Európai színvonalú lesz a Selye János Egyetem

„Új szokások, hagyományok születhetnek. A gazdaságtudományi karon például kiemelten foglalkozhatnak a régiófejlesztéssel, ami különösen fontos az itteni magyarság számára. A pedagógiai karon a gyakorlatra és a módszertanra helyezzük majd a hangsúlyt“. (Somogyi Tibor felvétele) Ami az egyetemalapítást illeti, az elmúlt tizenöt év nem volt eseménytelen. A Szlovákiában létrehozandó magyar felsőoktatási intézmény gondolata már 1990-ben előkerült az akkori szövetségi gyűlésben. A Jókai Mór Egyetem tervezete azonban elbukott.

Azt hiszem, én még ennél a tizenöt évnél is messzebbre tekintenék vissza. Csehszlovákia megalakulása után a Szlovákia területén levő felsőoktatási intézményeket vagy Magyarországra telepítették át, vagy megszüntették. Ekkor az itteni értelmiségi réteg lassan leépült, eltűnt. Ki Magyarországra, ki Nyugat-Európába vagy Amerikába távozott. Ekkor indult meg az a folyamat, melynek következtében a szlovákiai magyarok körében feleannyi diplomás van, mint az országos átlag. Sőt, érettségi vizsgát is feleannyi magyar diák tesz, mint az országos átlag. Az értelmiség elvándorlásának azonban megvoltak a politikai okai. Az értelmiségi pálya akkoriban különösen veszélyesnek számított, a háttérben állandóan ott lebegett a kitelepítés réme.

Az értelmiség leépülése a munkaerőpiacot is érintette.

Tény, hogy ahol alacsonyabb a képzettségi szint, ott a munkaerőpiacon is nagyobb gondok vannak. Alacsonyabb képzettséggel lényegesen nehezebb elhelyezkedni, ez világméretű trend napjainkban. Ahol nagy a munkanélküliség, ott előbb-utóbb komoly szociális gondok jelentkeznek. Ha megnézzük az ország szociális térképét, láthatjuk, hogy azokban a régiókban, ahol a nemzetiségiek élnek, ott nagyobb a munkanélküliség. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy ezeken a területeken alacsonyabb a képzettségi szint. Az egyetemalapítási törekvések hátterében mindenkor ott munkált a képzettségi szint emelésének szándéka.

A Jókai Mór Egyetem tervezetét 1990-ben három magyar képviselő, Popély Gyula, Duray Miklós és Sidó Zoltán terjesztette be. Azonban a javaslat a parlamenti bizottságokon nem jutott túl. Miért?

Az akkori magyar képviselők közül sem támogatta mindenki az egyetemalapítást. Azzal érveltek, hogy ezt egy szlovák egyetem keretén belül kell megoldani. Ezért a tervezet nem is került a parlament elé.

Újabb próbálkozásra 1992-ben került sor, immár Pozsonyban, mivel az oktatásügyi kérdések ide kerültek át. Akkor Bauer Edit terjesztette volna be a javaslatot. Azonban akkor is érkezett egy ellenjavaslat.

Tegyük hozzá, hogy szintén magyar körökből. Ez nem kifejezetten egy magyar kar, hanem egy nemzetiségi kar létrehozására irányult. A parlament ekkor erről a második javaslatról szavazott először. Mivel ezt elfogadták, így Bauer Edit javaslatáról már nem szavaztak. Ez a kar csak papíron létezik, igazából soha nem alakult meg. 2002-ben aztán a kormány – az MKP nyomására – elfogadott egy határozatot, mely megoldotta volna a magyar pedagógusképzés helyzetét, és erre biztosította a megfelelő anyagi forrásokat is. A nyitrai egyetem tanácsa sokáig húzta-halasztotta a döntést, végül nem fogadta el a magyar kar ötletét. A képzést megoldottnak látta abban a formában, ahogy az jelenleg is működik. Azaz, hogy azokon a tanszékeken, ahol van magyarul tudó oktató, ott van lehetőség a magyar nyelvű oktatásra, ahol pedig nincs, ott nem lehet magyarul tanulni.

A 2002-es választások után az MKP a második legerősebb koalíciós pártként jó alkupozícióba került. Milyen volt a koalíciós partnerek hozzáállása a magyar egyetem kérdéséhez?

