„Ha nem tetszik, keress másik lakást!”

A falak penészesek, a padló nedves, a tető beázik, a pincében áll a víz. Októbertől ezekért a körülményekért 1200 koronával többet kell fizetniük a munkásszálló lakóinak.Vas Gyula felvételeA gyár tíz munkásszállóját tavasszal két pozsonyi székhelyű cég vásárolta meg. Közülük az egyik, a B Investment House (BIS) részvénytársaság 4 épületre vonatkozó tulajdonjogát szeptember 19-én jegyezték be a kataszteri hivatalban. Az új tulajdonos október hatodikán új bérleti szerződést küldött a lakóknak, amelyben az eddigi 2200 koronás lakbért 3400 koronára emelte. Ez, illetve a szerződés további pontjai óriási felháborodást váltottak ki a lakók körében, akik személyes találkozót kértek a társaság vezetőitől. Szerdán este Anton Bittner, a BIS ügyvivője egy őrző-védő kft. három tagjának kíséretében (!) jelent meg, hogy megindokolja a szerinte jogos lakbéremelést. Mint mondta, a több mint ezer koronás áremelést az épületek üzemeltetési költségeinek növekedése, az infláció és az új kormány beiktatása után várható további energiaár-emelés tette szükségessé. „Mi tulajdonképpen csak a valós költségekhez igazítottuk az árakat” – fejtegette.

Tudni kell, hogy ezek a lakótömbök az ötvenes évek elején hajógyári munkásszállókként épültek, és tömbönként 24 darab, 28 négyzetméteres sejtből állnak. Műszaki állapotuk rendkívül rossz, esőzések idején a pincékben térdig áll a víz, a vízvezeték- és csatornahálózatuk lepusztult, a tető több helyen beázik, sok lakásban penészesek a falak és még sorolhatnánk. Konyha csak azokban a sejtekben van, ahová a lakók maguk beszerelték, mégpedig a vízvezetékkel együtt, hiszen vízcsap eredetileg csak a mosdóban volt. A lakók többsége egykori hajógyári munkás, sok közöttük a munkanélküli, a szociális segélyből élő többgyerekes család. Sokuknak már az eddigi 2200 koronás lakbér – amelyhez még hozzájött a villany- és gázszámla – kifizetése is nagy nehézséget okozott, a plusz 1000-1200 koronát pedig irreálisnak találják.

A bérleti szerződés csak három hónapra, mégpedig 2002. október 1-étől 2002. december 31-éig érvényes. A többi között az áll benne, hogy lakbérkésedelem esetén (maximum öt napos késést tolerál a tulajdonos a 15-ei határidőhöz képest) a büntetés nagysága megegyezik a lakbér teljes összegével. Ezzel kapcsolatban több lakó arra hívta fel a figyelmet, hogy a szociális segélyt adott hó 20-a után kapják meg, tehát eleve nem tudják teljesíteni ezt a feltételt, és automatikusan számíthatnak a büntetésre. Anton Bittner ezt az egy érvet akceptálta, és ígéretet tett arra, hogy aki írásban bizonyítja állítását, később is befizetheti a lakbért.

A szerződés arra is kitér, hogy aki nem fogadja el a benne foglalt feltételeket, azt 24 órán belül kilakoltatják. E fenyegetés hatására a legtöbben aláírták. Attól is félnek, hogy januárban újabb áremeléssel rukkol elő a tulajdonos. Lapunk kérdésére, hogy ilyen kötelességek mellett a lakóknak egyáltalán vannak-e jogai is, Bitter úr azt a választ adta, hogy joguk van aláírni, illetve nem aláírni a szerződést. „Mi szolgáltatást nyújtunk, és azon az áron, amit meghatároztunk – mondta. – Nekünk ugyanis jogunk van a lakbérre, ennek fejében teljesítjük a tulajdonosi státusból adódó kötelességeinket. Tehát elvégezzük a karbantartást, megóvjuk az épületek állagát, biztosítjuk a szolgáltatásokat stb. Úgy látszik, a lakók nem tudatosítják eléggé, hogy ez szálló, nem lakás, tehát teljesen más a jogállásuk, mint a lakások bérlőinek. Elméletileg az is előfordulhat, hogy mi egy napra adunk számukra szerződést, mint például egy hotelszoba bérlése esetén. A szerződés két fél közti egyezség, ha aláírják, akceptálniuk kell a benne foglaltakat. Hiszen senki nem kényszeríti őket arra, hogy itt lakjanak, ha nem felel meg nekik az ár, máshol kell fedelet keresniük.”

Az ügyvéd szerint a BIS által előterjesztett szerződés elsősorban is hiányos. Nem szerepel benne például, hogy az új tulajdonos mi alapján él tulajdonjogával, a lakók ugyanis semmiféle értesítést nem kaptak arról, hogy már megszűnt az előző, még a hajógyár csődbiztosával kötött szerződésük. Ugyancsak hiányzik belőle a szétírás, hogy mit is tartalmaz a 3400 koronás lakbér. Miközben ugyanis az ügyvezető állandóan szállodai szolgáltatásokra hivatkozik – ami ugye teljes körű ellátást feltételez –, esetünkben a lakók külön fizetik a villanyt és a gázt. Nem is beszélve arról, hogy a lakók pszichikai nyomás alatt – a kilakoltatás terhe mellett – írták alá a szerződést. Az ügyvéd tehát nem ismeri el szerződés érvényességét, és olyan szerződésjavaslatot készít elő, amely mindkét fél érdekeit szem előtt tartja. Amennyiben a tulajdonos nem hajlik a megegyezésre, bírósági úton kérik a szerződés semmissé nyilvánítását.

„Mi nem akarunk ingyen itt lakni, hiszen természetes, hogy fizetni kell a szállásért, de reális árat – mondták a lakók. – Úgy érezzük, teljesen ki vagyunk szolgáltatva a tulajdonosnak, aki kénye-kedve szerint szabja meg az árat. Ha pedig felemeljük szavunkat, akkor ‘ha nem tetszik, mehetsz’ a válasz.”