Hosszú távon a minőség a döntő

Miként azt az alább megszólalók is tanúsítják: a borászok a borversenyen évről évre többet tanulnak egymástól, s egyre szigorúbbak a minőségi követelmények is.

– Mi sokáig Muzslára jártunk borversenyekre, de immár hatodik éve idehaza is megrendezzük. Most már teljes mértékben a kiskertészek szövetsége ügyel a verseny színvonalára, s ez egyre jobb. Tapasztalatból mondom: nálunk az olaszrizling a zöld veltelini és a leányka vált be leginkább szőlő- és borfajtaként. Ugyanakkor nálunk is kezd elterjedni a chardonnay, de a legjobb borokat az előbb említettekből tudjuk előállítani. Az olaszrizling a legmegbízhatóbb, egyenletes minőséget produkáló fajta. A versenyeknek köszönhetően a borkészítés folyamata is határozottan javult Ebeden az utóbbi években, a gazdák egyre inkább a minőségre és a fajtatisztaságra összpontosítanak – fejtette ki az Új Szónak Nagy Tibor, a község polgármestere, aki szintén bortermelő. Bár ez inkább az ebedi fehérborokra vonatkozik, ám az andré nevű fajtából, a zweigweltből és a kékfrankosból azért meglepően jók a vörösborok is, tudtuk meg. Benefi László ebedi borász, az Ister-Granum Borlovagrend tagja és a bíráló bizottság tagja szerint minden egyes fajta után külön értékelik a borokat, s ez azért is jó, mert egymástól tanulnak ilyenkor, a zsűri pedig a technológiai hibákra is felhívja a figyelmet. Figyelembe veszik az ízt, színt, illatot, bukét, zamatot, a sav–cukor arányt stb. A szakértő pedig a kóstolásból azt is meg tudja állapítani: korán vagy későn szüreteltek-e az optimálishoz képest, helyesen tárolták, érlelték-e a nedűt, tisztán, idejében végezték-e a fejtéseket stb. Óriási szükség van arra, hogy ez a vidék a borkészítés és -kultúra terén is versenyképes legyen, s most, hogy nyitottá váltak a piacok és a világ, ezt pedig csak így lehet elérni. A borturizmus miatt sem engedhetjük meg magunknak azt, hogy mindenféle kevert, rosszul készített borral rukkoljunk elő – állapította meg Benefi László. Ma már kizárólag fajtatiszta, zömében jól kezelt borokkal neveznek be a versenyre az ebediek. – A Királyleányka nálunk elterjedt és bevált borfajta, megjegyzem az eurorégió borlovagrendjének zászlósbora is ebből a fajtából készült. Ha viszont a jövőt nézzük, a könnyű vörösborok kategóriájában újra esélyes lesz az oportó is, mint piacképes fajta – mondta az ebedi borász.

Pompás volt az aranyérmes, 2003-as évjáratú olaszrizling, Révész Ferenc pincéjéből, mintha csak folyékony napfényt kóstoltunk volna. A következő forduló után Miroslav Petrech, nemzetközileg is elismert borásszal, a zsűri elnökével váltottunk néhány szót. Petrech úr kifejtette: a boroknál mindenki a saját hibájából tanul. Az egyes fajták esetében nem mindegyik év hoz minőségi szempontból jó termést, s kistermelőknél az is gyakori hiba, hogy az adott fajtát korán szüretelik, vagy pedig maga a bor érési idejébe avatkoznak be rosszkor – s ebben az esetben az adott bor nem tudja kifutni a formáját. A fejtésekkor fontos a savtartalom kialakítása, szabályozása. Ugyanakkor durva hibát már nem találunk ezekben a borokban, pl. záptojásszagot, túlkénezést, oxidációt stb. A bornak idő kell, s olyan, mint egy kisgyerek, hosszú távon fejlődik ki igazán, adja vissza zamatban, színben, bukéban a fajtajellegzetességet.

Az ebedi borversenyen vasárnap Mikóczi Alajos helyi borász cabernet sauvignon vörösbora lett az első, az abszolút aranyérmes, a fehérborok esetében pedig a már említett 2003-as olaszrizling, Révész Ferenc pincészetéből. A zsűri ezen kívül számos arany, ezüst és bronzérmet adott még ki és a tárgyi nyeremények is gazdára találtak.