Gyurgyík László demográfus a Fórum Intézet "A szlovákiai magyarok értékrendje és annak változásai" c. komáromi konferenciáján számolt be az eredményeiről
2031-re 400 ezer alá csökkenhet a szlovákiai magyarság lélekszáma – Gyurgyík Lászlóval beszélgettünk
Folyamatosan dolgozza fel a 2021-es szlovákiai népszámlálás eredményeit Gyurgyík László. A Fórum Kisebbségkutató Intézet demográfusa idén a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával aprólékosan megnézte, hogy az asszimiliáción túlmenően milyen mértékben felelős a szlovákiai magyarok számának csökkenéséért a természetes fogyás. A folyamatok nem adnak okot bizakodásra, és aligha fognak megváltozni ebben az évtizedben.
Természetes fogyásról van szó abban a kutatásban, amelyet a napokban zár le. Ha a szlovákiai magyarok abszolút számának 2014 és 2020 közötti csökkenését nézzük, akkor abban milyen szerepet tölt be a természetes fogyás?
Hosszabb ideje, évtizedek óta az asszimiláció a szlovákiai magyarság fogyásának legfontosabb tényezője. Ez teljesen egyértelmű. Viszont ami a standard népesedési folyamatokat illeti, ott alapvetően fontos szerepe van annak, hogy az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben lecsökkent a születések száma. A regisztrált adatok alapján valamikor 1994 körül volt első alkalommal magasabb a halálozások száma, mint a születéseké.
Nem véletlenül használom a regisztrált adatok fogalmát, valójában a várható értékek – tehát amelyeket tényleges adatoknak nevezhetünk vagy közelítenek azokhoz – ettől jelentős mértékben eltérnek.
Mit jelent ez pontosan?
Először is: a magyar halandóság a regisztrált adatok alapján kisebb, mint az várható volna. Van egy nagy gond a nemzetiségi adatok a rögzítésével, hiszen az egyes személyek eltérő időpontokban eltérő módon vallják magukat a magyarsághoz kötődőnek. Például a hivatalos statisztika szerint az anya nemzetisége alapján kell rögzíteni a nemzetiséget, kivéve a vegyes házasságok esetében, ahol úgymond a szülők megegyeznek a nemzetiségben.
Megint más dolog a halálozás, mert az elhalálozott hozzátartozó nemzetiségéről a leszármazottak nyilatkoznak. És tudunk arról a folyamatról is, aminek az elmúlt évtizedekben vagyunk tanúi, hogy lényegében a magyar, vagy részben magyar szülők, nagyszülők a gyermekei sokkal nagyobb arányban már szlovák nemzetiségűek. Ebből adódik, hogy sokszor visszamenően az apukát, anyukát, nagymamát, nagymamát is szlovák nemzetiségűként tüntetik fel.
Egy 10-15 évvel ezelőtti kutatásban bizonyos módszerekkel ennek is próbáltunk utána járni, és durván 20 százalékkal lehet magasabb a magyar elhalálozottak reális száma regisztráltnál. Tehát, ha a természetes szaporodás folyamatát nézzük, akkor egyik oldalon azt látjuk, hogy a regisztrált adatok egy picit kevesebb magyar születést jeleznek, és tulajdonképpen a magyar elhalálozások száma pedig jóval magasabb annál, mint amit kimutatnak. Ebből következik az, hogy a szlovákiai magyarok éves szinten regisztrált 1000 fős körüli fogyása legalább kétszer akkora.
Tehát mindig kétszer „rosszabb“ eredményre kell számítanunk?
Igen. Ebből következik az is, hogy ha a két népszámlálás közti időpontban megnézzük a magyarság fogyásának mértékét, akkor bizony egyre nagyobb és erősebb az ún. természetes folyamatok szerepe.
A szlovákiai magyarok mutatói mennyire térnek el, vagy egyeznek meg a „többségi“ szlovákokéval?
Van egy lényeges különbség: más a magyarság korszerkezete, mint a szlovák lakosságé. Itt főképp a női népességről beszélek. „Elöregedettebbek“ vagyunk. Azt pedig, hogy hány gyermek születik, nagyban befolyásolja, hogy milyen nagy a 15-49 éves nők száma, aránya az adott népességen belül. A demográfia használ is egy mutatót, az ún. teljes termékenységi arányszámot, ami azt fejezi ki, hogy a 15-49 éves nők termékeny életük folyamán hány gyermeket szülnének.
