Előbb-utóbb eltűnnek a határok

Dr. Habsburg Ottó: „A trianoni traumát nagy részben kompenzálja a határok átjárhatósága, eltűnése.“ Az Európai Unió keleti irányú bővítése kapcsán jelenleg két elv verseng egymással. Az egyik az, hogy a csatlakozni kívánó országokat teljesítményük szerint vegyék fel az EU-ba. A másik: erőteljes, mondhatni erőltetett, gyorsított bővítés akár 10 vagy 12 országgal. Ön melyik megoldást tartja ésszerűbbnek és a magyarság számára előnyösebbnek?

Elvben mindenképpen azt az elképzelést támogatom, hogy az egyes országokat teljesítményük szerint vegyék fel az Európai Unióba. Ez természetesen Magyarország számára nagyon előnyös lenne, hiszen Magyarország a legfelkészültebb állam a csatlakozni kívánók között. Nincs ellenvetésem viszont azzal kapcsolatban sem, hogy több – akár tíz vagy tizenkét – országot is felvegyenek egyszerre, de csak akkor, ha Magyarország holtbiztosan részt vehet a 2004-es választásokon.

Milyen biztonságpolitikai előnyökhöz jut Magyarország – és a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarság –, ha a kelet-európai országok EU-tagok lesznek?

Nekünk az a feladatunk, hogy az Európai Unió révén végre biztosítsuk ennek a gyönyörű országnak, Magyarországnak – és egyáltalán a Kárpát-medencében élő magyarságnak – az igazi békét, az igazi biztonságot. Az EU-tagság mindenekelőtt külső biztonságot jelent a tagországok számára. Ami az anyaország határain túl élő nemzeti közösségeket illeti: az EU-n belül eltűnnek a határok. A jelenlegi határok természetellenesek. Az Európai Unió folyamatosan szuperhatalommá válik.

Biztos Ön ebben? Ezt azért kérdezem, mert az Európai Unión belül mindmáig óriási problémák, belső ellentétek és megoldásra váró szerkezeti kérdések vannak.

Nézze, az EU előbb-utóbb rákényszerül arra, hogy ezeket a belső feszültségeket feloldja, a belső problémákat megoldja, és felkészülten várja a csatlakozni kívánó országokat.

Ön egyik előadásában azt mondta, hogy nem támogatná egy elnök megválasztását például az Európai Egyesült Államok élére. De más szerkezeti változásokat is eszközölne…

Közös elnök megválasztását azért nem támogatnám, mert az Amerikai Egyesült Államokban is sok esetben az váltja ki a kulcsproblémát és fontos politikai, gazdasági konfliktusok sorozatát, hogy az elnök nem bírja ellátni a rábízott feladatokat. Én mindenképpen csökkenteném az Európai Parlament képviselőinek számát, mert nagyon sokan vagyunk. Az EP – 700 képviselőjével – jelenleg nem parlament, hanem szavazógép. És ez nem jó. Kisebb testületekre, tanácsokra, bizottságokra lenne szükség ahhoz, hogy működőképes legyen. Támogatnám továbbá azt, hogy kétkamarássá alakuljon át, így például a nemzetiségek is képviseltethetnék magukat.

Orbán Viktor miniszterelnök a Magyarország 2000 című konferencián kijelentette: „A XXI. század legfontosabb feladata a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítése.” Mi erről a Páneurópai Unió elnökének a véleménye?

Ez nagyon megfontolt és helyénvaló kijelentés. Annál is inkább, mert az Európai Unión belül a magyar nemzet határmódosítások nélküli integrációja természetes, automatikus folyamat lesz. Itt említeném meg Dél-Tirol példáját, amely nagyon jó precedens számunkra.

Trianon traumája enyhíthető-e azzal, hogy Magyarország és a vele szomszédos államok belépnek az EU-ba?

Természetesen. A trianoni traumát nagy részben kompenzálja a határok átjárhatósága, eltűnése. Ismét Dél-Tirol példáját hoznám fel: ott is időre volt szükség a trauma enyhülésére. A traumát azonban nem lehet teljesen kiheverni.

