Gyurcsány júliusban fogadja Bugárékat

A határon túli magyar közösségek támogatásában szemléletbeli változás következik beTASR/MTI-felvételEzt Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Alapítvány vezetője, a Miniszterelnöki Hivatalban létrejött nemzetpolitikai kabinet főtanácsadója nyilatkozta az Új Szónak. Bízik benne, hogy a racionális szempontok felülírják majd a nacionalizmust.

Hogyan változik a határon túli magyaroknak juttatott támogatások összege jövőre?

A határon túli magyar közösségek támogatásában filozófiai, szemléletbeli változás következik be, nem a támogatások összegszerűsége a döntő. Mindez annak a történelmi helyzetnek köszönhető, amelyikben 2004. május 1-je óta vagyunk. Emiatt érdemes cezúrát húzni. Nem az a lényeg, hogy eddig sok vagy kevés volt az erre a célra fordítható forrás. Az összes kritika arról szólt, hogy rossz a támogatás rendszere, nem hatékony, átláthatatlan, klientúrarendszerre épül. Ha ennek csak a fele igaz, akkor is lépni kellett volna.

A szlovákiai magyarságot hogyan érinti a változás?

A szlovák–magyar határ két oldalán élők már sokkal korábban elkezdték megélni ezt a változást, a politika csak kullog utánuk. Például elkészítettünk egy térképet, amely a közúti határátkelőhelyek sűrítésének lehetőségét mutatja be Magyarország és a környező államok között. A leghosszabb határszakasz éppen a szlovák–magyar, ahol minimális befektetéssel rengeteg új kapcsolatot lehetne kialakítani. Éppen a múlt héten negyvenhat helyen nyitottak meg átkelőket. Az előző években az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Alapítványnál kutatásokat folytattunk arról, hogy a határok lezárása több mint nyolcvan évig milyen káros hatásokkal járt.

Említene egy példát?

Vegyük mondjuk a Kassa–Ungvár–Nyíregyháza-háromszöget! Ezeket a területeket évszázadokig természetes kapcsolatok fűzték össze, és természetes módon adódna ma is az együttműködés. Bízom benne, újjáéleszthetők ezek a térségek. Szlovákiában éppen a délkeleti régió küzd súlyos gazdasági gondokkal, magas munkanélküliséggel. Érdekes módon Magyarországon is a határnak éppen ezen az oldalán a legnagyobb a munkanélküliség. A rendszerváltás után hihetetlen leépülés történt, sajnos mindkét térségben. Elég arra emlékeztetni, hogy Kassától Pozsonyba ma a legegyszerűbb úgy eljutni, hogy átkelek a magyar oldalra, eljövök a hármas útig, majd autópályákon megyek végig Győrig. Emiatt nyugodtan meg lehet építeni ezeket az átkelési pontokat, amelyek a gazdaságnak, a kereskedelemnek, a szolgáltatásoknak is jót tesznek majd. Sajnos úgy telt el egy évszázad, hogy e téren nem fejlődés, hanem inkább visszalépés történt.

Az új szlovák kormányban a területfejlesztést a magyarellenes nemzeti párt felügyeli, ami nem sok jót ígér a magyarlakta régióknak, amelyek így is komoly infrastrukturális gondokkal küzdenek. A magyar fél ilyen ellenszélben mit tehet?

A probléma messzebbre nyúlik vissza, mint a mostani kormány ügye. Egész Szlovákia közigazgatási berendezkedését a nemzetiségi szempontok negligálásával alakították át a Mečiar-kormány idején. Magyarországhoz hasonlóan Szlovákia is lemaradt a regionalitás kialakításával. Ha Szlovákia hozzá akar jutni azokhoz a hatalmas uniós területfejlesztési forrásokhoz, melyek 2007 és 2013 között Pozsony számára is rendelkezésre állnak, akár tetszik, akár nem, érvényesíteni kell ezeket a szempontokat – függetlenül attól, ki birtokolja a területfejlesztési tárcát. A magyarok iránti szeretetből vagy gyűlöletből nem tekinthetnek el egész térségek fejlesztésétől. Ráadásul ha megnézzük Kassa környékét vagy Ipolyságot, nyilvánvalóvá válik: ezek a térségek nem etnicizálhatók, inkább az etnikumokat kell regionalizálni. Olyan nem lesz, hogy az út csak Ján Pap háza előtt vezet majd, Papp János előtt meg nem. Ezt el kell felejteni!

A magyar kormányt mégis bírálták, hogy nem ütött meg elég kemény hangot az új szlovák kabinettel szemben.

Nem a magyar kormány dolga, hogy a szlovákiai választópolgárokat figyelmeztesse arra, kiket választottak meg. Meg kell tanulni együttműködnünk az Európai Unión belül. Budapestnek egyébként sincs olyan zsarolási potenciálja, hogy a választások után érdemi változást eszközölhessen ki a szlovák belpolitikában. Nekünk inkább érdemi párbeszédre kell törekednünk, más lehetőségünk amúgy sincs. Meg kell várnunk, milyen lépéseket tesz majd ez a kormány. Az európai politikai családokhoz való tartozás sokkal keményebben befolyásolja majd ezt a helyzetet, mint hogy Budapestről hogyan beszélünk. Tudom, sokan szeretnek kemény hangot megütni és mártírkodni, de nem hiszem, hogy ezzel a szlovákiai magyarság többsége is egyetértene.

Gyurcsány Ferenc mikor találkozik az MKP vezetőivel?

Még ebben a hónapban.

A szerző a hirszerzo.hu munkatársa