Görbe tükörben a grafológus és az írásszakértő

A sorozat előző részében már részletesen foglalkoztunk a grafológia és az írásszakértés azonosságaival, eltéréseivel és a kompetencia-határokkal. Most egy kicsit más szemszögből – talán könnyedebb megfogalmazásban – szeretném bemutatni a két szakma jellemzőit. Ez egy kicsit „görbe tükör”, így csak egy kis „szeletet” ragad ki a kézírás vizsgálataival foglalkozó szakértők „megállapításaiból”.

Azok a „régi szép idők”! Amikor még „csak” grafológusnak, és „csak” írásszakértőnek tanultak a kézírás rejtelmeivel mélyebben is foglalkozni vágyó emberek. Mert ugye, régen volt a grafológus, aki minden humán irányultságát, empatikus képességét kihasználva kutatta az emberi lélek és a kézírás összefüggéseit. Hosszú éveken át tanulta a közel kétszáz írásjelenséggel együtt járó személyiségjellemzőket, melyeket felismert a kézírásban és levonta a következtetéseket. Ebből az „élő” személyiségvonások halmazából álló, a szivárvány minden színében tündöklő, de összekuszálódott pamutgombolyagból, a pszichológiai tanulmányok segítségével szőtte az emberi érzésekkel telt finom selymet, durva vásznat, illetve különböző mintákból álló „anyagokat” – az emberi lélek „térképeit”. Miután létrehozta a nagy művet, kihasználva kommunikációs és diplomáciai képességeit – vegyítve etikai tanulmányaival – formába öntötte, megfogalmazta, és szép, tartalmas körmondatokban leírta az elemzést; segített, tanácsot adott és beszélt, beszélt, beszélt. A grafológusok általában szeretnek beszélni, de nem felesleges, hanem tartalmas és mély dolgokról.

Mindegyik analízis egy külön, személyre szóló novella, melyben a főszereplő a megbízó. Ez a pár oldal csakis róla szól, neki íródott. Ebben nem csak megállapítások, hanem esetleges útmutatások is szerepelnek, melyek – még a kiváló önismerettel rendelkező személyek számára is – mindig mutatnak újat, és ezáltal értékes, előrevivő gondolatokat ébreszthetnek „gazdájában”. Hiszen, mint tudjuk, a kézírásban a tudatos és tudattalan agytevékenység jelei is kivetülnek, így rejtett problémáink és tartalékaink is a felszínre kerülnek.

És most térjünk vissza a gondolatmenet elejére. Tehát, a grafológuson kívül még volt az írásszakértő, aki már reálisabb – ha így „skatulyázgathatunk” egy kicsit –, konkrétabb, gyakorlatiasabb. Ő a pszichológia helyett jogot, kriminalisztikát, és „ilyen bűnügyi dolgokat” tanul, és technikai hamisításokat feltételez. Mert, ugye, mit lát az írásszakértő, akinek a „név teljes leírása még nem egyértelműen aláírás”? Na mit lát? Hát, nem betűköntösbe burkolózott emberi érzéseket, az biztos. Amíg a grafológus színes, táncoló vonalkákat lát, a papírt szagolja, és izgalomba jön minden oválra és hurokra – pláne, ha még ezek mérete és a formája is megfelelő –, addig az írásszakértő egy darab A4-es fehér papíron, „Tisztelt Uram” című, „Ezúton közlöm” kezdetű, „vége” végződésű, 16 sor terjedelmű, dátummal és „Indigó Elek” aláírással, kék színű golyóstollal írt, eredet példányú kérdéses iratot lát. Ránéz az élettelenül odavetett betűdarabokra, elmélyülten és nyugodtan elgondolkodik, hogy most ez betű, illetve betű nélküli transzkripció, és felteszi magának a kérdést, hogy: „hamis vagy valódi”? Persze, ő sem tud rá rögtön válaszolni, hiszen ugyanúgy, mint a grafológusnak, neki is még nagyon-nagyon sok munkára van szüksége, hogy eljusson a végső eredményig. Ő is nagyít, mér, átlagol, megállapít, jegyzőkönyvet vezet, illusztrál és még sok-sok tudományos dolgot művel. De amíg a grafológus megállapítja a betűelemek összefüggéseit és a rendszerelméletet figyelembe véve, hogy: „nagyon jó mentális képességekkel és szárnyaló fantáziával megáldott egyén, aki nemcsak álmodozik, hanem a mindennapokban is fordít energiát a megvalósításra, továbbá jó kommunikációs képességiből és irodalmi adottságaiból adódóan színes előadásmóddal tudja továbbítani gondolatait – mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikáció terén” , addig az írásszakértő azt írja, hogy a „lexikai sajátosságokon belül az egyén szókészlete gazdag”.

Hát ez itt a probléma, és ez nem kifigurázás! Rögtön elmagyarázom. El tudják képzelni, milyen nehezére esik, mekkora önuralmába és mennyi energiájába kerül egy ízig-vérig grafológusnak áttérni erre a gondolkodásmódra? Mit áttérni! A kettőt rugalmasan váltogatni! Hiszen a tudományok piacképesebbé tétele érdekében a jövő az egyre több ismerettel rendelkező szakemberek kezében van. ĺgy most – vigyázat! – nem összegyúrjuk, hanem kiegészítjük a két tudományt, és esetenként ötvözzük a kutatási tapasztalatait és a levont következtetéseket.

De félre a panaszkodással, ezt természetesen meg lehet és meg is kell tanulni, és ha már elsajátítottuk, akkor nagyon izgalmas tud lenni a dolog, hiszen két szemszögből értékelve a dolgokat sokkal több tapasztalatot lehet szerezni, és szélesebb körű ismeretanyag birtokában még több oldalról lehet segítséget nyújtani.

A szerző okleveles grafológus, grafológus szaktanácsadó, okleveles írásszakértő, a győri S. K. Grafológiai és ĺrásszakértői Iroda munkatársa