A választásokat az SDKÚ nyerte meg, így miniszterelnököt ők állíthattak. Másodikként az MKP-nak járt volna a házelnöki poszt. Azonban lemondtunk erről a posztról, azzal a feltétellel, hogy a magyar egyetem kerüljön bele a kormányprogramba. Azt is kiharcoltuk, hogy az ügyről az első évben tárgyaljon a parlament, mert amit az első két évben nem fogad el a parlament, azt már egyre nehezebb átültetni, ugyanis olyankor már vannak, akik a következő választásokra fókuszálnak. Ám a kezdeti, koalíción belüli egyeztetésekről nem tudok részleteket mondani, ugyanis a tárgyalófelek akkor abban állapodtak meg, hogy nem közölnek részleteket a tárgyalásokról, csak a végeredményt ismertetik. Az egyetemalapítás voltaképpen politikai döntés, egyetemet a parlament alapít. A felsőoktatási törvényben azonban benne foglaltatik, hogy ehhez kikéri az Akkreditációs Bizottság véleményét. Az első időszakban az ellenzék kifogásolta: úgy került a parlament elé a tervezet, hogy még nem volt meg a bizottsági vélemény. Az Akkreditációs Bizottság pedig igyekezett nem foglalni állást, ugyanis meglehetősen kényes témáról volt szó.

Mire a tervezet a második olvasatba került, addigra már megszületett a bizottsági vélemény. Ennek akkor mindenki nagy jelentőséget tulajdonított, azonban ez az állásfoglalás semlegesként értékelhető.

Ez az állásfoglalás egyrészt leszögezte, hogy Szlovákiának van elég egyeteme, a másik oldalon viszont azt mondta ki: nemzetközi szempontból is jó lesz, ha a magyar közösségnek lehetősége nyílik Szlovákián belül az anyanyelven folyó felsőfokú képzésre. Ez megnöveli a lakosság képzettségi szintjét, így társadalmi szinten is pozitív hatása lesz.

2003. október 23-án a parlament elfogadta az egyetem tervezetét. Azonban az elfogadást parázs vita előzte meg.

Néhány képviselő arra szerette volna felhasználni a vitát, hogy magyarellenes húrokat pengessen. De a parlament végül nagy többséggel fogadta el a javaslatot. Nemcsak a koalíció, hanem néhány ellenzéki honatya is megszavazta a három kart. Azóta többször elhangzott már az a kérdés, miért éppen ezen a három karon indítottuk útjára az egyetemet. Nos, a református teológiai karral a szlovákiai református lelkészképzést szerettük volna megoldani. Minden történelmi egyháznak van felsőoktatási intézménye. Nem magyar, de van. A reformátusoknak viszont nem volt. A gazdaságtudományi kart pedig a gazdasági felemelkedés vágya hívta életre. Ha gazdasági felemelkedést szeretnénk, ahhoz szükség van gazdasági szakemberekre. A hazai egyetemeken tanuló diákok mindössze 2,4–2,5 százaléka magyar. Tehát még a népességen belüli arányokat sem reprezentálja a felsőoktatási struktúra. Ezen a területen is megoldást kellett találni. Ha pedig tartósan fenn akarjuk tudni tartani az hazai magyar közoktatási hálózatot, akkor mindenképp kell tanári és tanítói utánpótlás. A statisztikai adatok szerint a magyar iskolákban oktató tanerők 30 százaléka képesítetlen. Ez kihatással van az oktatás minőségére és színvonalára.

Milyen szempontokat vettek figyelembe, amikor a pedagógiai kar jelenlegi felépítése mellett döntöttek?

A pedagógiai karon olyan szakokat indítottunk, melyeket le tudunk fedni professzorokkal és docensekkel. ĺgy esett a választás az óvodapedagógusi képzésre, a tanítóképzésre, a tanárképzés esetében pedig a magyar nyelv és irodalmon kívül a nyelvekre: az angol nyelvre és irodalomra, valamint a német nyelvre és irodalomra. Ezen kívül informatika és matematika szakos tanárokat, valamint hitoktatókat fogunk képezni. Az óvópedagógusi és a tanítói képzés egyedülálló módon egymásra épül majd. ĺgy öt év alatt két diplomára tehet szert a hallgató: egy bakkalaureátusi és egy magiszteri szintűre. Ez utóbbi megoldás mellett szólnak az utóbbi időszak iskola- és óvoda-összevonásai is. Jelenleg ugyanis óvodapedagógus nem taníthat alsó tagozaton, és fordítva. A mi megoldásunk ezt a problémát kiküszöbölné.

