Gazdája minden földnek van, de a nevesítés bonyolult folyamat

Ha befektetőt próbálok a régiómba csalogatni, a vállalkozáshoz megfelelő területet kell keresni, de ez nagyon nehéz, mert sok földnek ismeretlen a tulajdonosaSomogyi Tibor felvételeBár jogászként és az MKP honatyájaként bizonyára figyelemmel kíséri a földkérdést, mégis inkább azt hinné az ember, hogy a földművelésügyi miniszter a téma szakértője. Hogyhogy ön a párt „földfelelőse”?

A földügyekkel több mint három éve foglalkozom, még a Kalligram Alapítvány mellett működő Jogi Elemző Csoport tagjaként próbáltam hozzájárulni a nevesítetlen földek jogi problémájának megoldásához. Miután bekerült a kormányprogramba ez a dolog, és a szaktárcát az MKP kapta meg, természetesen én is, Rózsa Ernő bátyám és a kalligramos csoport is sokat segített Simon Zsolt törvényalkotó osztályának.

Aki most hallja először a nevesítetlen földek kifejezést, mire gondoljon? Miért jelentenek problémát ezek a földek?

Ha valaki bemegy a kataszteri hivatalba, láthatja, hogy korábban, még a szocializmus előtt a telekkönyveket pontosan vezették. A múlt rendszerben ezt elhanyagolták, a földhöz való tulajdonjog szinte semmissé vált, szövetkezetek gazdálkodtak, az örökösödési tárgyalásokat – sok esetben még a múlt század elejétől – nem folytatták le, a nyilvántartás kusza. Ezért temérdek földről nem tudjuk, ki a tulajdonosa. Előfordul, hogy csak egy név, mondjuk Szabó János van feltüntetve, és bár a kataszter adott, mi van akkor, ha több Szabó János lakik a faluban? Azt sem tudjuk, hogy az igazi Szabó János él-e, meghalt-e, vannak-e utódai. Az ilyen ismeretlen, beazonosítatlan tulajdonú föld a földalap kezelésében van.

Ezért szokták gazdátlan földnek is nevezni?

Gazdája, tulajdonosa minden földnek van, ha nincs örökös, akkor az államra száll, csakhogy azt is meg kell állapítani, hogy nincs örökös, vagyis nevesíteni kell a földet.

És ha a tulajdonos egyszerűen nem tart igényt a földjére, lusta elintézni a papírokat. Nem mindegy, hogy az ilyen föld kié?

Nem.

Miért?

Konkrét példát mondok: ha befektetőt próbálok a régiómba csalogatni, a vállalkozáshoz megfelelő területet kell keresni, de nagyon nehéz, mert sok földnek ismeretlen a tulajdonosa, nincs kitől megvásárolni. Viszont az építkezési engedély megszerzéséhez szükséges a telektulajdonos beleegyezése. A földalap nem tulajdonos, csak kezeli a földeket. Kerülő úton el lehet intézni, hogy az alaptól hosszú távra bérbe vesszük a földet, és erre adhatnak építkezési engedélyt, csakhogy a nyugati befektetők ilyesmibe nem szívesen mennek bele. A valódi tulajdonossal akarnak vagy bérleti, vagy adásvételi szerződést kötni. Vagyis ha nem rendezzük a földkérdést, az elriasztja a befektetőket, ami gátolja az ország fejlődését, merthogy ez a probléma egész Szlovákiát érinti. Nehezíti az útépítést, gyárak, ipari parkok létesítését, víztisztítók létrehozását, ezért a jelenlegi helyzet tarthatatlan.

A földtörvény hogyan próbálja ezt orvosolni?

