Ha egy döntés jó Európának, akkor az jó nekünk is

„Nagyon fontosnak tartom, hogy eltávolítsuk a különbségeket az egyes országok és az egyes régiók között”Somogyi Tibor felvételeMár nem volt éppen mai gyerek, mikor lakó- és munkahelyet váltott, teljesen más közegbe, kultúrába, munkarendbe csöppent. Hogy ment az átállás?

Valóban egy egészen más életformát kellett megszoknom, melyről sokan azt mondják, hogy nem is olyan könnyű. Nekem annyi előnyöm volt, hogy 1994-től a külpolitikában dolgoztam, a külügyi és az európai integrációs bizottság tagja voltam, így alkalmam nyílt elsajátítani azt a munkaformát, mely az ilyen szinten való politizáláshoz szükséges. Ennek ellenére nem könnyű ez az új életforma, mert három hetet Brüsszelben töltünk, egyet pedig Strasbourgban. Sok az ide-oda utazgatás, de én utazni mindig is szerettem. Itt döbbentem rá, mennyi olyan történés van, amelyre figyelni kell az Európai Parlamentből. A külügyi bizottság tagja vagyok, a külkapcsolatok kérdése pedig nagyon fontos az unió számára. Emberi jogi kérdésekkel is foglalkozom. E téren az unión belül mindennek rendben kellene lenni, mert ez a taggá válás feltétele, de ott van a Közel-Kelet, Irak, Irán, ahol az emberi jogok nap mint nap sérülnek. Az EU-nak erre is figyelnie kell. Nap mint nap új információk érkeznek, melyeket fel kell dolgozni. Itt az ember nem unatkozik.

A dél-kaukázusi európai parlamenti küldöttség alelnöki tisztét is betölti. Ebből kifolyólag milyen kötelezettségei vannak?

Tavaly Grúziában jártunk, idén pedig Azerbajdzsánban. Bakuból Karabachig autóbusszal mentünk. Döbbenetes volt a menekülttáborok világa. Itt kellett felmérnünk a helyzetet, és megvizsgálni, hogy mit tesznek a térségben az európai demokratikus értékrend implementációja érdekében. Ez sokszor nem könnyű feladat.

A néppárti frakció az EP legerősebb frakciója, többen ülnek ott, mint a pozsonyi parlamentben. A különböző EU-s „felvilágosító” kampányok során még a csatlakozás előtt sokat megtudhattunk az EP működéséről. Belülről nézve mennyire más?

Valóban hatalmas frakció a miénk, 268 tagot számlál, de még ezen belül is van egy csoport, az Európai Demokraták csoportja, mely akár külön platformank is nevezhető, ide a brit konzervatívok, és a cseh ODS képviselői tartoznak. Nekik néhány dologban más a véleményük. Ha a frakción belül egyeztetünk is, nagy sikernek számít, ha mind a 268 képviselő egyformán szavaz. Ez nem mindig történik így. Ezt is el kell viselni. Egy-egy döntést rengeteg egyeztetés, tárgyalás előz meg. Frakcióvezetőnknek, Hans-Gert Pötteringnek nagy rábeszélőkészségre van szüksége. Nincs egyszerű helyzetben, de egyelőre úgy tűnik, a logika mindig győz. A másik fontos dolog, hogy a néppárti értékrendet helyesen értelmezzük. Emellett közös nevezőre kell hozni a frakció érdekeit az otthoni érdekekkel. Arra kell törekedni, hogy döntéseink egész Európának megfeleljenek és jók legyenek. Mert ha egy döntés jó Európának, akkor az biztosan jó Szlovákiának és a szlovákiai magyaroknak is.

A magyar és a szlovák kollégákkal hogyan tudnak együttműködni?

Tény és való, hogy politikailag mindenki a saját csoportjának megfelelő érdekeket és értékeket próbálja képviselni, a privát kapcsolatainkat normálisnak nevezhetném. Azért persze vannak meglepetések, amikor valaki otthon nyilatkozik. Például, amikor a plénumban megszólaltam magyarul, az hirtelen nagyon fontos kérdéssé vált Szlovákiában, de azóta már megszokták ezt is, hiszen a húsz hivatalos nyelv bármelyikén felszólalhatunk. Olykor szlovák kollégáim angolul vagy németül szólalnak fel, az senkit nem zavar...

Brüsszel és Strasbourg elég messze van Szlovákiától. Mit tud tenni innen a felvidéki magyarság érdekeiért?

Ahogy már korábban is mondtam, itt olyan döntéseket kell hoznunk, melyek egész Európa számára jók, így bizonyosan jók a felvidéki magyaroknak is. A kisebbségi jogi problémákra általában fokozott érzékenységgel reagálunk. Emellett nagyon fontosnak tartom a vidékfejlesztés kérdését. Az Európai Unión belüli szolidaritás jegyében nagyon fontosnak tartom, hogy eltávolítsuk a különbségeket az egyes országok és az egyes régiók között. Már Szlovákiában is megfigyelhető, hogy a támogatások az ország keleti felébe érkeznek. Azt a régiót is fejlesztenünk kell. Amikor régiófejlesztésről beszélünk, nincs értelme a határokról beszélni. Ezen belül kiemelten fontos a vállalkozások támogatása, ezen keresztül érhető el ugyanis egyfajta életszínvonal-emelkedés.

Az EU-bővítés kapcsán olyan vélekedések is megfogalmazódtak, hogy a kisebbségben élő magyarság problémáira gyógyír lehet az unió. Most küszöbön áll Románia csatlakozása, Szerbia-Mentenegróé viszont még várat magára. Mit tudnak tenni az ottani magyarságért?

Osztom magyar kollégáim nézetét, mely szerint a kárpát-medencei magyarságért mindent meg kell tenni, hogy mihamarabb azok is uniós állampolgárok legyenek, akik még nem azok. Ezért különösen problematikus számunkra Románia csatlakozásának a kérdése. Tudjuk, a meglévő számos hiányosságot nem lehet eltávolítani egy-két év alatt, ugyanakkor nekünk érdekünk, hogy a romániai magyarság minél hamarabb bekerüljön az unióba. Ezért is voksoltam Románia csatlakozása mellett. Amikor bekerültek az EP-be az új tagállamok képviselői, köztük mi, magyarok is, sikerült elérni, hogy az EP felfigyeljen a vajdasági atrocitásokra, és tényfeltáró bizottságot küldjön a térségbe. Azóta már a jelentés is elkészült. Természetesen, továbbra is figyelni fogunk a térség történéseire. Nem titok, hogy az Európai Uniónak vannak eszközei arra, hogy hasson a szerbia-montenegrói államigazgatásra, hogy belássák, ha közeledni akarnak az Európai Unióhoz sok mindenen kell még változtatni, emberjogi és kisebbségi jogi kérdésekben is. Ugyanez érvényes Ukrajnára is. Ugyan ott most nagy a lendület a demokratikus változások után, de azért óvatosnak kell lennünk, mert még rengeteg a hiányosság. Ma még nem jelenthetjük ki, hogy Ukrajna belátható időn belül tagja lesz az EU-nak. A következő körben Románia, Bulgária és Horvátország belépése esedékes. A további bővítéseket viszont nagyon meg kell gondolni.