Gál: a módosításhoz a koalíció kevés

Milyen saját elképzeléssel kezdett a Híd tárgyalni az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításáról? 

Elképzeléseinket már a Híd választási programjában, a Polgári Vízióban bemutattuk, ezek a koalíciós partnereink számára nem voltak ismeretlenek. Az első egyeztetéseken elődöm, Lucia Žitňanská volt jelen. A koalíciós szintű egyeztetések januárban, februárban zajlottak, itt már a normaszövegről tárgyaltunk, de nagyon sok alternatíva merült fel. 

Milyen alternatívákról tárgyaltak? 

Nagyon sok verzió volt. Például a megválasztás 90 szavazattal, a bírójelöltekre vonatkozó kritériumok. Az egyeztetéseket én Ján Kuciak és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolása és a kormányváltás után vettem át. Ismét összegyűjtöttük a koalíciós partnerek elképzeléseit, amelyek közül némely számomra elképzelhetetlen volt. A tárcaközi egyeztetésre is két alternatíva került. Végül is amit a kormány jóváhagyott, nagy mértékben eltér attól, ami a tárcaközi egyeztetésre került. Ebbe sikerült az én elképzeléseimet is nagyobb mértékben érvényesíteni, és meggyőzni a partnereket, valamint a kormányt is. Szerintem jó változat született, a legfontosabb bíróságaink elnökei is rábólintottak, ez alapján jó bírójelölteket tudnánk választani. Ha a javaslatot a parlament elfogadja, akkor nem fenyeget annak a veszélye, hogy februárban, márciusban a parlament nem tudná megválasztani a megfelelő számú bírójelöltet. 

Azt, hogy a parlamentben levő javaslat jobb a hatályos szabályozásnál a szakma is elismeri, viszont nem tartja elég bátornak. Hiányolják belőle a bíróválasztást 90 szavazattal, a nyilvános szavazást stb. Ezek miért nem kerülhettek be a parlament előtt levő változatba? 

Az ellenzék és a szakemberek is elaludtak. Jobbára csak elképzelésekről beszéltek, a módosító javaslataikat nem dolgozták ki. 2002-től vagyok parlamenti képviselő, tapasztalatom szerint holtpontra jutott az együttműködés, a kommunikáció, annyira széthúznak, annyira személyeskedők a képviselők, hogy én nem látok esélyt arra, hogy bármilyen bírójelölt, még akár legjobb jelölt is, megkapja a 90 szavazatot. Az ilyen módon történő választás nekem is tetszik, én is javasolnám, de félő, hogy a jelölteket nem tudnánk megválasztani. 

Legutóbb a Via Iuris szakemberei is elismerték, hogy lehetnek negatívumai annak, ha 90 szavazattal kellene az alkotmánybíró-jelöltek választani. Állítják viszont, hogy csak a bírók ciklikus megválasztásával – vagyis, hogy a parlament négyévente újraválasztja a taláros testület harmadát – lehetne elkerülni azt, hogy egy politikai oldal válassza meg a 13 tagú taláros testület 9 tagját. Ez miért nem került be a javaslatba? 

Sajnos, maga a javaslat csak elméleti síkon létezik. Az ellenzéki pártok nem tudtak megegyezni abban, hogy a ciklikus választást hogyan lehetne bevezetni, a részletek nagyon különbözőek lehetnek. A koalíciós partnerekkel ezt még nehezebb elfogadtatni. A Via Iuris fiatal jogászainak pedig azt üzenném, hogy kezdjenek komolyan politizálni. Kívülről kibicelni a legegyszerűbb. Egy törvény elfogadásához parlamenti többség kell, olyan javaslattal kell előállni, amelynek van esélye, hogy megkapja a támogatást. A ciklikus bírócsere nem örök megoldás, nem oldja meg, ha az alkotmánybírók nem töltik ki a mandátumukat, lemondanak, mint ahogyan a múltban nem egyszer megtörtént, vagy elhalálozás miatt szűnik meg idő előtt a mandátumuk. 