A parlament elé kerülő tervezet két dolgot tesz lehetővé: restitúciót és a nevesítetlen földek községi tulajdonba való utalását. Gyakran öszszekeverik a nevesítetlen földek és a restitúció kérdését, pedig két különböző dologról van szó. Nevesítetlen föld az, amelyiknek nem ismerjük a tulajdonosát, visszaigényelni viszont csak beazonosított telket lehet. A restitúció során általában olyan telket, ingatlant, erdőt, földet igényelnek vissza, amelyet az állam elkobzott, elvett vagy kisajátított. Ha egy nevesítetlen földről kiderül, hogy kié, azaz ha a tulajdonos iratokkal igazolja tulajdonjogát, nincs szükség restitúcióra. A nevesítés kétféleképpen történhet: a tulajdonos maga jelentkezik, vagy elkezdődik egyfajta nevesítési eljárás. Ennek keretében létrejön egy bizottság, mely az összes parcellát megvizsgálja, megpróbálja kideríteni, kié is lehet az adott telek. Az eljárás lefolytatása után a megmaradt nevesítetlen földek legkorábban, 2006-ban az állam tulajdonába kerülnek, illetve a törvénymódosítás alapján egy év után az államtól az illetékes önkormányzatok kapják meg, mivel az állam nem jó gazda. A beazonosítás már 1995-től folyamatban van. Kataszterről kataszterre megy, viszont van, ahol még el sem kezdődött, sok múlik a polgármesterek hozzáállásán is. Tehát a mostani törvénymódosítás célja, hogy a beazonosítatlan földek ne maradjanak a földalapnál, ne az állam, hanem a községek tulajdonába kerüljenek.

És a restitúció? Ezt hogyan érinti a törvényjavaslat?

A restitúcióról az 1991-ből származó törvény rendelkezett, csakhogy ez kimondta: 1992. december 31-ével megszűnik a visszaigénylési lehetőség, vagyis az igényeket csak addig lehetett benyújtani. Aki nem tette meg, annak ez a joga megszűnt. Ez egy úgynevezett prekluzív határidő, egyfajta jogi rébuszról van szó: egyesek szerint, ha a törvény egyszer már lezárta ezt a lehetőséget, azt nem lehet megújítani. Nagy viták vannak erről a jogelméletben, például a legfelsőbb ügyészség szakvéleménye szerint ha megújulna a lehetőség, és valaki visszakapná a földet, az indokolatlan vagyonszerzésnek számítana. Mi abból indultunk ki, hogy az 1992-ig beadott kérvények közül sokat nem bíráltak el rendesen, a különböző huzavonák miatt sokan nem tudták tartani a határidőt, néhány kérvényt indokolatlanul utasítottak el, számtalan bírósági ügy lezáratlan. Szeretnénk adni még egy lehetőséget, egy új szubjektív jogot – nem a régit újítjuk fel, nem a korábbi törvényt módosítjuk, hanem új restitúciós törvényt alkotunk. Ha a parlament ezt elfogadja, egy évre ismét lehetővé válik a restitúció, mely bizonyos értelemben mégiscsak összefügg a nevesítetlen földekkel.

Hogyan?

Mondok egy példát: A negyvenes években idősebb Kovács Jánosnak nem volt arról papírja, nem volt sehol vezetve, hogy van egy telke. Kovácstól ezt elvették, egyszerűen államosították. Kovács bácsi meghalt, vannak viszont jogutódjai. Ők nem kérhetik vissza ezt a földet, mivel a visszaigénylési lehetőség 1992 végén megszűnt. Ugyanakkor ezt a telket nevesítetlen földként jegyzik, ugyanis Kovács bácsi annak idején egy jogi személytől vette meg az első köztársaság vagy még a monarchia idejében, és az a jogi személy közben megszűnt. A telekkönyvben azonban – mivel nem volt rendes nyilvántartás – még ez a megszűnt szervezet szerepel tulajdonosként, ezért nevesítetlen földként kezelik. Pedig Kovács bácsinak volt adásvételi szerződése, valahol a padláson, a régi iratok között talán meg is találták a jogutódok, mégsem tudják visszaigényelni a telket, mert ugyebár a határidő lejárt. Először lehetővé kell tenni a restitúciót, és ekkor felmutatható az adásvételi szerződés, beazonosítható a föld.

Ennél gondolom egyszerűbb, amikor olyan földet akar valaki visszaigényelni, melyről pontosan tudni, kitől kobozták el...

