Facebook és Google, avagy ki mit tud rólunk?

Mint kiderült, az információkkal nagyon gyakran visszaélnek, s az Európai Unió (EU) ezért jobban akarja védeni állampolgárait. Lehetetlen küldetésre vállalkozik. Kevesen tudják, de az EU állampolgárai már lassan húsz éve jogosultak arra, hogy ha egy internetes honlapon megadott személyes adataikat törölni akarják, akkor az oldal üzemeltetője ezt köteles megtenni. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a nagy internetes cégek és közösségi portálok ezt nem tartják be, sőt, adatainkat kereskedelmi célokra is felhasználják. Mindezt a legjobban egy fiatal osztrák jogász, Max Schrems esete igazolja, aki három évvel ezelőtt úgy döntött, megpróbálja kideríteni, milyen információkat tárol róla a Facebook közösségi portál. „Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy az általam keresett információk megszerzése két évig fog tartani, s hogy az ügyintézés során annyi akadályba ütközöm” – mondta Schrems. A közösségi portál ugyanis végképp nem volt lelkes az ötlettől, s az információkat nem volt hajlandó közzétenni. Hosszadalmas vita, levelezés és jogmagyarázat után egy szép napon Schrems kapott egy DVD-t, amely több száz gigabite információ volt róla. Mint kiderült, a Facebook olyan adatokat is tárolt, amelyeket évekkel ezelőtt törölt vagy amelyek közzétételére nem is adott engedélyt. A portál azt is tudta, milyen oldalakat nézegetett a közösségi portálon, mindezt anélkül, hogy bármelyik oldalt „lájkolta” volna. Egyes közösségi portálok ilyen információkat, például életkorunkat és azt, hogy milyen oldalakat nézegetünk vagy látogatunk, kereskedelmi célokra használja fel – felajánlja különböző cégeknek, hogy azok célirányos reklámkampánnyal tudják bombázni a felhasználókat. „A legnagyobb cégek is gyakran alkalmaznak olyan üzleti praktikákat, amelyek ellenkeznek az uniós előírásokkal” – mondta az eset kapcsán Nurie Rodriguez, az Európai Fogyasztóvédelmi Szövetség képviselője Brüsszelben, az adatvédelmi rendszer módosítása kapcsán tartott szemináriumon. Mit lát az NSA?Az EU kidolgozott egy új irányelvet, mely az állampolgárok számára egy vadonatúj jogot biztosít, mégpedig az internetes virtuális világban való törlésre, szó szerint lefordítva „elfelejtésre” való jogot.Emberek milliói kommunikálnak naponta közösségi portálokon, nyitnak új profilt, tesznek közzé fényképeket, s nagyon kevesen tudatosítják, hogy ezáltal a világon bármelyik hatóságnak lehetőséget adnak arra, hogy megfigyeljék. A probléma még égetőbb lett, miután az Amerikai Egyesült Államokban (USA) kirobbant a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) megfigyelési gyakorlata körüli botrány. Az NSA-nak dolgozó 29 éves Edward Snowden ugyanis kiszivárogtatta, hogy a titkosszolgálat Prism programja kilenc szolgáltatótól – többek közt a Google, a Facebook, a Microsoft, a Yahoo, az AOL és az Apple szervereiről – gyűjt adatokat felhasználóik kommunikációjáról. A kongresszus és az USA számos szövetségesének vezetői is magyarázatot követelnek, az NSA igazgatója szerint meg minden rendben, szerinte számtalan terrorcselekményt sikerült megakadályozni a programnak köszönhetően. Az átlagos szlovákiai internethasználó szempontjából egyelőre talán nem a megfigyelési botrány bel- és külpolitikai következményei a legérdekesebbek, hanem az, hogy mit is tudhatnak róla a technológiai óriásvállalatok – meg mindazok, akik így vagy úgy hozzáférhetnek az ő adatbázisaikhoz. A vállalkozók ellenkeznekAz egyik legfontosabb kérdés, milyen mértékben lehetnek hozzáférhetőek azok az információk, amelyeket megadunk egy internetes honlapon. „Ha a Twitteren közzéteszek valamilyen információt a barátaimnak és azoknak, akik nem is olyan közeli ismerőseim, automatikusan feljogosítom például az amerikai CIA-t arra, hogy felhasználja ezeket az adatokat?” – kérdezi ironikusan Sophia int Veld liberális európai parlamenti képviselő. A készülő uniós rendelet már most heves bírálatnak van kitéve a mamutcégek részéről, akik a már létező, de be nem tartott jogszabályt is legszívesebben elásnák.Például Sebastian de Brouwer, az Európai Bankszövetség képviselője azt állítja, hogy teljes mértékben törölni kellene a személyes adatok