Az alkotmánybírók megválasztása fontos kérdés, az a tétje, hogy az elkövetkező 12 évben legfőbb instanciaként, kik fogják kimondani az utolsó szót alkotmányjogi kérdésekben. Nem állhat vagy bukhat azon, hogy az ellenzéknek van-e javaslata vagy nincs, hiszen végül öné a felelősség. Ön hogyan oldaná meg, hogy ne egy politikai oldal döntsön 9 bírói székről? 

Meg kell érteni, hogy a Híd nem egyedül kormányoz. 2016-ban letettük az asztalra az elképzelésünket. Most nem arról van szó, hogy mi az én elképzelésem, hanem arról, hogy a jelenlegi szabályozás módosításához 90 szavazatra van szükség. Vagyis, kell a teljes koalíció. A koalícióban náluk azt tudtam elérni, hogy a kormány javaslatát támogassák, de szükség van az ellenzék egy részének a támogatására is. Felelősséget azért vállalok, amit letettem az asztalra, az utolsó szó a parlamenté. Mi egyébként kezdetben azt javasoltuk, hogy több intézményt vonjunk be az alkotmánybíró-választásba, a parlament mellett a Bírói Tanácsot és a köztársasági elnököt. Én személy szerint el tudnám képzelni a bírók ciklikus cseréjét, el tudnám képzelni a 90 szavazatot is, ha nem volnék több mint tíz éve a parlamentben. 

Ön szerint milyen lenne az ideális szabályozás, amely szerint az alkotmánybírókat választani kellene? 

Ebbe felesleges bele menni, ez nem egy verseny, hogy ki tud jobb javaslatot letenni az asztalra, még egy törvényemet sem fogadták el úgy, ahogyan azt én elképzeltem. A politika nem az elképzelések színtere, hanem a lehetőségeké. A lényeg az, hogy jelen körülmények között mi az elfogadható, mert ha a parlament nem tud megegyezni, akkor marad a régi szabályozás. Az pedig nem lenne jó. 

Amikor az ön által kompromisszumosnak nevezett kormányjavaslatra rábólintott a kormány, és első olvasatban a parlament is elfogadta, a Smer előállt egy alapvetően új filozófiájú saját javaslattal. Hogyan vélekedik erről a lépésről, nem volt ez hátbatámadás a Smer részéről? 

Ez gyerekes lépés volt. Erről a javaslatról az egyeztetések során már tárgyaltunk. Viszont ez nagyon komoly módosítás, teljesen más rendszert ültetnénk be az alkotmányba, az elfogadásához komolyabb elemzés kellene. Számunkra továbbra is a minisztériumi javaslat a mérvadó. De annak érdekében, hogy ne maradjon meg a jelenlegi rendszer, készek vagyunk megoldást keresni. Az, ahogyan ezzel előálltak, nem volt teljesen kóser, szerintem nem akartak vele keresztbe tenni, hanem megoldást kerestek. Valamiért nekik ez a változat jobb lenne. 

Peter Pellegrini kormányfő szavai alapján, a Smer még nem tett le saját javaslatáról, vagyis az államfő nélküli 90 szavazatos választásról. Lát esélyt arra, hogy az ön és a Smer javaslatát összegyúrják? 

Nem leszek ellene, ha a parlament meg tud egyezni, de ehhez is kilencven szavazat kell. Ez is jobb lenne a jelenlegi szabályozásnál. 

Mi rejlik a Smer javaslata mögött? Miért lenne nekik jobb az a verzió? 

Valószínűleg meg akarnak felelni az elvárásoknak, hogy 90 szavazattal válasszuk meg az alkotmánybírójelölteket. 

Ön szerint Robert Fico alkotmánybíró vagy esetleg az Alkotmánybíróság elnöke akar lenni? 

Én nem vagyok Robert Fico, ezt a kérdést neki kell feltenni. 

A tárgyalások során nem voltak erre utaló jelek? 

