Ezt is mondták Dunaszerdahelyen - idézetek

Hrubík Béla, a Csemadok elnöke: „Az anyanyelvem, a nemzetem, a zászló és a szívem is magyar. Ezen nem fog változtatni semmilye törvény, rendelet vagy parancs. Az anyanyelv nem piros-fehér-zöld és piros-fehér-kék színű. Ez a nyelv a szivárvány ezer színében játszik, nem azért, hogy elválasszon, hanem hogy a lelkület gazgdagságával közelebb hozzon minket egymáshoz.”

Pék László, az SZMPSZ elnöke: „A sokszínűségre épülő Európai Unió  elveit sértő, hogy a szlovák kormány az emberek közötti feszültséget szító nyelvtörvénymódosítást erőltet ránk. Sajnos, a többségi nemzetet befolyásolni hivatott közéleti szereplők többsége jóváhagyásával és az EU politikusainak és bürokratáinak hallgatása mellett.”

Mézes Rudolf, az SZMSZSZ elnöke: „A hamis vezetők nagyon jól tudják, hogy a sokszor ismételt hazugság igazsággá válik. A kormány az ország adófizetői polgárainak jelentős része ellen fejti ki tevékenységét.”

Petőcz Kálmán, Szlovákiai Magyarok Kerekasztala: „„Mi, szlovákiai magyarok, Szlovákia egyenrangú polgárai vagyunk. Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, a szülőföldünkön akarunk boldogulni. Az állam egyformán köteles védeni és tevőlegesen támogatni a szlovák nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is.”

Ondrej Dostál, az OKS alelnöke: „A nyelvtörvény körüli vita nem magyar-szlovák vita. Ez a vita a szabad társadalomban élő emberek és azok közötti vita, akik azt hiszik, hogy az állam korlátlanul beavatkozhat az emberek életébe, a nyelvtörvény pedig egy szimbolikus pálca, mellyel megmutatjuk, ki itt az úr. Ezzel a törvénnyel nem csak a magyaroknak, hanem a becsületes és normális szlovákoknak is gondjuk van. Itt a legfőbb idő, hogy a szlovák politikusok felhagyjanak azzal a hozzáállással, mely szerint a magyarok a mi ellenségeink. A demokratikus szlovák politikusok morális kötelessége olyan viszonyok teremtése, hogy a szlovákiai magyarok itt jól érezzék magukat. Hogy érezzék, ez az ő hazájuk, ők pedig az ország teljes jogú állampolgárai.”

Grendel Lajos író: „A szlovákiai demokrácia rákfenéje a nacionálbolsevizmus. 1989-ben örömmel tapasztaltam, hogy az emberek nemzetiségtől függetlenül nemet mondtak egy diktatúrára. Húsz évvel a szlovákiai rendszerváltás után Jozef Tiso és Gustáv Husák hívei töltik be a legfontosabb politikai pozíciókat. Ezekre a pozíciókra Szlovákia polgárai választották meg őket. Ez a szlovákiai renszerváltás legmegdöbbentőbb paradoxona. A baloldalinak álcázott politikai vezetés nem először és valószínűleg nem  utoljára alázza meg félmillió polgártársát. Közös múltunkat számos konfliktus terheli, ne gyarapítsuk őket. Minden polgár egyenlő, de vannak egyenlőbbek – ez még mindig érvényes.” 

Szarka László, az MTA munkatársa: „Széchenyi István üdvözlétetét hoztam el Dunaszerdahelyre, aki kimondta, hogy az anyanyelvhez való jog minden nemzet és népcsoport alanyi joga. Az MTA intézetei kritikus elemzéseket készítettek a nyelvtörvényről, amelyek kimutatják, hogy mind nyelvi, mind emberjogi szempontból aggályos ez a módosítás. A nyelvtörvény nem tartja tiszteletben a többnyélvűség értékét.”

Csáky Pál, az MKP elnöke: „Szégyen, hogy azt kell mondanunk, hogy a kommunista diktatúra után nem kérünk a nacionalista diktatúrából. Húsz évvel ezelőtt azért mentünk ki az utákra, hogy szabadabban éljünk. Ma is azért jöttünk össze, hogy elmondjuk: szabad emberként akarunk élni ebben az országban most és ezután is. Nem hagyjuk, hogy bárki belőlünk másodrangú állampolgárt csináljon. Ez az összejövetel nem a szlovákok ellen jött létre, ez a butaság elleni tiltakozás nagygyűlése.”

(MSz, szt)