Heaven Street Seven: Sordid Little Symphonies

Meggyőződésem, hogy a magyar zenei élet egy kisebb szegmense nemzetközi kritériumok szerint vizsgálva csodás irányba halad. Van egy zenekar, amely már megérett az európai, urambocsá!, világhírnévre, és akad néhány, amely egyre látványosabban érlelődik. A körülmények ismerete ugyan lehangolóvá teszi az embert: esélye magyar együttesnek, előadónak a külhoni élvonalba való kerülésre a nullával egyenlő. Pontosabban azért nem teljesen reménytelen a helyzet. Több olyan zenekar is létezik, amelyeknek bérelt helyük van a többi közt a jelentősebb londoni klubokban – miközben létezésükről az átlagos magyar zenehallgató nem is tud (például: a CH.I.P, The Puzzle…). Igaz, ezek még messze vannak a befutástól, és a mostani állás szerint egy ponton túlra nem is jutnak el, de a remény hal meg utoljára. Ahogy jeleztem, van azonban egy közismert együttes, az angolszász gitárpop vezető magyar képviselője, amely már túljutott ezen a ponton. Szép lassan, ám határozottan halad felfelé a szamárlétrán, és sok külföldi időközben nemcsak a nevét tanulta meg, hanem a zenéjét is jól ismeri, szereti. Ez a Heaven Street Seven, a karizmatikus énekes-szövegíróval, Szűcs Krisztiánnal az élen. Az angoltanár képesítésű frontember hibátlan angol kiejtéssel énekel, ami csak kevés honfitársáról mondható el – nem hiába hívták őt olyan angolul éneklő formációk és előadók az albumaikra, mint a NEO, a The Carbonfools vagy Yonderboi. A HS7 esetében minden adott a sikeres külhoni karrierhez. A napokban jelent meg a nemzetközi piacra szánt első nagylemeze.

Szűcs Krisztián a fiatal magyar zenészgeneráció legjobb szövegírója. Szerintem a magánéletbeli kudarcaiból nyeri az inspirációt. Mintha született lúzer volna, akit eddig minden csaja faképnél hagyott. A látszat azt sugallja, hogy ilyenkor kap szárnyra hol fanyar, hol drámai, hol groteszk felé hajló, máskor szándékosan suta humora. Ennyire élethű sorok kizárólag akkor jutnak az ember eszébe, ha teljes mértékben megéli a mondanivalóját. A szövegeket Krisztián egyedül írja, a zenét társaival komponálja.

