Híd: A bizonytalanság csomagja

Tovább rontja a helyzetet, hogy az adóemelések főleg a dolgozókat és a munkahelyeket teremtő vállalkozásokat érintik majd a leginkább. A Smer magasabb adókkal és járulékokkal akar több munkahelyet teremteni, ez elég furcsa logikára vall. Bónuszként ehhez járul még az, hogy ráteszik a kezüket arra a pénzre, amelyet a dolgozó emberek felelős módon a saját jövőbeli nyugdíjukra spórolnak.

A Híd nem érthet egyet azzal, hogy:

- A konszolidáció nagyobb része a bevételi oldalon valósul meg (új adók bevezetésével és a meglévők emelésével), és nem a kiadási oldal érinti (a közkiadások lefaragása).

- Csökkentik a második nyugdíjpillérbe áramló járulék nagyságát.

- Megszüntetik az egységes adót és növelik a jövedelmeket terhelő adókat (társasági adó, személyi-jövedelemadó).

- Az egyéni vállalkozók és szerződéses munkavállalók járulékterhei emelkedjenek egy átfogó járulékreform nélkül (pl. olyan reform, amilyet az előző kormány tervezett).

- Az egyszer már megszüntetett kettős adóztatás újból bevezessék (pl. örökösödési, ajándékozási vagy osztalékadó).

- A különböző ágazatokra szelektíven speciális adókat vessenek ki.

Milyen veszélyt jelent a „bizonytalanság csomagja”?

- Az államháztartási hiány nagy részét a bevételek növelésével akarják eltüntetni, holott minden nemzetközi elemzés arra a következtetésre jutott, hogy azok a konszolidációk voltak eredményesebbek, ahol a hangsúly a kiadások lefaragásán volt, vagyis pontosan az ellenkezőjét csinálták annak, amit a Fico-kormány tervez.

- A Smer úgy tesz, mintha csak a vállalatok, bankok és magas jövedelműek terheit növelné. A konszolidációt azonban úgyis jórészt az egyszerű emberek fogják megfizetni. Az áruk és szolgáltatások magasabb árában, a nagyobb illetékek, az alacsonyabb betéti és magasabb hitelkamatok formájában. Az átlagemberek és a kis- és középvállalkozások nehezebben jutnak majd hitelhez. A legnagyobb veszélyben épp a hazai kis- és középvállalatok vannak, amelyek nem tudják adóoptimalizációval (teljesen legálisan) kikerülni a rájuk nehezedő nagyobb közterheket.

- Az adóemelésekkel Szlovákia veszíteni fog versenyképességéből, elesik az új beruházásoktól, a foglalkoztatottság nem fog növekedni. A vállalati nyereségre kivetett társasági adó kulcsa a legmagasabb lesz az összes új uniós tagország között. A nagyobb állami újraelosztás alacsonyabb gazdasági növekedéshez fog vezetni.

- A bankok effektív adóterhei a legmagasabbak lesznek az egész Európai Unióban, ami biztosan visszatükröződik majd a bankok illetékeinek nagyságában vagy a szolgáltatásaik minőségében (például bezárt fiókok, elbocsátott alkalmazottak).

- Az egységes adó szétverésével Szlovákia végleg elveszti a nehezen megszerzett hírnevét („tátrai tigris”), a befektetőket kedvező adórendszerrel váró ország imázsát. Az első és egyetlen olyan új EU-tagország leszünk, amely sikeresen bevezette az egységes adót, majd később érthetetlen módon megszünteti azt. Félő, hogy Közép-Európa befektetési fekete lyukává válunk.

Hogyan kezelné a helyzetet a Híd?

-A konszolidáció többségének a kiadási oldalon kell lezajlania (ahogy a múltban sikeres példák döntő többségénél). Az intézkedések legalább kétharmadának a megtakarításokról kellene szólniuk és nem a bevételek növeléséről.

-Nem teszünk úgy, mintha a hiány csökkentését kizárólag a kiadások lefaragásával könnyű lenne megvalósítani, a bevételi oldalon is el tudunk képzelni lépéseket, de csak azután, hogy kimerítettünk minden spórolási lehetőséget a kiadási oldalon.

-Az egységes adót meghagynánk, a jövedelmeket terhelő adókat nem növelnénk. Gazdasági sikereink szimbólumait, amelyek egyben versenyképességünk alapkövei is, mindenképpen védenünk kell.

-A második nyugdíjpillérhez nem nyúlnánk. Tudatosítjuk, hogy ez költségeket jelent, és hogy ezek az összegek hiányoznak az állami újraelosztó (első) pillérből. Azonban a jövőben épp ezeknek a pénzeknek lesz kulcsszerepük a jelenlegi dolgozók nyugdíjainak biztosításában. A második pillérbe áramló járulékok miatt az első pillérből hiányzó összegeket a múlthoz hasonlóan a privatizációs bevételekből kell pótolni. Ezért a privatizációt javasoljuk (a bevételeket kizárólag az államadósság törlesztésére és a második nyugdíjpillér miatt keletkező hiány fedezésére lehetne fordítani).

