Gyermekjogi ombudsman kell

„Az idő rövidsége és a folyamat időigényessége miatt csak négy gyermeknek sikerült külföldi befogadót találni.” Somogyi Tibor felvételeMilyen esélyük van a gyermekotthonok lakóinak az örökbefogadásra?

Teljesen nyilvánvaló, hogy minél kisebb a gyermek, annál nagyobb esélye van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 3-4 éves, némely országban 6 éves kor az a határ, mely felett már kicsi a remény arra, hogy új szülőket találjanak maguknak. Sokkal nagyobb az esélyük az egészségeseknek, mint a fogyatékkal élőknek, és a roma gyerekek örökbefogadása iránt is alacsonyabb az érdeklődés. Az érvényes nemzetközi egyezmények egyértelműen kimondják, hogy külföldre csak akkor adható örökbe gyermek, ha az örökbefogadás iránt érdeklődő hazai jelentkezők közül senki nem tart rá igényt.

Viszont a hazai érdeklődés hiányának megállapítása jelentősen meghosszabbítja az örökbefogadási folyamatot. Nem hátrányos ez a gyerekekre nézve?

Ez az egyik alapvető kérdés, főleg erre összpontosított a képviselői ellenőrzés. Azt vizsgáltuk, hogyan lehetne rugalmasabbá tenni a folyamatot, a játékszabályok pontos megtartása ugyanis jelentősen meghosszabbítja ezt. Azt kerestük, hol vannak tartalékok, hogyan lehetne rövidíteni a határidőket annak érdekében, hogy a gyerekek ne fussanak ki az időből.

Mit jelent az, hogy nincs hazai érdeklődő valakinek az örökbefogadása iránt, hogyan határozzák ezt meg?

A járási hivatal nyilvántartja azokat, akik gyereket szeretnének örökbe fogadni, és vezeti a jogilag szabad gyerekek listáját is (ezen olyanok szerepelnek akik iránt a törvényben megszabott időn belül a szülők nem mutattak érdeklődést, tehát nem teljesítik a szülői szerepből eredő kötelezettségüket vagy hivatalosan lemondtak róluk – a szerk.). Először járási szinten keresnek megfelelő örökbefogadókat, ha ilyenek nincsenek, akkor kerületi, majd országos szinten is megismétlődik az eljárás. Minden esetben fél év a határidő, tehát leghamarabb 18 hónap leteltével válik lehetővé a külföldi örökbefogadás. Ezt a várakozási időt lehetne rövidíteni.

Mit javasol a bizottság?

A törvényi szabályozásban olyan változásokat kell elérni, hogy érvényesüljön a gyermekek jogairól szóló egyezménynek az az elve, mely szerint mindenekelőtt a gyermek érdekét kell figyelembe venni. Ez vonatkozik a polgári perrendtartásra is. A tapasztalatok szerint hosszú az az idő, amely alatt a bíróság elé kerül az adoptálás ügye, de sokáig tart az is, amíg a testület meghozza a végső döntést. Javasoljuk, hogy a bíróság 6 hónapon belül döntsön azokban az ügyekben, amelyek esetében már nyilvánvaló bizonyítékok állnak a rendelkezésre. Az eljárás átlagos ideje ugyan ma sem haladja meg az egy évet, de egyes esetekben a tárgyalás 1-2 évig is elhúzódik. Ez komoly veszélyt jelent a kicsire, akinek ez alatt gyermekotthonban kell élnie, ami nem ideális környezet még akkor sem, ha sokan már családi típusú intézményben vannak. A bizottság javasolja annak az időnek a lerövidítését is, mely alatt a bíróság a gyermeket érintő átmeneti intézkedéseket meghozza: például abban az esetben, ha a gyermeket bántalmazzák a családban, a bíróságnak jelenleg hét nap áll a rendelkezésére, hogy döntsön a gyermek ideiglenes elhelyezéséről. Akkor, amikor egy gyerek veszélyben van, ez rettenetesen hosszú idő. Az igazságügyi minisztérium 48 órára faragná le ezt az időt, mi azonban ennél is rövidebb, 24 órás határidőt szabnánk a bíráknak.