Nem. Ez fel sem merült. Ilyet nem hallottam sem az ő szájából, sem más smeres képviselő szájából. Szerintem a párt eléggé meggyengülne, ha távozna az éléről. 

Feltételezzük, hogy mégis vannak ilyen ambíciói. Ön szerint Robert Fico jó alkotmánybíró lenne? 

Ezek hipotetikus kérdések, erre nem fogok válaszolni. Amikor Dobroslav Trnkát megválasztottuk főügyésznek azt gondoltuk, hogy a világ legjobb főügyészét választottuk meg, addigi munkája, addigi élete erre engedett következtetni. Egy évvel később teljesen más volt a véleményünk. Vannak fordított esetek is, amikor valakiről azt gondoltuk, hogy nem lesz jó alkotmánybíró, és nagyon jó bíró lett. Mészáros Lajos például parlamenti képviselő volt, tehát volt politikai előélete, Dunaszerdahelyen volt ügyvéd, nem voltak óriási alkotmánybírósági perei, és ki merem jelenteni, hogy egy nagyon jó alkotmánybíró. 

A Hídnak vannak már alkotmánybírójelöltjei? 

A párton belül erről még nem esett szó. Mivel napi szinten foglalkozom a témával, rendszeresen találkozom bírókkal, látok olyan embereket, akik alkalmasak lehetnek a testületbe. Biztos, hogy jelölünk egy-két embert. Kérdés azonban, hogy ki vállalja el a jelölést, s ez nagyban függ attól is, hogy hogyan módosul a jelenlegi szabályozás, milyen lesz a közhangulat. Sokan nem akarnak reflektorfénybe kerülni, mert az én elképzelésem szerint a meghallgatás szigorú lesz, „grillezésnek” szánjuk. 

Legalább ilyen fontos a rendőrfőkapitány megválasztását szabályzó törvénytervezet, amely szintén a plénumban van. Elégedett ennek végső verziójával? 

Ha tíz évvel ezelőtt valaki ilyen törvényt tett volna le az asztalra, akkor megölelgetjük és körbehordozzuk a parlamentben. Itt a főrendőr mandátumának időtartama, illetve a leváltása a legvitatottabb kérdések. Néhányan amellett vannak, hogy a mindenkori belügyminiszternek jogában álljon meneszteni a rendőrfőkapitányt, a másik tábor szerint ellenkezőleg, ki kell töltenie hivatali idejét, ezzel garantálhatjuk a szakmaiságot és az apolitikusságot. 

A tervezet alapján továbbra is a miniszteré az utolsó szó, ő választja ki a rendőrfőkapitányt, még ha lesznek köztes szereplők a választásban, így nem beszélhetünk apolitikusságról, szakmaiságról. 

A posztra jelentkezőket egy héttagú szakmai bizottság bírálja el, de utána a parlamenti bizottságban nyilvános meghallgatáson kell részt vennie, s ott lesz lehetőség arra, hogy elbíráljuk, megfelel-e a személyi integritás, a becsületesség és számos egyéb kritérium szempontjából a jelölt. 

A módosítás szerint a jövőben csak az lehet rendőrfőkapitány, aki aktív tagjai a rendőri testületnek. Miért?HiszenJaroslavSpišiaksem volt aktív rendőr, amikor főkapitány lett. 

Az a legkisebb probléma, hogy valaki visszakerüljön az állományba, ha erről lenne szó. 

Sokan bírálják azt is, hogy a bizottság csak háromötödös többséggel válthatja le, ez pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszi a menesztését. 

Itt az apolitikusság elve fontosabbnak bizonyult, mint az, hogy bármelyik belügyminiszter hozhassa a saját emberét. Az nem tenne jót a rendőrségnek, ha például a főkapitány kétévente cserélődne. Úgy vélem, hogy ha annyira rossz lesz a főrendőr, összejön a szükséges szavazatszám. Ilyenre nincs lehetőség a főügyész esetében, mivel őt még háromötödös többséggel sem lehet leváltani.