törlésére való jogot a banki szférában, mivel a pénzintézeteknek szükségük van a kliensek személyes adataira például a hitelek és kölcsönök kifizetéséhez. Milyen információkat védenének?Jan Philipp Albrecht, az európai zöldek német képviselője, a készülő uniós adatvédelmi rendelet kidolgozója emlékeztetett, hogy a jogszabály csak a felhasználók személyes adatait fogja védeni, minden mást már nem. De mi számít manapság személyes adatnak? „Nem is gondolnák, milyen egyszerű a dohányzókat, kábítószerfüggőket vagy homoszexuálisokat azonosítani a világhálón a „ike” gomb megnyomásának köszönhetően” – állítja Rodriguez. A lobbisták már előrukkoltak egy Albrecht szerint szemtelen tanulmánnyal, mely szerint a személyes adatok kötelező törlése az EU minden háztartásának évi 4000 eurós veszteséget okoz. Albrecht szerint ez a megfélemlítés nem korrekt, mivel az adatgyűjtés és felhasználás olyan összetett folyamat, amelyet nem lehet konkrét összegben kifejezni vagy másképp, amellyel bármilyen demagóg összeg összefüggésbe hozható. A közösségi portálokról és különböző honlapokról folytatott vita kapcsán viszont gyakran megfeledkezünk arról, hogy a kereskedők és üzlethálózatok ugyanúgy gyűjtik az információkat minden kliensről vagy vásárlóról. Egy egyszerű hűségkártyának köszönhetően intim adatokhoz is hozzájutnak, például megtudják, mikor menstruál egy vásárló (aszerint, mikor vesz betétet vagy tampont), esetleg a rendszeresen vásárolt gyógyszerek alapján megtudja, milyen betegségben szenved. Egy kis túlzással kijelenthetnénk, hogy ha már a saját bankkártyáink vagy hitelkártyáink figyelnek minket, akkor nyugodtan be lehet szüntetni a titkosszolgálatokat. Az ügynökök úgysem tudnának meg többet annál, amit mi árulunk el saját magunkról. Brouwer beismerte, hogy a bankok a hitel- és bankkártyáknak köszönhetően temérdek mennyiségű információt tárolnak klienseik vásárlói szokásairól. Egyetlen vigaszként annyit mondott, hogy nincsenek információi arról, hogy ezekkel az adatokkal visszaélnének. A Facebook kincseKimon Zorbas, az online ipart képviselő IAB (Interactive Advertising Bureau) vezetője nyíltan állítja, hogy nagyon sok nagyvállalat saját felhasználói adatlapokat tárol klienseiről, amelyek nemegyszer intim információkat is tartalmaznak. Ebben kivetnivalót nem lát, mondván: a cégek csak próbálják megérteni az embereket, vásárlói szokásaikat, hogy termékeiket könnyebben eladják a világhálón. Kockázatok szerinte nem léteznek, mivel a cégek nem árulják ezeket az adatlapokat – talán igaza van, de talán csak addig, míg valaki az információkért nem kínál fel megfelelő összeget. Mi mindent tudhatnak rólunk?Schrems kiderítette, hogy a Facebook mamutportál 1200 oldalnyi információt tárolt róla 57 kategóriába sorolva. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ez a felfedezés felháborította. „A személyes adat valójában kincs, amivel a Facebook kereskedik” – mondta Schrems. Lehet, hogy közvetlen veszély most még nem fenyeget, de ahogy Jérémie Zimmermann, az emberek jogait a világhálón védő La Quadrature du Net szövetség képviselője állítja: amivel még ma nincs gond, holnap már problémát okozhat. „Senki sem tudja megmondani, mi lesz személyes adatainkkal egy, öt vagy tíz év múlva – milyen nehézségeket okozhat az adattárolás a leendő munkahelyünkön, személyes vagy politikai életünk során” – mondta Zimmermann. Emlékeztetett egy amerikai nő esetére, aki kigyógyult drogfüggőségéből, új életet kezdett, de munkát nem sikerült találnia, mivel a munkáltató megtalálta a Google-n az előéletéről szóló információkat az elvonók nyilvántartásában és újságcikkekben. Hiába harcolt az ellen, hogy töröljék ezeket az információkat az internetes böngésző látköréből. S mit eredményezne a szigorított uniós norma? Elsősorban büntetni akarják azokat a cégeket, amelyek indokolatlanul tárolják a felhasználók személyes adatait – jelenleg ez nem büntethető. Hogy sikerrel járnak-e a direktíva kidolgozói, egyelőre kérdéses. A lobbicsoportok nyomása túl nagy, s abban bíznak, a parlament már nem fogja megszavazni a norma szigorítását a jövő évi európai parlamenti választásokig. Ezzel még több időt nyernének az adatgyűjtésre vagy az adatokkal való visszaélésre.