ne a fővárosi kórházak valamelyikében, hanem nálunk keressék a gyógyulást. Hiszen értük vagyunk.

Az egészségügy alulfinanszírozása kihat a betegellátás egészére. A dunaszerdahelyi kórház sem mentes a gondoktól.

Ez így igaz, nem tagadom, bár a siránkozás nem segít. Három dolgot tartok fontosnak: a múlttal való szembesülést, a napi problémák megoldását és bevételeink növelésével a jövőbeni fejlesztés megvalósítását. Nem nagyon akartam foglalkozni a múlttal, de sajnos, napvilágra kerültek olyan ügyek, amelyekről fogalmunk sem volt. Anyagiakról van szó, elődöm rossz döntéseinek terheit a kórháznak kell viselnie. A tartozások kifizetése, az elmarasztaló ítéletek kivédése elvonja az energiánkat a lényegtől.

Kifejtené, mire céloz?

Bizonyos előnytelen szerződésre utalok. Nem elég, hogy egy takarító cég drágán dolgozott, de emellett példátlanul magas büntetőkamatot követelt a késéssel térített számlákért. A kórháznak 1996-tól 2002-ig előbb havi 600–650 ezer, majd 900 ezer koronájába került a takarítás, a késedelmi kamat viszont elérte a 7 milliót. Nem egyszerű feladat megszabadulni a ránk zúduló terhektől.

Második feladatként a napi problémák folyamatos megoldását említette. A szűkre szabott anyagiak elosztására gondol?

Arra is, de saját bevételeink növelésére is. Bérbe adjuk az intézet általunk nem használt helyiségeit, ami éves szinten 840 ezer koronás bevételt jelent. A kórház területén reklámfelületet kínálunk a járásban üzemelő cégeknek, vállalkozóknak, s ez is 400 ezer koronát hoz a konyhára. Figyelünk arra, kitől vásárolunk élelmiszert, élünk az akciós árakkal, kedvezményekkel.

Egyre több kórházban átlagon felül berendezett kórtermekbe várják a fizető betegeket. Dunaszerdahelyen is?

Elvtelenségnek tartanám, ha a jelenlegi egyágyas szobákba helyezettektől mostantól pénzt kérnénk. Amíg nem nyújtunk magasabb komfortot, nincs jogunk rá. A szobák átalakítása, a kórterem felszerelése – ablakcsere, kényelmes bútor, tévé, internet, fürdőszoba-berendezés – legalább 200 ezer koronába kerülne. Nincs mód arra sem, hogy minden osztályon megvalósítsunk ilyesmit. Elképzeléseim szerint majd hat egyágyas, nyüzsgéstől mentes külön részleg kialakításával tehetnénk eleget az elvárásoknak.

Mindezek dacára megteremtették az alternatív szülés lehetőségeit.

Amikor mindez szóba került, nem mondtam nemet, ám feltételként szabtam meg a szülőszoba melletti korszerű műtő létesítését. Hogy baj esetén a kismamának azonnali segítséget nyújthassunk. A kihívás nagy, a kismamák rendelkezésére áll a vízben történő, vagy az epidurális (fájdalommentes) szülés lehetősége. A felfutási időszakban egyelőre nem kérünk ezért pénzt, de a többletszolgáltatásért 4–5 ezer koronánál nem kérünk majd többet.

Értesüléseim szerint az egészségbiztosítók nem növelték a kórháznak juttatott anyagiakat, továbbra is havi 16 milliót fizetnek, holott legalább 20 millióra volna szükségük.

Jelentősen valóban nem változott a megrendelt hospitalizációk száma. Főleg azért nem, mert a biztosítók szerint a járásban élők egynegyedét másutt kezelik. Ami persze részben érthető, hiszen a nagy intézetek Pozsonyban találhatók. Meg aztán a járás bizonyos szegletéből egyszerűbb a fővárosi kórházak megközelítése. Ezért amerre járok, egyre hangsúlyozom: ha a régió lakosai bizalommal fordulnak hozzánk, itt keresik a gyógyulást, a biztosítók is megemelik a megrendelések számát. Ezért nap mint nap bizonyítanunk kell.

Említette a költségek lefaragásának fontosságát, miközben hangsúlyt helyez az ellátás minőségének emelésére, a beteg elégedettségére.