Már régebben felmerült a kar oktatói gárdájának kérdése. Ám ezzel kapcsolatban nem lehetett információhoz jutni. Az egyetemhez közeli emberek azzal utasították vissza az érdeklődést, hogy a megszólított tanárok egyelőre más intézményekben dolgoznak, és nem szeretnék, hogy kellemetlenségük legyen. Gondolom, most már – legalább tanszékvezetői szinten – elmondhatjuk, kik fognak itt tanítani.

Amikor az egyetem helyzete még bizonytalan volt, akkor azok a tanárok, akik jelentkeztek, arra kértek bennünket, ne hozzuk nyilvánosságra a nevüket, nehogy a jelenlegi munkahelyükön kellemetlenségük legyen. Egyeseknek kellemetlenségük is lett – s van máig – belőle. A magyar szak élére Szabó András kerül. Nálunk is ismert Szenci Molnár Albert-kutató. A német nyelvet és irodalmat, valamint az angol nyelvet és irodalmat szintén magyarországi professzorok garantálják. A matematika szakot Tóth János docens, a Selye Egyetemi Központ tanára fogja felügyelni. Az informatikai szakot pedig Stoffa Veronika professzor fogja vinni, aki a nyitrai egyetemről lépett át. A hitoktatói szakot pedig Karasszon professzor úr, Budapestről.

A tanárképzéshez szükség van pedagógia és pszichológia tanszékekre is. Itt mi a helyzet?

Ezekre a posztokra most hirdettük meg a pályázatot. Ha az előző pályázatokat vesszük alapul, bizakodó vagyok. A meghirdetett helyekre több mint kétszázan jelentkeztek, Magyarországról is. Bízom benne, hogy megtaláljuk a megfelelő kollégákat ezekre a pozíciókra is.

Egy korábbi nyilatkozatban, ahol már a számokat latolgatják, az olvasható, hogy a teológián évente húsz reformárus lelkész kezdhetné meg tanulmányait. Szükség van ennyi református lelkészre Szlovákiában?

A kérdés indokolt. Ezen a karon már volt felvételi, tíz hallgatót vettek fel. A felsőbb évfolyamokban sincs húsz hallgató évfolyamonként. Ráadásul ezek egy része külföldi, vannak köztük erdélyi, kárpátaljai diákok, sőt még magyarországi is. Évi húsz lelkészre talán nincs szükség, de arra az öt–hét végzősre mindenképp.

Mi lesz azokkal a lelkészekkel, akik már elvégezték a Kálvin János Teológiai Akadémiát, ám „hivatalos” diplomájuk nincs?

Jó volna a Selye János Egyetem keretében megszervezni a továbbképzésüket, hogy egyetemi szintű diplomát kaphassanak. Ehhez azonban az akkreditált tantervet össze kell vetni azzal a tantervvel, mely szerint ők végeztek. Ekkor majd látjuk, hogy a két tanterv között mekkora az átfedés. Lehet, hogy nem is kellene olyan sok mindent pótolniuk.

A gazdaságtudományi karon kik fognak tanítani?

Eddig a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemnek működött ott egy konzultációs központja, részben itteni tanerőkkel. Velük továbbra is számolunk. Ezt a szakot Balaton Károly professzor garantálja. Ez iránt a kar iránt nemcsak a diákok, hanem a szakma részéről is nagy az érdeklődés.

Mit gondol, mi tette ilyen vonzóvá az újonnan induló egyetemet?

Úgy gondolom, ez az egyetem egy nagy lehetőség oktatói-szakmai szempontból. Régen azt mondták, az egyetemalapítás a királyok kiváltsága volt, most végre nekünk is megadatott ez a lehetőség. Ez az oktatók számára is rendkívüli lehetőség, mivel új egyetemről van szó, ahol a munkatársak megvalósíthatják elképzeléseiket. Ha valaki egy, már működő egyetemen kezdi meg pályafutását, akkor a meglévő struktúrákhoz kell alkalmazkodnia. Itt mindent az alapoktól fogunk kezdeni. Új szokások, hagyományok születhetnek. A gazdaságtudományi karon például kiemelten foglalkozhatnak a régiófejlesztéssel, ami különösen fontos az itteni magyarság számára. A pedagógiai karon a gyakorlatra és a módszertanra helyezzük majd a hangsúlyt.

