Hol sírjaik domborulnak

Honvédsírt – némi túlzással szólva – bármelyik, még a legeldugottabb felvidéki falu temetőjében is találunk Somogyi Tibor felvétele Hogyan állt össze, milyen céllal íródott a könyv?

Görföl Jenő, akitől a könyv ötlete származik, folyamatosan készített fényképeket az 1848/49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kötődő felvidéki emlékhelyekről. A képek egy része már megjelent különféle folyóiratokban. Végül az az ötletünk támadt, hogy az évek során felgyülemlett képanyagot érdemes volna könyv alakban is hozzáférhetővé tenni. A honvédsírok és -emlékművek albumszerű bemutatását az elérhető teljességre törekedve kiegészítettük egy, a honvédegyletek működéséről szóló összefoglalóval is. A szabadságharc bukása, de főként a kiegyezés után létrejött honvédegyletek történetét Varga László történész, tanár dolgozta fel. A könyv tartalmazza Limpár Péter Pacsirtaszót hallok megint című hadtörténeti munkájának összefoglalását is, melyben a szerző a szabadságharc felvidéki eseményeit követte végig. A kötet összeállításakor úgy gondoltuk, hogy a kiadvány tartalmazhatna egy fejezetet a 48-as forradalom pozsonyi helyszíneiről és emlékhelyeiről. Ezt a feladatot én vállaltam magamra. A kötet nagy részét a Görföl Jenő által készített képanyag teszi ki. Honvédsírt – némi túlzással szólva – bármelyik, még a legeldugottabb felvidéki falu temetőjében is lehet találni. Sok esetben azonban maguk a helybeliek sem tudnak a településükön található emlékhelyekről és honvédsírokról. Feltérképezésükkel alapvető célunk a segítségnyújtás volt az egyes felvidéki településeknek, hogy a saját március 15-ei ünnepségükön a megfelelő helyszínen és méltó módon emlékezhessenek meg a forradalomról és szabadságharcról.

Lezárult-e a felvidéki emlékhelyek számbavétele, vannak még ismeretlen honvédsírok, fehér foltok a forradalom és szabadságharc felvidéki eseményeinek és helyszíneinek feltérképezésében?

Éles különbséget kell tennünk emlékhely és honvédsír között. Honvédsír nagyon sok található tájainkon. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy honvédsírnak nevezzük az olyan személyek sírját is, akik ugyan részt vettek a szabadságharc csatáiban, de haláluk nincs összefüggésben a harcokkal, akik csak később haláloztak el, fejfájuk csupán honvéd múltjukra utal. Az ilyen sírokból még lehet jó pár, melyeket ez ideig nem fedeztek fel a történészek. Úgy gondolom, Görföl Jenő valóban alapos munkát végzett, mikor elkészítette fotósorozatát. Kutatása során majd mindegyik érintett település temetőjét felkereste. A különféle csatákhoz, illetve a szabadságharc híres személyiségeihez köthető helyszínek feltérképezése azonban mára már valóban lezárult.

1848 a lelkes ifjúság ünnepe is. Véleménye szerint képes-e azonosulni a mai fiatalság március 15-e eszméivel? Vajon magukénak érzik az ünnepet, a megemlékezés nem vált-e mára kötelező iskolai ünneppé, hivatalos rutinná, tudják-e a fiatalok, mi történt az 1848/49-es időszakban?

A középiskolás fiatalok történelmi ismeretei általában lexikális tudásra alapozódnak. Március 15-ével kapcsolatban is főként a konkrét eseményekre, szereplőkre, helyszínekre koncentrálnak. Petőfi Sándor alakjával mind az irodalom-, mind a történelemórákon foglalkoznak. A kor meghatározó személyiségei, így Kossuth Lajos alakja is ismert körükben. Jóval kevesebbet tudnak azonban a forradalom céljáról és a szabadságharc okairól. A korabeli társadalmi átalakulással kapcsolatos küzdelmek és ezek fegyveres védelmének szükségszerűsége nagyobb részt ismeretlenek számukra. Talán ezért is nemzeti küzdelemként, az osztrák–magyar ellentétek egyik fő kicsúcsosodási pontjaként értelmezik a szabadságharcot. Ezt a hitüket erősítik a március 15-ei megemlékezések és ünnepségek is. A kokárda számukra már nem a polgári átalakulásért küzdő forradalmárok jelképe, hanem nemzeti szimbólum, mellyel a nemzeti hovatartozásukat fejezhetik ki.

A tanár úr szerint a forradalom óta eltelt 155 évben engedtünk-e a negyvennyolcból? Fakadtak-e máig élő politikai hagyományok a forradalom és szabadságharc időszakában?

Ha ezt a szólást tágan értelmezzük, akkor valóban sok mindent voltunk kénytelenek engedni a negyvennyolcból. Ha viszont a lehető legszűkebb értelmezését veszszük alapul, bátran állíthatjuk, hogy nem. Hiszen a magyar politikai törekvések ilyen-olyan megközelítésben alapvetően mindig a társadalom polgári átalakulását szolgálták. Ha időnként egy-egy korszak hivatalos politikája gátolta is a társadalom pozitív irányú fejlődését, a haladó politikai elit körében 48 szellemisége akkor is tovább élt. Az persze más kérdés, hogy ezek a progresszív erők milyen hatással bírtak a politika alakulására. A nemzet jövője szempontjából mindig is kiemelkedő jelentőséggel bírt a polgári forradalom eredményessége, illetve eredménytelensége.

Milyen szerepet játszik a nemzetek életében a történelmi emlékezet?

Az emlékek tudaterősítő tényezők. Mind az egyes ember, mind a nemzetek szempontjából meghatározóak az emlékek. Nemcsak a jó irányba ható és a felemelkedést szolgáló események bírnak a nemzetek számára kiemelt jelentőséggel, hanem a tragédiák emléke is. Nem véletlen, hogy a létező szocializmus hogyan próbálta a múltat végképp eltörölni, a rendszer erőszakos újításokkal igyekezett hatni az emberek, így a nemzet tudatára. Az ősök tisztelete azonban a lélek alkatából adódik. Nem engedhetjük meg, hogy gyökereinket elvágják. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a egy nemzet sohasem határozhatja meg magát más nemzetek ellenében.