POSTA ÁKOS ISTVÁNBóna Zoltán egyike azon kevés kormánypárti országgyűlési képviselőnek, aki az egy évvel ezelőtti parlamenti választás során került be első ízben a parlamentbe.
Előtérbe kerültek a gazdasági kapcsolatok
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_14268857744764_18.jpg.webp?itok=QIq98lds)
POSTA ÁKOS ISTVÁN
Bóna Zoltán egyike azon kevés kormánypárti országgyűlési képviselőnek, aki az egy évvel ezelőtti parlamenti választás során került be első ízben a parlamentbe. A fiatal politikus a komáromi Selye János Egyetemen végezte el a református teológiát.
Ön a tavalyi választásokon került be először a parlamentbe: az országos politikában szinte ismeretlen kisvárosi polgármesterként, sikerült legyőznie Kuncze Gábor volt pártelnököt.
A siker egyik legfontosabb okának azt tartom, hogy igyekeztem nem az ellenfeleimmel, hanem a térségben élő emberekkel, és a helyi ügyekkel foglalkozni.
Hogyan került Komáromba? Miért éppen a Selye János Egyetemet választotta? Hiszen nem is a régióban, hanem egy Budapesttől délre fekvő településen él.
Eredetileg nem Komáromban kezdtem meg a tanulmányaimat. 24 éves koromban, nappali tagozatos tanulmányaim befejezése előtt Dunavarsány polgármesterévé választottak. Mivel a nyolcezer fős város vezetése teljes foglalkoztatást igényelt, a nappali tagozatos képzést nem tudtam folytatni. Komáromban már akkor indítottak levelező képzést, így a munka mellett tanulmányaimat is be tudtam fejezni.
Milyen emlékek fűzik Komáromhoz és az egyetemhez?
A levelező képzés miatt leginkább a hétvégeken voltam Komáromban, így huzamosabb ideig sosem tartózkodtam a városban. Ennek ellenére – a tanulmányok mellett – sikerült belekóstolnom a helyi magyarok életébe. Korábban főként a keleti országrészt ismertem, mivel a rozsnyói járásban található testvérvárosunkkal, Szalóccal különösen intenzív kapcsolatot ápoltunk. Rengeteget köszönhetek az egyetemnek.
Ön tagja a Nemzeti Összetartozás Bizottságának, amely a külhoni magyarság ügyével foglalkozik. Hogyan tudná bemutatni a bizottság tevékenységét? Milyennek látja a szlovákiai magyarság helyzetét? Milyen a kapcsolata a szlovák politikai élet magyar szereplőivel?
A 2014-es választások során kerültem be a parlamentbe, ezért az első alig egy év főként a parlamenti munkába való beletanulással, ismerkedéssel telt. Neveltetésemnek, tanulmányaimnak és tapasztalataimnak köszönhetően fontos számomra a határon túli magyarság. 2010 óta nagyon sokat lépett előre Magyarország határon túli magyarsággal való kapcsolata és a magyar nemzetpolitika terén. A Kárpát-medencei magyarság érdekeinek képviseletét kívánjuk a magyar törvényhozás keretein belül ellátni. Emellett – a személyes kapcsolattartás érdekében – rendszeresen tartunk kihelyezett üléseket. Fontos feladatnak és célnak tartjuk, hogy az elkövetkezendő időszakban a kettős állampolgárság problémájára megoldást találjunk Felvidéken.
A szlovák és a magyar kormány, az utóbbi három évben semmilyen kritikával nem illette egymást a meglévő problémák ellenére (Hedvig-ügy, kettős állampolgárság). A Fico- és az Orbán-kormányok és a kormánypártok azonban feltűnően hallgatagok. Miért?
A 2008–2009 óta érzékelhető globális gazdasági válság más prioritásokat teremtett. Kiemelkedő fontosságú a közép-európai együttműködés. Egy teljesen új gazdasági struktúrában kell gondolkozni, már semmi nem lesz olyan, mint ezelőtt. Emiatt talán mindkét oldal igyekszik – legalább a közvélemény előtt – azokra a kérdésekre fókuszálni, ami összeköt minket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az említett problémák nem állnának fenn. Természetesen mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az igazságtalanság megszűnjön, de úgy gondolom, a békés, konstruktív párbeszéd idővel meghozza a pozitív változást.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.