A schengeni egyezmény milyen mértékben érvényesíthető, ha Magyaroszág és a vele szomszédos államok bizonyos fáziskülönbséggel lépnek be az Európai Unióba, hiszen éppen az EU külső határairól, a szlovák–magyar, a román–magyar és a szerb–magyar határ megerősítéséről lesz szó?

Teljes derogációt természetesen nem kérhetünk. Részmegoldásokat kell kitalálni és kidolgozni, hogy az Európai Unió említett külső határainak megerősítése ne hozza magával azt, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar nemzeti közösségek bármilyen formában is elszakadjanak az anyanemzettől.

Mi a véleménye a 2002. január 1-jén hatályba lépő magyar státustörvényről, s az elfogadását követő román és szlovák reagálásokról?

Nem a jogszabállyal van baj. A státustörvény jó. A gondot a viták és a viták módja jelenti a térségben. A státustörvény teljesen természetes kifejezője a Magyarország határain túl élő magyarokról való gyakorlati gondoskodásnak. Erre is van precedens Európában, hiszen például a németeknek is van státusrendelete. A magyar státustörvény nem jelenthet problémát a közös Európában.

Miképpen értelmezi a velencei bizottság véleményét?

Nagyon sok jelentés, ajánlás, fogalmazvány köröz szerte Európában, különösen a nemzetiségekkel és etnikai közösségekkel kapcsolatban. Én nem szoktam komolyan venni őket.

Mi a biztosítéka annak, hogy Magyarország és a Kárpát-medencében élő csaknem 3 és fél millió magyar az EU-tagság esetén meg tudja őrizni nemzeti identitását, saját magyar értékeit?

A biztosíték kézenfekvő: kultúrnemzet és kulturális nagyhatalom vagyunk. A kulturális értékeket nem lehetett elpusztítani ezer év alatt sem, ez nem fog sikerülni a jövőben sem.

Nem tudom megkerülni a kérdést: milyen mértékben változik meg Ön szerint az Európai Unió politikája a jelenlegi időszakban, különös tekintettel a világméretű terrorizmus erősödésére, és mennyire befolyásolhatja a terrorizmus elleni harc az EU keleti irányú bővítését?

Politikai szempontból meg fog változni az Európai Unió a terrorizmus elleni harcban, nem hiszem azonban, hogy ez jelentős mértékben befolyásolná a bővítést. Hatékonyabb lesz a terrorizmus elleni harc, hiszen az EU-tagság mindenekelőtt biztonságpolitikai kérdés. Egy dolog viszont aggaszt: a kormányok jelenleg azzal próbálkoznak, hogy a terrorizmus elleni harcot összekötik az egyéni jogok korlátozásával. Ez nem jó. Bízom abban, hogy Olaszország tiltakozása sikerrel jár Európában.

Engedjen meg egy személyes kérdést. Köztudomású, hogy Habsburg Ottó IV. Károly utolsó magyar király fia. Politikailag jelenleg nem megvalósítható, de ha alkalma nyílna arra, hogy Magyarország vezető politikusa (esetleg királyság esetén: királya) legyen, vállalná-e?

Én mindig azt az elvet vallottam, hogy ha valami ténylegesen a nemzet érdekében történik, akkor el kell vállalni. Önnek teljesen igaza van abban, hogy ez jelenleg nem lehetséges, tehát nincs ilyesmiről szó.

Ön már nem képviselője az Európai Parlamentnek. Jövőre lesz 90 éves. Ez önmagában is tiszteletreméltó életkor és életmű. Kinevelt-e utódot, aki az Ön nyomdokaiban jár majd?

Igen, van utódom, mégpedig a legfiatalabb lányom, Walburga. Ő sokkal dinamikusabb alkat, mint én voltam. Évek óta együtt dolgozom vele az európai ügyekben, így nagyon felkészült. Bízom benne, hogy rövidesen az Európai Parlament képviselője lesz.