Fogy a szlovákiai magyar, de miért?

A statisztikusok – szlovákok és magyarok egyaránt – legfeljebb azon vitáznak, hogy mennyivel lesz kisebb a magyarság száma, a fogyást kész tényként kezelik. Sajnos nemcsak arányaiban, hanem számszerűleg is.

2001-ben a II. világháború óta először fordult elő, hogy csökkent a magyarság száma az eggyel korábbi cenzushoz viszonyítva, bár az arányszám ez idő alatt – egy kivételtől eltekintve – folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott.

Szociológusok és demográfusok szerint a szlovákiai magyarság száma idén várhatóan a lélektani határnak számító 500 ezer fő alá esik, arányszáma pedig 9 százalék alá.

Gyurgyík László szociológus szerint 461 ezer és 486 ezer fő közötti lesz a magyarság száma a népszámlálás alapján. 1991 és 2001 között 47 ezres volt a fogyás, az utóbbi tíz évben 30–60 ezres is lehet.

Asszimiláció

A fogyás két fő oka az asszimiláció és nemzetiségváltás, valamint a természetes fogyás. Gyurgyík kutatásai szerint az 1991 és 2001 közötti fogyásnak 60 százalékban az előbbi, 25 százalékban pedig az utóbbi az oka. Hasonló arányokra lehet számítani az utóbbi tíz év statisztikái alapján is, azzal, hogy a természetes fogyás valószínűleg felgyorsult. Magyarán: kevés magyar gyermek születik, és egy részük élete során nemzetiséget vált.

Az asszimilációt leginkább a vegyes házasságok és a gyerekek szlovák iskolába íratása erősíti. Gyurgyík kimutatásai szerint például a vegyes, szlovák–magyar párok gyermekeinek 80 százaléka szlovák lesz, de még a tisztán magyar családokban felnövő gyermekek 6 százaléka is asszimilálódik a későbbiekben. A szlovák iskolába járó magyar szülők gyermekeinek közel 30 százaléka felnőtt korban szlováknak vallja magát, ám ha magyar iskolába jártak, ez az arány csak 2 százalék.

Kevés gyerek születik

A népszaporulat lelassulása, illetve fogyásba történő átcsapása egész Szlovákiát érintő probléma, ám a magyarlakta járásokban hatványozottan jelentkezik.

Branislav Šprocha demográfus (Infostat intézet) kimutatása szerint a mai Dél-Szlovákia régiói már a 20. század elején is érezhetően alacsonyabb termékenységi mutatókkal rendelkeztek, mint az északi szlovák régiók. Főként a Lévától Rozsnyóig húzódó, több történelmi vármegyét is felölelő régióban volt az utóbbi másfél században mélyen átlag alatti a gyermekszám, s ezekben a régiókban kezdődött el a leghamarabb az egykézés. Az utóbbi években is ezekben a járásokban született egy anyára vetítve a legkevesebb gyerek.

Elvándorlás

A fogyásban nem elhanyagolható szerepe van az elvándorlásnak, mely a magyarságot érzékenyebben érinti, mint a szlovákságot. Főként azok nagy része, akik közép- vagy főiskolai tanulmányaikat Magyarországon végzik, a határon túl maradnak. Emellett országos szinten a déli régióban a legmagasabb a munkanélküliség, így innen nagyobb arányban mennek el az aktív korban lévők külföldre dolgozni, mint a relatíve gazdagabb vidékekről vagy a fővárosból.

Van ugyanakkor olyan ország, ahol az elvándorlás nem a kisebbségi magyarságot fogja negatívan érinteni. Romániából főként a román nemzetiségű fiatalok mentek el az utóbbi tíz évben nagyobb arányban, ennek köszönhetően esély van rá, hogy hosszú évtizedek óta először nő a romániai magyarság aránya.

Az asszimilációval összefügg, hogy a magyar romák milyen arányban vallják magukat magyarnak. Amint szombati számunkban a téma boncolásakor írtuk, már tíz évvel ezelőtt is hozzávetőlegesen 60–90 ezer magyar roma volt. A magyarság fogyása így attól is függ, ők milyen arányban „váltanak” roma nemzetiségre.