Fegyelem és fiatalok kellenek

Igen, de sokkal bővebben, minden jelölttel több mint egy órát beszélgettünk. Miután mindenki elmondta a dramaturgiai tervre, művészi irányultságra és a gazdasági kérdésekre vonatkozó elképzeléseit, teret adtunk a megfigyelőként jelen levő szakértők kérdéseinek is. A törvény szerint ugyanis a pályázati bizottságnak csak öt tagja lehet, de mi szerettük volna, ha ebben a kényes ügyben valóban színházi szakemberek mérik fel a jelöltek alkalmasságát, ezért öt személyt szólítottunk meg. Miklósi Péter, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szóvivője és Ján Jaborník, a pozsonyi Színművészeti Főiskola tanára nem fogadta el a meghívásunkat, de jelen volt Sylvia Hroncová, a Színházi Intézet igazgatónője, Gizela Miháliková színháztörténész és Hizsnyan Géza színikritikus. Külön kiemelném, hogy az egész meghallgatás magyarul folyt, mert ez bármilyen logikusnak tűnik, még magyar intézményekben sem volt eddig természetes.

Nagy különbségek voltak az egyes jelöltek elképzelései között?

A pályázó színészek elsősorban a repertoárra, a társulatra vonatkozó terveiket vázolták fel. Abban valamennyi jelölt egyetértett, hogy a színházban az utóbbi időben elfajult generációs vitát kezelni kell, mégpedig úgy, hogy a fiatal, diplomás színészeket megtartsák.

A magukat mellőzöttnek érző idősebb színészek szerepeltetéséről, az évad folyamán vállalt haknikról, vendégszereplésekről is esett szó?

Inkább általánosságban nyilatkoztak a jelöltek. A közös nevező mindegyiknél az volt: meg kell találni és tartani az egyensúlyt a modern, igényes feldolgozások és a kommersz, nézőcsalogató darabok között, úgy, hogy a társulat valamennyi tagja tehetségéhez méltó szerepeket kapjon. A sok vitát kiváltó haknikról, külföldi turnékról nem esett szó, de azt valamennyien hangsúlyozták, hogy a színházban meg kell erősíteni a fegyelmet.

Ilyentájt szinte minden színházban kész már a jövő évi műsorterv. A következő évadra vonatkozó konkrét és megvalósítható műsorterve volt valakinek a jelöltek közül?

Egyedül Tóth Tibor vázolt fel darabokra, rendezőkre, vendégszereplőkre, költségvetésre lebontott dramaturgiai tervet. Stílusban a Jókai Színház által az utóbbi években megkezdett utat folytatná, de hangsúlyozta, hogy több teret adna olyan népszerű daraboknak és szerzőknek is, amelyek-akik már önmagukban is vonzerőt jelentenek a közönség számára.

A színház gazdálkodását illetően volt, aki tovább is látott, mint az állami hozzájárulás, meg a pályázatokon nyert támogatások?

Volt, aki azt mondta, hogy ha más tudja csinálni, ő is tudni fogja, és olyan is volt, aki azt mondta: ez a gazdasági részleg gondja. Hasznavehető elképzelése arról, hogyan lehetne a rendelkezésre álló anyagiakkal jobban gazdálkodni és újabb szponzorokat, támogatásokat is szerezni, Tóth Tibornak és Pék Zoltánnak volt. Mindketten fontosnak tartották a marketing- és jegyértékesítési osztály erősítését, vagyis a színház menedzselésének javítását is.

Volt valami, amit kifejezetten hiányoltak a bizottság tagjai vagy a szakértők?

Személyesen én azt hiányoltam, hogy egyikük sem gondolt arra, hogy Komárom lassan egyetemi városnak számít, a repertoár öszszeállításánál a fiatal közönségre is számítani kellene.

Gondolom, a színházi szakértők nem mindenben értettek egyet a pályázók elképzeléseivel. Volt vita?

Egyszer-kétszer majdnem kialakult, de nem adtunk teret neki, mert a meghallgatás nem arról szól, hogy színházelméleti kérdéseket tisztázzunk, hanem arról, hogy megismerjük a jelöltek véleményét.

Nagy vonalakban az egyes jelölteket hogyan értékelné?

A megyei képviselő-testület által jóváhagyott pályázati feltételekben szerepelt, hogy az igazgatónak ötéves szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie vezetői poszton. Ennek a feltételnek két jelölt – Kucman Eta és Benkő Géza – nem felelt meg, ezért a bizottság őket kizárta az értékelésből. Tóth Tibornál kérdéses volt, elfogadjuk-e ötéves műszaki vezetői gyakorlatát a Thália Színházban, mivel ezt a posztot még a főiskola elvégzése előtt töltötte be, de végül a bizottság úgy döntött, hogy megfelel, hiszen a feltételek között nem szerepelt, hogy diplomás vezetői állásról lehet csak szó. Érdemben tehát csak négy jelöltet értékeltünk: Mokos Attila nagyon szuggesztív volt, átérezte a színház problémáit, szervezési és gazdasági téren viszont hiányoztak a konkrét elképzelései. Gágyor Péternek épp a szervezés az erős oldala, érdekes elképzelései voltak például a német turistáknak tartandó nyári előadásokról. A két legerősebb, legfelkészültebb jelölt mindenképpen Pék Zoltán és Tóth Tibor volt, utóbbi javára nyilván az döntött, hogy pontosan ismeri a színház működésének mechanizmusát; minden részletkérdésre kiterjedt a figyelme, és minden felmerülő kérdésre konkrét válaszokat adott.

Az értékelés hogy zajlott?

A bizottság tagjai meghallgatták a szakértők véleményét, majd a törvény értelmében sorrendet állítottunk fel, vagyis mindenkinél volt első, második, harmadik és negyedik helyezett. Végül összeadtuk a sorszámokat és kijött, hogy az első – tíz ponttal – Tóth Tibor, a második pedig – tizenegy ponttal – Pék Zoltán.

A kinevezésről azonban csak a megyei képviselő-testület dönt hétfőn.

Igen, május 12-én előterjesztjük a kinevezési javaslatot. A testület MKP-frakciójának tagjaival mint a csoport vezetője már beszéltem a dologról; senkinek nem volt ellenvetése.

Ennek ellenére megtörténhet, hogy mégsem hagyják jóvá a kinevezést?

Nem számolok ilyen eshetőséggel, bár kizárni sem lehet, hogy valaki esetleg megkörnyékez néhány képviselőt. Az MKP-frakció tagjainak többsége sem ismeri Tóth Tibort, ilyen esetekben fennáll az esélye, hogy „nekem mindegy” alapon úgy szavaznak, ahogy az utolsó pillanatban valaki tanácsolja nekik. A jelenlevők szavazatainak fele szükséges a kinevezéshez, remélem, ez meglesz, mert a törvény szerint a pályázat eredménye kötelező érvényű. Bízom benne, hogy Tóth Tibor minél hamarabb elfoglalhatja a posztját, és a Jókai Színházat már csak sikeres bemutatók kapcsán fogjuk emlegetni.