ĺgy igaz. A megye segítségével felújítottuk a kazánházat, a fűtés korszerűsítése jövőnk szempontjából is fontos volt. Ez 400 ezer koronába került, a megye 2 millióval támogatott. Jelentős segítséget nyújtottak szponzoraink is. Örömmel mondhatom, hogy egyre jobban viszonyulnak intézetünkhöz, nekik köszönhetően egészülhet ki egy-egy osztály műszerállománya. Az ínséges idők ellenére nálunk a takarékoskodás nem mehet az ellátás kárára. Félig gyógyult beteget idő előtt nem küldünk haza akkor sem, ha ennek anyagi vonzata van. A biztosítók ugyanis nem aszerint fizetnek, hogy a rászoruló hány napot tölt a kórházban, hanem az ellátásért.

Úgy hallom, hogy ön betegpárti. Alátámasztja ezt az is, hogy míg az intézetek zömében a napi 50 koronás illetéket a felvételnél fizeti be a beteg, Dunaszerdahelyen gyakran csak a kezelés után.

Mi szolgáltatást nyújtunk, s az ésszerűsítés ellenére együtt érzünk betegeinkkel. Igaz, hogy tartozásuk elérte a 200 ezer koronát, de folyamatosan behajtjuk a hátralékot. Nemcsak a betegekkel, hanem családtagjaikkal is foglalkozunk. Hiszen néha csatát vesztünk, a lehető legjobb ellátás ellenére sem tudunk mindenkit meggyógyítani. Átérzem a hozzátartozók fájdalmát, talán azért is, mert kisfiam elvesztése ma is mélyen bennem él. Ezért hangsúlyozom minduntalan az ellátás minőségének emelését.

Más intézetekben létszámleépítéssel is csökkentik a költségeket.

Mi sem kerülhetjük el ezt a folyamatot, eddig 50 fővel csökkentettük az állományt, de további száz alkalmazottól búcsúzunk majd el. A 400 ágyas kórházban 600–650 alkalmazottra van szükség, mi jelenleg 780-an vagyunk. Tény viszont, hogy szolgáltatásaink kiszélesítésével új munkalehetőségeket teremtünk. Betegszállítási pályázat nyerteseként a járás betegeit mi fuvarozzuk, Dunaszerdahely üzemelteti a somorjai gyorsmentőt, tervezzük, hogy a nemzeti transzfúziós szolgálat tagjaként átalakítjuk a véradást. A betegek kényelme érdekében kialakulóban van a központi betegfelvevő részleg, és az orvosi készültség rendelőit is egy folyosón csoportosítjuk. Óriási feladat lesz a műtéti részleg kialakítása, szükség van a műtők „hagyományos” üzemelésének megváltoztatására. Nagyon gyorsan fel kell újítani a műszerezettséget, hiszen a laparoszkópos és endoszkópos műtéteké a jövő. Át kell szervezni a munkát úgy, hogy a sebészek ne hetente kétszer, de akkor orrvérzésig operáljanak, hanem folyamatosan, naponta. Szakmailag képesek vagyunk rá, de alapkövetelmény a beidegződött szokások elhagyása. Jelenleg nagy kihívás a felszabadult főorvosi hely, pályázat útján választjuk ki azt, akiben van kezdeményezőképesség, akarat, lendület. Tudatosítani kell, hogy a műtők fenntartása akkor nyereséges, ha naponta legalább 4–5 műtétet végeznek el bennük. Tervbe vettük, hogy a megye és a biztosítók beleegyezésével leválasztjuk a traumatológiát a hagyományos sebészettől. Azért is, mert a baleseti ellátás többe kerül, ám a biztosító felé csupán sebészeti beavatkozásként könyvelhető el az évente elvégzett 250 traumatológiai műtét.

A nagyszombati megye alá három kórház tartozik. Bár a múlthoz viszonyítva jobban gazdálkodik a dunaszerdahelyi kórház, nem kell tartani az esetleges megszüntetéstől?

A reform következménye a kórház átalakulása. Bízom abban, hogy meglesz a társadalmi, politikai akarat intézetünk megtartására. Lehetőségeinkhez mérten bővítjük szolgáltatásainkat, emeljük a minőséget. Az utóbbi hónapokban olyan betegeket hospitalizáltunk, akik eddig a fővárosi kórházakban keresték a gyógyulást. Jó jel, hogy elégedettek voltak az ellátással. Minden beteget arra biztatok, hogy ha bármi rosszat tapasztal, nekünk mondja el, velünk beszélje meg, de ha elégedett, amerre jár, mindenütt terjessze jó hírünket.