A zenekar legutóbbi magyar, Tudom, hogy szeretsz titokban című albumának stúdiómunkálatait egy örömteli esemény szakította félbe. Tavaly januárban az Európa egyik legrangosabb zenei seregszemléjének számító cannes-i MIDEM-en harmadszor adták át az EBBA-díjakat (European Border Breakers Awards – Európai Határokon Áttörők Díjai) kontinensünk kilenc együttesének, előadójának. A neves elismerésben részesültek közt tavaly először a 2004-ben csatlakozott tíz új uniós tagállam egyik zenekara is helyet kapott. A zsűri a HS7-nek ítélte oda az Európai Áttörés elnevezésű különdíjat. Azt hittük, az ezzel járó publicitás odahaza megoldás lesz egy jelentős problémára. A zenekar sajnálatos módon eddig nem tudott népes rajongótábort verbuválni, vagyis a lemezvásárló réteget kevésbé tudja megszólítani, a 2000-es Cukor című óta folyamatosan esik az eladási példányszáma. Ennek megváltoztatásához az elismerés is kevés volt, a rossz sorozat a díjnak köszönhetően sem szakadt meg. Egyébként a Cukor nem a debütáló, hanem a negyedik korong volt a sorban, de az első teljes egészében magyar nyelvű. Két angol album után a ’98-as Budapest Dolls címűre már négy magyar szerzemény is felkerült. Sorrendben a hetedik, a Tudom, hogy szeretsz titokban című a HS7 eddigi erényeit egyesítő, változatos anyag. Öt évtized irányzatainak legjavát idézi meg: a hatvanas évek beates, a hetvenes évek funkos, soulos, a nyolcvanas évek szintipopos, a kilencvenes évek gitáralapú popos és napjaink gitárközpontú brit rock világát. Mindezt magyar témákkal, magyar ízekkel, magyar hangulatokkal elegyítő egyedi stílusban. Szövegileg a korábbiakhoz képest még személyesebb, még melankolikusabb. A soulosan induló Szív című nyitódal a finom szintihangjaival és lüktető ritmusával megadja a lemez alaphangulatát. A Nem baj című felvétel már-már depresszív, valamint a címadó is ezt a vonalat erősíti, bár enyhébb kivitelben. Persze a másik véglet is jelen van: a pörgős, vicces szövegű dalok, mint például az Idegen agy, a Márta vagy a Mikor utoljára láttalak címűek. Utóbbi a sanzonos indítása után a refrénnél hirtelen rockba csap át, és tangóritmusokat is felfedezhetünk benne. Felkerült az albumra a koncertekről már jól ismert, addig kiadatlan, a Cukor idejéből származó 99% című is. A felvételek külön is megállják a helyüket, sorba állítva pedig érdekes hangulati ívet képeznek. A lemezt záró, producerként Yonderboi által jegyzett szvinges Menni kell tovább című viszont megbontja az egységet. Egy másik dal, a Yeah, Yeah, Yeah című – más szemszögből – még inkább kilóg a sorból. Funkos refrénje kísértetiesen hasonlít a The Cure ’87-es Hot Hot Hot!!! című slágeréhez…

A Tudom, hogy szeretsz titokban című album megjelenése óta még nagyobb intenzitást vett a Heaven Street Seven külhoni pályafutása. A nyolcvanas évek vezető ausztrál rockzenekara, a Steve Kilbey vezette The Church 2006 májusában teltházas koncertet adott Budapesten, az Erzsébet téri Gödör Klubban, akusztikus miniturnéjának keretében. A fellépés előtt a Heaven Street Seven zenélt. Krisztiánék elnyerték az ausztrál együttes szimpátiáját, és Steve-ék meghívták őket a tavaszi, Magnetic Strip Electric Tour Europe 2007 című klubturnéjukra – tíz ország tizenhat városában léptek fel együtt. A koncertsorozat Budapesten, a Gödör Klubban indult április 12-én, és Londonban ért véget április 30-án.

A HS7 több esetben az elmúlt években is készített angol nyelvű változatokat a szerzeményeiből – a 2000-es White Lies In HiFi című háromdalos maxi cédéjét a brit Record Collector című szaklap a hónap kislemezének választotta. Az első nemzetközi nagylemez összeállításakor a zenészek nem a slágerválogatás mellett döntöttek, hanem a legutóbbi anyagot fordították angolra. A még egységesebb összhatás érdekében két felvételt (99%, Idegen agy) lehagytak róla, a Szörnyű gyerek (Heaven Never Knows) címűt pedig áthelyezték az albumon belül. Ezeket leszámítva a szerkezet változatlan maradt. A borítón a Tudom, hogy szeretsz titokban helyére a Sordid Little Symphonies (Mocskos kis szimfóniák) cím került. Az angol szövegek a Mikor utoljára láttalak (Smudgy Winter Morning) kivételével jelentősen eltérnek az eredetiktől, közös pontok csak egy-egy sor vagy versszak erejéig lelhetők fel. A megszólalás első osztályú, az anyag itt-ott még jobban is hangzik a magyar változatnál. A korong az európai mezőnyből jócskán kiemelkedik. Ha a slágerlisták valóban a zenéről szólnának, Európa-szerte (világszerte) az élmezőnybe kerülne.