Igen, és ha időközben beépítették, másra használták, és már nem lehet visszaadni, akkor pótföldet vagy anyagi kártérítést kap helyette. Sokszor olyan földet is visszaigényeltek az emberek, melyet 1948 előtt koboztak el, azonban a hírhedt államtitkári levél (Mészáros Győző akkori földművelési államtitkár 1999-es körlevele – a szerző megj.) értelmében a földhivatalok az ilyen kérést elutasították, pedig a régi törvény lehetővé tette az 1948 előtt elvett telkek visszaadását.

A mostani javaslat is 1948-at említ...

A törvénynek vannak lábjegyzetei is, azokból kiderül, hogy 1948 elé is lehet menni. Ugyanaz a mechanizmus érvényesül, melyet még az 1991-es törvényben Világi Oszkáréknak sikerült elfogadtatni. Eszerint azok a személyek is visszaigényelhetik a földjeiket, akiktől különböző törvények alapján – például a Beneš-dekrétumok értelmében – kobozták el tulajdonukat.

Vagyis a javaslat mégiscsak megbolygatja a Beneš-dekrétumokat?

Bizonyos, 1945-ben elfogadott jogszabályok alapján a fasisztáktól, kollaboránsoktól, háborús bűnösöktől, de a magyaroktól és a németektől is 1948 előtt elvették birtokukat. Viszont ha az illetőt nem ítélték el, azaz kiderült, hogy nem volt fasiszta, vagy más törvény értelmében viszszakapta állampolgárságát, a 26/ 1948-as jogszabály szerint 50 hektárig visszaigényelhette a földjét. A szocializmus alatt erre ugyebár nem nagyon volt lehetőség, sőt akkor további telkeket államosítottak, úgyhogy az 1991-es jogszabály kimondta: azok is visszaigényelhetik földjeiket, akiktől még 1948 előtt vették el. Az itt élő magyarság nagy részét természetesen nem ítélték el, azaz sokan bizonyítani tudják, hogy nem voltak fasiszták, kollaboránsok, viszszakapták állampolgárságukat, így a földeket jogtalanul kobozták el. Az említett államtitkári levél azonban megtiltotta, hogy a földhivatalok 1948 elé menjenek, és ilyen földet visszaadjanak. Simon Zsolt miniszter úr a levél utasítását visszavonta, úgyhogy a január 1-jétől életbe lépő törvény alapján már gond nélkül vissza lehet adni az 1948 előtt jogtalanul elvett földeket is.

Ha a parlament jóváhagyja a törvényt, január 1-jétől hova postázhatók a kérelmek? Merthogy a járási hivatalok jövőre megszűnnek.

Létrejönnek viszont speciális földhivatalok, ott kell majd az alátámasztott igényeket benyújtani. Nem kell feltétlenül jogászhoz fordulni, saját szavakkal megfogalmazott kérvényt is be lehet adni. Aki pedig nem biztos a dolgában, szívesen segítünk: szükség esetén az MKP szakemberei és a kalligramos jogelemző csoport tagjai is adnak tanácsot. Ügyes polgármestereink vannak, biztosan ők is megpróbálják majd könnyíteni az érintettek dolgát.

A kérvény benyújtásától számítva mennyi időn belül kaphatja vissza valaki a földjét? Ha például január másodikán postáznak egy beadványt, leghamarabb mikor zárulhat le az ügy?

Az eredeti, 1991-es törvény szerint beadott kérvények közül sem bírálták el mindet, még mindig sok a befejezetlen ügy, körülbelül 2000 igénynek a mai napig nem tettek eleget. Ha valakinek szerencséje van, akár fél éven belül visszakaphatja földjét, de nem zárhatók ki különféle bonyodalmak.

Ön szerint a parlament gond nélkül megszavazza a törvényt?

Problémák biztosan lesznek, de meggyőződésem szerint a képviselők megszavazzák. Szeretnénk még javítani a javaslaton, például jó lenne elérni, ha a restitúció nem kötődne állandó lakhelyhez. A szlovák állampolgárságot meghagynánk feltételnek, viszont szerintünk nem fontos, hogy valaki itt lakjon, hogy visszakaphassa földjét. Sokan az elmúlt rendszer alatt külföldre menekültek, állampolgárságuk viszont megmaradt, csak nem itt élnek. Ez sok külföldi szlovákot és magyart is érint.