A külföldi örökbefogadást tavaly októbertől nemzetközi szerződés szabályozza. Hány eset volt azóta?

Az idő rövidsége és a folyamat időigényessége miatt csak négy gyermeknek sikerült külföldi befogadót találni. Az egyik egy francia családhoz került, amely nagyra értékelte, hogy nálunk viszonylag gyorsan lezajlott a folyamat. Néhányan azonban bírálták is: egyesült államokbeli szülők az adminisztratív nehézségeket kifogásolták, az életbe lépett egyezmény ugyanis szigorúbb játékszabályokat tartalmaz. Korábban a külföldi örökbefogadás a nemzetközi magánjog alapján zajlott, most ez a lehetőség megszűnt. Probléma csak az USA-val kapcsolatban merült fel, mivel az később csatlakozott az említett egyezményhez, így ott csak nemrég jött létre olyan, országos szintű felügyeleti szerv, amely figyelemmel kíséri az országba kerülő gyermekek sorsát. Ez a szervezet nélkülözhetetlen az örökbefogadás lebonyolítása során, a nemzetközi szerződés alapján ugyanis a befogadó ország is felelősséget vállal a gyermekért, és bizonyos esetekben az említett szerv jogosult a gyermek életkörülményeinek ellenőrzésére.

Mekkora az érdeklődés Szlovákiában az örökbefogadás iránt? Jogos a külföldi adoptálás lehetővé tétele?

Itthon kisebb az érdeklődés a roma származású és az egészségkárosodott gyermekek iránt, úgy tűnik, hogy nekik nagyobb az esélyük a külföldi örökbefogadásra.

Felmerült, hogy a családjogi törvény módosítására is szükség van az örökbefogadások gyorsítása érdekében.

Ez valóban így van, a jelenlegi jogszabály az 50–60-as évek filozófiájára épül, nem tartalmazza azokat a nemzetközi egyezményeket sem, melyeket Szlovákia 1989 után fogadott el. A legnagyobb hibája a törvénynek, hogy a gyermek a jog tárgya, nem pedig alanya. Bízom benne, hogy a közeljövőben sor kerülhet a törvény módosítására.

Mikorra várható, hogy a képviselői ajánlások a gyakorlatban is megvalósulnak?

Javaslatainkat eljuttattuk az illetékes tárcához, a munka-, szociális és családügyi minisztériumhoz, a polgári perrendtartást illetően pedig úgy vélem, sikerül megegyeznünk az igazságügyi minisztériummal. A családjogi törvény elkészítését azonban – habár az igazságügyi tárca már évek óta ígéri a módosítását – minden bizonnyal a parlamentnek kell kikényszerítenie.

Milyen változás várható a gyermekek jogainak területén?

Az Európa Tanács javaslatára alapozva kezdeményezni fogjuk a gyermekek jogainak tiszteletben tartását felügyelő ombudsmani funkció létrehozását. A gyerekek ugyanis nem tudják önállóan kikényszeríteni jogaik érvényesítését. Ezt bizonyítja az is, hogy bár 1991-től Szlovákiában is érvényben van a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezmény, a mai napig mégsem sikerült átültetni az érvényes jogszabályokba, például a már említett családjogi törvénybe. A ratifikált nemzetközi szerződések ugyan elsőbbséget élveznek az ország törvényeivel szemben, a bíróságok azonban a hazai jogszabályok alapján ítélkeznek.

Milyen formában tartja megoldhatónak a gyermekjogi ombudsmani hivatal létrehozását? Önálló intézmény lesz, vagy a már meglevő emberjogi biztos hivatalának részeként működik majd?

Többféle megoldás van: részévé válhat az átalakulóban levő nemzeti emberjogi központnak, de elképzelhető az is, hogy az ombudsman hivatalában működik majd.

A tavaly létrehozott emberjogi biztosi hivatalnak nem lenne kötelessége a gyermekek jogainak felügyelete is?

A jognak ez a területe az emberi jogok speciális részét alkotja, az ombudsman hivatala nem tud mindennel azonos mértékben foglalkozni. Az új intézmény már puszta létével is kiemelt szerepet biztosítana a gyermekek jogainak.