Hamis vagy valódi?

ĺrásszakértői szempontból a név saját kezű leírása még nem feltétlenül aláírás. A névleírást az teszi aláírássá, hogy valamely iraton bizonyító jelként szolgál. Az aláírás bizonyító jel volta gyakran késztet embereket aláírással kapcsolatos visszaélésre. Ebben közrejátszik az is, hogy az aláírás terjedelme az elkövetőt a sikeres hamisítás reményével kecsegteti, és lehetőséget ad olyan elkövetési módszerek alkalmazására, amelyeket hosszabb szöveg írásánál nem lehet sikeresen használni. Minden egyes esetben, ahol van írásbeliség, ott előtérbe kerülhet az írásszakértő speciális képzettsége, akár magán-írásszakértőként, akár igazságügyi szakértőként.

Az emlékezetből történő hamisítás során a hamisító a megfigyelt írássajátosságok felhasználásával, azok módosításával kombinál egy kitalált írást, aláírást (például végrendeleteknél). A ránézéssel történő másolás nagyfokú figyelemkoncentrációt igényel a kivitelezőtől, hiszen a saját reflextevékenységet kell gátlás alá helyezni, hogy ne hasonlítson a saját írására a hamisítvány. Az előzetes gyakorlás hosszú időt vesz igénybe, akár több évet is rászánhatnak a hamisítók, ezért feltétlenül nagy anyagi motiváció szükséges hozzá. Ebben az esetben elengedhetetlen a jó megfigyelőképesség, a kézügyesség, továbbá a hamisítónak jól kidolgozott saját írással kell rendelkeznie, hiszen mindenki csak a saját írásánál rosszabb kidolgozottságú írást tud hamisítani.

Az áteső fényben történő átrajzolás során ablaküvegre helyezve, függőlegesen rajzolják át a produktumot, illetve alulról megvilágított üveglapon rajzolják a kézírást. Az indigós átírás módszerével általában csak egy-két szóból álló írást – általában aláírást – hamisítanak. Az átnyomás esetében a nagy erővel történő átírás következtében az alsó íráshordozón úgynevezett árokvonalak jönnek létre, és ezek valamilyen íróeszközzel történő átírása eredményezi a hamisítványt. Festékátviteles módszereknél általában jó festékfelvevő képességű szerves anyagot erősen rányomnak a hamisítandó írásra, mely az így felvett festékanyagot – mint a nyomda – átviszik a kérdéses papírra, vagy iratra. A fénymásolásról nem kell sokat beszélni, hiszen a legegyszerűbb hamisítási módok közé tartozik. Ennél bonyolultabb a fotóvetítéses módszer, ahol a hamisítandó írás lefényképezése, előhívása és kinagyítása után kapott írásmintát kivetítik, és az így keletkezett árnyékvonalakat írják át. A számítógépes hamisítást pedig fekete-fehér, illetve színes nyomtatón, tintasugaras, vagy lézernyomtató segítségével végzik.

Mindegyik hamisítási módszernek megvannak azok a jelei, melyekből egyértelműen kiszűrhető a hamisítás ténye. Mindebből következően az írásszakértőnek először meg kell tanulni „hamisítani” ahhoz, hogy felismerhesse a hamisításra utaló jeleket. Ezek vizsgálata és áttekintése hosszú és alapos folyamat, melynek során az írásszakértőnek egyenként kell értékelni a kézírás általános és különös sajátosságait, és a vizsgálati jegyzőkönyvben leírt adatok mennyiségi és minőségi összehasonlító vizsgálata után lehet a véleményt kialakítani. Ha a részletes vizsgálatokat a megfelelő módszerekkel, kellő alapossággal és körültekintéssel végezzük el, akkor annyi és olyan értékű sajátosságot tárhatunk fel, amelyek kellő értékelés után, alkalmasak a kívánt konklúziók levonására. (s. a.)

Ha kíváncsiak arra, hogy mit lát kézírásukból a grafológus, akkor ragadjanak tollat és írjanak nekünk. Minden héten kisorsolunk egy kézírást és közreadjuk a rövid elemzés eredményét. Amennyiben konkrét kérdése van, akkor kérjük fogalmazza meg, ha pedig csak kíváncsiság, illetve önismeret vezérli, akkor ezt is írja le. Várjuk leveleiket!

Leveleiket az alábbi címre küldjék: Új Szó, Grafológia, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1