Gémek és rétesfesztivál

A Balatonra mentek? Akkor vigyetek vizet is magatokkal! Hallottam indulás előtt a jópofa viccelődést. Pedig nagy kárt tehet az idegenforgalomban ez a buta rémhírkeltés. Tévében, rádióban mást se hallani, csak az alacsony vízszint okozta problémákat sorolják. Pedig állíthatom, ez nem jelent akkora gondot! Ráadásul most a Magyarországi összes tóban és folyóban is kevés a víz, csak nézzük meg a Dunát, mennyi sziget, homokpad emelkedett ki belőle az utóbbi napokban, a hajóforgalom is akadozik. A Balaton vízminősége kifogástalan, azt meg eddig is tudtuk, hogy aki úszni akar, annak a déli partról be kell gyalogolnia jócskán a tó belsejébe. Az időseknek, meg a kisgyermekeseknek külön öröm az, hogy a térdig érő, majd harmincfokos „termálvízben” ücsöröghetnek. Fonyód-Bélatelepen a strandon haltetemet sehol sem láttam, viszont a sirályokon a hatytyúkon és a vadkacsákon kívül feltűntek a gémek és egyéb vízimadarak is a part közelében. Persze igazán szép madárkolóniát a Kis-Balatonnál figyelhettem meg, amit megnyitottak a látogatók számára is. A Kisbalaton házban érdekes kiállítások, a híres író, Fekete István emlékszobája várja a látogatókat. Matula bácsi kunyhója is itt van a közelben, és madár tanösvényeken lehet megközelíteni a madárkolóniákat. A sétaút melletti táblákon részletesen ismertetik az itt élő madárfajokat, de élőben is megtekinthetők, főleg, ha egy távcső is van az embernél. Magyarországon egyedül itt található bivalyrezervátum is. Már az avarok is tartották ezt az Ázsiában őshonos állatot, de nálunk már csak ez a csorda létezik. Néhány éve még bivalykocsikázni is lehetett. Ezek a roppant erős, de nagyon lusta állatok, ha meglátnak egy pocsolyát, rögtön elfekszenek benne. ĺgy történt, hogy egy turistacsoportot is bevitt a sárba egy bivaly, majd az egyik német turista leugrott ijedtében a szekérről és eltört a karja. Ez volt az utolsó bivalytúra.

Program is van bőven végig a parton és a parttól nem túl messze is. Most nemcsak a Művészetek Völgyére gondolok, mi például Marcali közelébe, Mesztegnyőre mentünk, ahol rétesfesztivál volt éppen. A szervezők nem riadtak vissza semmitől. Az iskolaudvaron volt a rétes-evő verseny, a faluháznál a rétes-sütő verseny, a falu főutcáján pedig rétes árusító sátrakat állították fel. A főútról így el kellett terelni a forgalmat, csak az volt a baj, hogy a nagy kamionokat nem tudták befordítani a szűk utcákba, így aztán ezek rendőri felvezetéssel a sátrak között araszolgattak. A belépőért rétest adtak cserébe, a finom túrós, meggyes, szilvás, mákos, káposztás rétesek és ezek mindenféle változata mellett volt harcsás és halmájas finomság is. A réteseket itt helyben nyújtották, majd egy nagy kemencében sütötték meg. A látogatók, a versenyzők és a zsűri is, velem együtt, jellemzően szép, nagydarab, gömbölyű emberekből állt, akik ma sem azért jöttek ide, hogy a túlsúlyuktól megszabaduljanak.

Hatalmas nagy tó a Balaton és körben a parton a házak tulajdonosai mind azt várják, hogy nyissa rájuk az ajtót a német, a holland, a cseh, vagy a lengyel turista. A főutakon alig lehet gyalog átkelni, annyi az autó, nagyon kéne az autópálya. Itt vannak a turisták, de persze nem annyian, mint a hetvenes, nyolcvanas években. Ennek ellenére tele vannak a mólók sétaútjai, éttermei esténként. Megjelentek a parton a kisebb nagyobb élelmiszerláncok tagjai is, így már ugyanannyiért vásárolhatunk itt, mint otthon. Az éttermek persze különbözőek, igazán jót nehéz kifogni, de néhány olcsó büfé is megoldást jelenthet az éhség csillapítására.

A Balaton minden évszakban, sőt minden napszakban más és más: mindig gyönyörű. Viharos időben is szép és rekkenő kánikulában is. Sokan és sokszor megcsodáltuk már mégis jó mindig újra és újra felfedezni ennek hatalmas édesvizű tengernek a kincseit.