A magyaroknál ez sokkal alacsonyabb, mint a szlovákoknál. Ez a Covid-járvány előtt országosan 1,5-1,6 körül volt. A magyarok esetében ez 1,2 körül érték.
A magyar születések száma a országostól azért is eltér, mert rosszabb a korszerkezet, tehát kevesebb a magyar fiatal nő, mint a szlovákok esetében.
Ami gyakorlatilag automatikus következmény.
Így van. Aztán mivel „elöregedettebb“ népesség vagyunk, és a regisztrált adatoktól eltérően magasabb a magyar halandóság, ezért több magyar hal meg, mint mondjuk a szlovákok esetében – ugyanazokat a paraméterek figyelembe véve. Tehát a magyarok esetében nem véletlen, hogy 1994 óta folyamatosan megállapítjuk a természetes fogyás tényét. A szlovákság esetében a Covid előtti időszakban, tehát 2019-ig még mindig természetes szaporodásról volt szó.
Milyen helyzet a lokálisan? Itt most arra gondolok, hogy városi vagy járási szinten is ilyen eltérések mutathatóak-e ki szlovákok és magyarok között? Vagy ott más a helyzet?
Előzetesen annyit tudnék mondani, hogy itt ugyan magyarokról és szlovákokról beszélünk, de bele kell gondolunk abba is, hogy a roma lakosság milyen mértékben van jelen, akár a magyarság, akár a szlovákság esetében...
Ha például elmegyünk kelet felé, akkor egyértelmű, hogy abban az irányban a magyarság egy jelentős részét a roma lakosság teszi ki. A termékenységi mutatók is ennek megfelelően alakulnak.
Itt gondolom többek között a Rimaszombati járásra gondolhatunk.
Igen, vagy a Losonci járásra. A másik dolog pedig az, hogy az eltéréseket meghatározhatja az is, ha valamelyik térség prosperáló, és mágnesként vonzza oda a migránsokat, vagyis a beköltözőket.
Ez pedig már a Dunaszerdahelyi járás...
Igen: a Dunaszerdahelyi vagy a Szenci járás. Ebből adódóan megváltozik az ott élők korszerkezete az országoshoz képest. Hiszen fiatal házasok költöznek oda, ez pedig befolyásolja a termékenységet is. Csak ha most például Somorjáról beszélünk, oda éppenséggel nem a magyarok költöznek, hanem a szlovákok.
Van egy prognózisa is arra nézve, hogy ebben az évtizedben a természetes fogyás milyen minimális, és milyen maximális értéket érhet el. Mit lehet erről elmondani?
Két dolgot szeretnék megemlíteni: az általam említett, minimálisan 12 ezres természetes fogyás a regisztrált adatokra vonatkozik, amiben nincsenek benne a várható adatok, amelyek kétszer akkora értéket jelentenek. A másik lényeges mozzanat pedig az, hogy az utóbbi két-három népszámlálás alkalmával drasztikusan megnőtt az ismeretlen nemzetiségűek aránya. Most 5% között mozgott, előtte 7% volt. Ha 10% lenne a nemzetiségre vonatkozó kérdésre nem válaszolók aránya, az drasztikusan csökkentené az egyes nemzetiségek a számát. Amikor például 7% nem válaszolt, akkor a szlovák lakosság száma is csökkent, holott Szlovákia népességének a száma növekedett. Tehát ez egy olyan tényező, amit előzetesen nem tudunk meghatározni. Függ a módszertől és más dolgoktól. Itt azonban dicséretére válik a statisztikai hivatalnak, hogy a 2021. évi népszámlálás alkalmával az alkalmazott népszámlási módszert választotta. Emiatt elvileg, ha valaki elkezdi kitölteni a kérdőívet, akkor végig kell mennie minden egyes kérdésen. Tehát nem lehet „mazsolázni“, hogy válaszolok az iskolai végzettségemre, de a nemzetiségemre nem, mert a rendszer akkor rögzíti a választ, ha valaki végigfut az összes kérdésen. Tehát ha mindebből kiindulok, ill. feltételezzük, hogy a helyzet nem változik a paramétereket illetően, akkor
nagy esélye van vannak, hogy akár 400 ezer alatt lesz a szlovákiai magyarság száma a következő népszámlálás időpontjában.
Tehát akkor összességében nagyjából 40 ezres fogyásra lehet számítani?
Kicsit kevesebbre, mert egyrészt már „kevesebbből fogyunk“, mint korábban. Tehát ez is benne van.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.