Az egyetemhez azonban nemcsak oktatók és diákok kellenek, hanem megfelelő épületegyüttes is. A komáromi vár területén kialakítandó campus ötlete kiváló, de a vár állagával gondok vannak. A volt hajógyári irodaépület az első két három évben talán elegendő lesz. De mi lesz azután?

Tavaly a költségvetésből 80 millió koronát kaptunk. Ebből megvásároltunk két épületet, egy 360 fős kollégiumot, és a mellette levő hatszintes, aránylag jó állapotban levő irodaépületet. Egyelőre itt lesznek az egyetem hivatalai. A pedagógiai kar képzése is itt fog folyni. Ehhez mindössze néhány egyszerűbb belsőépítészeti átalakításra van szükség. A munkálatok már megkezdődtek. 12 osztálytermet hozunk létre. Ez egy időre megoldja a kar problémáját. A Tiszti Pavilonban is bérelünk helyiségeket a várostól. Itt van a számítógépes laboratórium, a gazdasági könyvtár, a református teológia pedig egyelőre marad a saját helyiségeiben. A kollégiumuk ugyan nincs a legjobb állapotban, nedvesek a falak, de remélem, egy-két évet még kibírnak ott. Aztán szeretnénk a vár felé orientálódni. A vár épülete műemlék, így az építkezéshez rengeteg engedélyre van szükség. Viszont az erődítmény területén van több épület, melyet a szovjet katonák használtak. Kialakítottak például egy ezer fő befogadásra alkalmas étkezdét. Itt közfalak emelésével sok tantermet ki lehet alakítani. Most készül az épület kihasználhatóságáról szóló tanulmány, mely szerint akár 15–20 tantermet is létre lehet hozni, valamint egy nagy előadótermet. Az épületre azonban tetőcsere vár. Mellette van egy tornaterem és a katonai parancsnokság egykori épülete. Van itt egy egykori kaszárnya, mely elég jó állapotban van. A várossal együtt szeretnénk uniós pénzekre pályázni a felújításhoz. Mindent összevetve: ideális hely egy campus kialakításához.

Ehhez azonban sok pénzre lesz szükség. Honnan várnak támogatást?

A várossal közösen benyújtandó EU-s pályázatokon kívül természetesen költségvetési forrásokra és magyarországi támogatásra is számítunk.

Nagyon meglepett, amikor a jelenlegi államfő azt nyilatkozta, hogy a Selye János Egyetemre fordított pénzt jobban is fel lehetett volna használni. Gašparovič nincs meggyőződve arról, hogy szükség volt erre az intézményre.

Nem tisztem felülbírálni a köztársasági elnök úr véleményét. Azonban azt is látnunk kell, hogy Szlovákiában ma a 18–24 évesek 23 százaléka tanul felsőoktatási intézményben. Az uniós átlag körülbelül harminc százalék. Az Egyesült Államokban és Japánban 50 százalék. Tehát világszerte az a tendencia figyelhető meg, hogy szeretnék emelni a lakosság képzettségi szintjét. Véleményem szerint Szlovákiában még mindig kevés a felsőoktatási intézmény. Ami a főiskolák számát illeti – Slavkovská asszony felső-oktatási reformja miatt –, Európában az utolsó helyen vagyunk. Pedig Európában a hallgatók fele főiskolai képzésben vesz részt és nem egyetemiben.

Többen a provinciálissá válástól is féltették a komáromi egyetemet. Az indulás küszöbén mit lehet erre mondani?

Hogy a Selye János Egyetem provinciális intézmény lesz-e vagy sem, az csak tőlünk függ. Egy biztos: nem akarunk harmincezres diáklétszámmal dolgozni, elsősorban a régió igényeit szeretnénk kielégíteni. De ha pedagógiai programjaink jók lesznek, akár a Duna másik oldaláról is meg tudunk szólítani diákokat. Ha jók leszünk, és esetleg olcsóbbak is, miért ne jönnének ide. Persze az is lehetséges, hogy ha a környékbeli magyar felsőoktatási intézmények jobbak lesznek, akkor oda fognak menni a hallgatók. Nagy kihívások előtt állunk.