Grigorij Mesežnikov politológust a Vojtech Tkáč-féle csoport lépésének következményeiről

Vojtech Tkáč szerint, aki a HZDS-frakcióból kiválva új klubot akar létrehozni a parlamentben, a Vladimír Mečiar vezette mozgalom szétesőfélben van, és mindez csupán néhány nap, esetleg néhány hét kérdése. Ön szerint is meg vannak számlálva Mečiar napjai?

Nem hiszem, hogy Tkáč kiválása a frakcióból a HZDS totális destrukciójának a kezdete. A saját klub létrehozása annak a következménye, hogy a Vojtech Tkáč köré tömörülő csoport sikertelen hatalmi harcot vívott a mozgalmon belül, mivel a HZDS-ben Mečiarnak még mindig nagyon erős a pozíciója. Ez nyilvánvalóvá vált a regionális struktúrákkal felmerült konfliktus során is. Az elégedetlenkedők csak azután döntöttek saját szubjektum – egyelőre csak klub – létrehozása mellett, miután látták: vesztesen kerültek ki a Mečiarral vívott küzdelemből. Tkáčék elkülönülése biztosan gyengíti a HZDS-t, de nem számítok a mozgalom felbomlására, viszont megkezdődik a harc a HZDS márkanévért.

Tkáčék tegnap nem zárták ki új párt létrehozását sem. Annyi párt van már Szlovákiában, hogy ön szerint van értelme újabb politikai erőt alapítani, főleg ha tudjuk, mi lett a sorsa Ivan Gašparovičéknak is?

Mindenesetre nehéz és igényes munka lesz. A pártalapítás nemcsak a parlamenti szereplést, hanem a választókkal való munkát, helyi struktúrák alakítását is jelenti. Képtelen vagyok felmérni Tkáčék szervezőkészségét, ugyanakkor ha mégis saját pártot alapítanak, és a következő parlamenti választásokon szeretnének indulni, előnyt jelenthet, hogy a parlamentben szem előtt vannak.

Eddig ha valaki lemorzsolódott a HZDS-ből, a többi politikus óvatosan fogalmazott az esetleges együttműködésről. Felmerül a kérdés: a távozók képesek-e arra az önreflexióra, melyre a HZDS nem hajlandó, és például Tkáčék el tudják-e határolni magukat azoktól a dolgoktól, melyek miatt senki nem akar együttműködni a HZDS-szel?

Idáig nem gyakoroltak önkritikát, nem szálltak magukba, pedig számos alkalmuk volt rá. A HZDS-en belüli legsúlyosabb, nyitrai konfliktus idején például egyértelműen kerülték a kényes témákat. Ha eddig nem éltek az önreflexió lehetőségével, kérdéses, a jövőben várható-e. Ha korábban gyakoroltak volna önkritikát, hitelesebb lett volna. Ma ez alibizmusnak tűnne, de ha mégis sor kerül rá, és érződik majd mögötte a jó szándék és az őszinteség, akkor jó ügyet fog szolgálni. Én mindenesetre szkeptikus vagyok. (sza)