Fenyegetőzését nem vették komolyan

Bár gyakran emlegette, hogy egyszer úgyis véget vet életének, nem vették komolyan fenyegetését, a falubeliek, és valószínűleg családja sem. Azt gondolták, hogy aki anynyit beszél az öngyilkosságról, az úgysem teszi meg, megmarad csak a szavaknál. A 49 éves asztalosmestert egyébként jószívű, segítőkész embernek ismerték a faluban. Mindenki dicsérte szakértelmét, precíz munkáját, állítólag házuk berendezését is szinte kizárólag saját kezűleg készítette, de a községben is majdnem mindenkinek végzett kisebb-nagyobb asztalosmunkát. Huzamosabb ideje munkanélküli volt, legutóbb a községi hivatal foglalkoztatta három hónapig közhasznú munkásként. Bölcs József polgármester szerint munkájára nem volt panasz.

Mindemellett az is köztudott volt, hogy rendszeresen italozott, és sovány testalkata miatt hamar megártott neki az ital. Főleg olyankor hozakodott elő az öngyilkossággal, talán ezért sem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget. A túlzott alkoholfogyasztása miatt a családja állítólag többször rá akarta beszélni pszichiátriai kezelésre, de ő erre nem volt hajlandó. Nem fogadta el a segítséget, amire pedig nagy szüksége lett volna. Hozzátartozói egyébként nem kívántak nyilatkozni az ügyben, mondván, nagyon megviselte őket a tragédia. Az elhunytnak három gyermeke van, közülük a legkisebb még fiatalkorú, és éppen ő akadt rá apja holttestére. „Akármi is volt az indíték, a munkanélküliség, vagy az állítólagos tartozásai, esetleg az ital, ilyen végzetes lépéshez semmiképpen sem kellett volna folyamodnia” – vélték a falubeliek. (vkm)