Hiába várnak a fizetésükre

Ki segít nekünk? – kérdezik a légi szanatórium dolgozói. Mikuláš Dzurinda biztosan nem, ő ugyanis nem volt hajlandó találkozni a tiltakozókkalSomogyi Tibor felvételeA közelmúltban beszámoltunk arról, hogy Jozef Koloň főorvos néhány hete igyekszik bejutni a kormányfőhöz. Sikertelenül. – Közel 130 alkalmazott érdekeit képviselem. Az intézmény vezetésének ugyanis nem érdeke fennmaradásunk. De hiába ácsorgunk itt reggel nyolctól, a kolléganőimmel csak a portáig jutottunk el. Megkaptuk a belépőkártyát, de minek? – dühöngött. A főorvos beszámolt arról, hogy a minisztériummal folytatott levelezés nem old meg semmit. Roman Kováč egészségügyi miniszter a szakszervezet segélykérő levelére augusztus 8-án kifejti, hogy míg 2002. első negyedévében a szerződés értelmében az Általános Egészségbiztosító havi 1,138 millió koronát, a második negyedévben 1,17 millió koronát utalt a gyógyintézet számlájára (az első félévben az összes biztosító több mint 14,255 millió koronát), a minisztérium jóvoltából még július 25-én további 242 ezer és 115 ezer koronát juttattak a kórháznak. Biztosítja a dolgozókat arról, hogy figyeli a finanszírozást, s tudatja a szakszervezettel, hogy a rendeletek megszegéséért az igazgatónőt hathavi személyipótlék-megvonással büntette.

– Valaki nem mond igazat. 2002. júliusában azt közölték, háromhavi juttatást vontak meg tőle. Noha dr. Iveta Čížová igazgatónő augusztus 1-től anyasági szabadságon van, továbbra is a minisztérium által kiutalt autóval közlekedik – mondták a kormányhivatal előtt várakozó küldöttség tagjai, akik figyelik, mennyi pénz érkezik a kórházba, mert attól tartanak, hogy elfoly(hat). – A múlt héten láttuk, összejött annyi pénz, amennyiből már rendezni lehetett volna a júniusi elmaradt bérünket, amelynek csak 37 százalékát kaptuk meg. Eddig 1500 koronával pótolták az elmaradást, tehát bérünk 50 százalékával még adósak. Ezért, amikor hétfőn megláttuk az igazgatónőt, benyomultunk hozzá az irodába, és azt követeltük, azonnal utalja át a pénzt. Kezdetben az igazgatóhelyettessel együtt tagadták, hogy lenne a számlán pénz, majd dr. Čížovának az nem tetszett, hogy tudunk az anyagi helyzet alakulásáról, banki titok megsértéséről beszélt. Méltatlankodott, hogy felróttuk neki az autóhasználatot. Azt vágta a fejünkhöz: csak nem gondoljuk, hogy mentőautóval fog közlekedni. Míg nála voltunk, a többi alkalmazott is összegyűlt a kastély elé és a pénzét követelte. Arroganciája határtalan volt. Megkérdezte: kik ezek az emberek és mit akarnak?! Nem tudjuk, ma milyen meglepetésben lesz részünk, a júliusi fizetésnek a számlákon kellene lennie. A kérdés az, mennyit szánt nekünk a vezetés.

A kórházra nemcsak a pénz-, hanem a beteghiány is jellemző. A két rehabilitációs osztályon összesen 15, az úgynevezett elfekvőben 7 páciensről gondoskodnak. A miértre Jozef Koloň főorvos ad kimerítő választ. – A múlt hónapban több beteget fogadtunk és láttunk el, mint amenynyire szerződést kötöttünk a biztosítókkal. Most csak annyit kezelhetünk, amennyi belefér a keretbe. Mindenütt azt halljuk, szükség van a betegek hosszantartó kezelésére szakosodott gyógyintézetekre, ám a mienk kong az ürességtől. Azért, mert az intézeti menedzsment nem a fejlődést szolgálta, hanem ellehetetlenítésünket gyorsította. Esetleg azért, hogy valaki olcsón jusson a milliókat érő vagyonhoz?