***

A következő (három részre osztott) felsorolásban a „bizonytalanság csomagjának” eddig nyilvánosságra jutott tervei szerepelnek.

A) A Híd számára elfogadhatatlan intézkedések:

A bevételi oldalon:

Társasági adó: az adó kulcsának felemelése 19-ről 23 százalékra.

A II. nyugdíjpillérbe áramló járulék csökkentése 9-ről 3-5 (?) százalékra (a bruttó bérből).

A dolgozók adó és járulékterheinek növelése:

Például:

A járulékplafonok egységesítése, a szociális és egészségügyi járuléknál az átlagbér ötszörösére  (?). A bruttó 1160 euró feletti keresetűek fizetnének több járulékot.

Az egységes adó megszüntetése – a havi 2750 euró feletti (?) keresetűek nagyobb, 25%-os kulccsal adóznának.

Magasabb járulékteher az egyéni vállalkozók és a magasabb jövedelműek esetében, a szerződéses munkavállalók is fizetnének járulékot.

Speciális különadó (4,2%) egyes ágazatok „szabályozott“ vállalatainak (például telekommunikációs, energetikai és kézbesítő cégek), banki különadó ill. annak kiszélesítése (a lakossági betétekre?)

Osztalékadó a természetes személyeknél 5-10%?

Gépjárműadók:

A tulajdonhoz kötött adóztatás, amely nem csak az új autókat érintené, hanem valamennyit, beszedése a kötelező felelősségbiztosításon keresztül történne.

Egyszeri regisztrációs adó például a CO2 kibocsátás alapján 0 és 1500 euró között gépkocsinként?

Magasabb jövedéki adó az alkoholra (sör, bor, szesz).

B) Rendkívül ellentmondásos, de a Híd számára nem teljesen elfogadhatatlan elképzelések:

A (tévés és rádiós) koncessziós díjak megtartása: 4,64 euró havonta.

Magasabb ingatlanadó a lakó- és vállalkozói ingatlanokra.

C) A következő tervekkel egyet tud érteni a Híd, persze nagyon sok függ a konkrét megvalósítástól:

A kiadási oldalon:

A nyugdíjak emelése fix összeggel

A gyereksegély és a gyerekekre járó adóbónusz csökkentése bizonyos jövedelemhatár (800 euró?) felett.

Megjegyzés: A táblázatban sok kérdőjel található a kormány homályos, közelebbről nem meghatározott (és gyakran változó) tervei miatt.

***

A Híd úgy gondolja, hogy mielőtt nekiállnánk az adókat és a járulékokat növelni, még egyszer alaposan szemügyre kell venni a kiadási oldalt, ahol sokkal nagyobb összegek takaríthatóak meg, mint amennyi a kormány eddigi terveiből következik:

- További mozgástér adódik a spórolásra a szociális juttatások terén, például a családtámogatások (gyes, egyszeri születési támogatás, az ehhez járó pótlék) vagy a munkanélküli segély esetében (csökkenteni a segély maximális mértékét).

- A széleskörű és bőkezű lakástámogatási rendszer (az építkezési takarékosság mellé járó állami prémium, az Állami Lakásfejlesztési Alapnak adott dotációk) a megtakarítások további területe lehet. Ennek célirányosnak kellene lennie a fiatalok, szociálisan rászorulók felé.

- A nyugdíjrendszerben is van mód a spórolásra (a szolgálati nyugdíjak lefaragása).

- Az állami alkalmazottakra és az állam által vásárolt árukra és szolgáltatásokra költött összegekből is lehetne még faragni, például csökkenteni az államtitkárok számát, megszüntetni a kormányfő tartalékalapját, összevonni állami intézményeket.

- További lépések is elképzelhetőek (a stratégiai olajtartalékok fokozatos átruházása a magánszektorra, a vasúti közlekedés racionalizációja stb.).

- Emellett át kell világítani az állami intézményeket, majd szigorú ésszerűsítést kell végrehajtani, megszüntetve az átfedéseket.

Még egyszer összefoglalva a „bizonytalanság csomagja”:

- Szétverné az egységes jövedelemadót. Ezzel egyedülálló módon az első ország lennénk a régióban, amely sikeresen bevezette az egységes adót, majd most megszünteti azt.

- Bevezetné a legmagasabb társasági adót az összes új EU-tagállam között.

- Megemelné a dolgozók már jelenleg is magas adó- és járulékterheit.

- Tönkretenné a második nyugdíjpillért, elvéve azoknak az embereknek a pénzét, akik a saját számláikon felelősséggel spórolnak a jövőbeli nyugdíjaikra.

- Büntetné a társadalom legproduktívabb csoportjait, azokat, akik dolgoznak, fizetik az adókat és járulékokat, munkahelyeket hoznak létre és felelősen spórolnak a bankokban és a nyugdíjalapokban. Kérdéses, ezzel hogyan lehet támogatni a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést.