Elkezdődött a lassú gyógyulás

„Olyan lépéseket hajtottunk végre, melyek kicsit megmozgatták a szlovákiai egészségügy állóvizét.” Somogyi Tibor felvételeElégedett a reformok jelenlegi állásával?

Őszintén szólva nem beszélhetek elégedettségről, mivel a folyamat hihetetlenül lassan indult el. Olyan lépéseket hajtottunk végre, melyeket joggal nevezhetünk merésznek, melyek kicsit megmozgatták a szlovákiai egészségügy állóvizét. Gondolok itt a gyógyszerpolitikában végrehajtott változtatásokra, melyek kezdik meghozni első gyümölcsüket, most próbáljuk megoldani a munkaerő-felesleget.

Eredményesnek tartja a „húszkoronás” díj bevezetését?

Az első rendelkezésünkre álló mutatók, például az Általános Egészségbiztosító által nyilvánosságra hozott adatok azt mutatják, hogy jelentősen csökkent a gyógyszerfogyasztás, és nem tapasztaltuk az elhalálozás emelkedését. Az Általános Egészségbiztosító havi szinten 400 millió koronás megtakarítást ért el. Ez jelentős összeg, amelyet egyéb, ugyancsak a betegeket szolgáló célok megvalósítására fordíthatunk. Visszatérve a díjra. Elismerem, hogy az emberek nehezen viselték el a bevezetését, de e nélkül nem lehetett volna elkezdeni a reformot. Elég csak megnézni, mi történik a világban. Csehországban is mérlegelik, hogy bevezetik a szlovákiaihoz hasonló díjat, de még hiányzik a politikai akarat.

A biztosító ugyan bejelentette, hogy csökkentek a költségei, de a gyógyszertáraknak mégis 6-7 hónapos késéssel fizetik a számlákat. Miért nem fizet a biztosító?

Mert nincs pénze.

Annak ellenére, hogy százmilliós megtakarításai vannak?

Hétmilliárd koronás a tartozás, ehhez képest a 400 millió nem túl sok. Sajnos, ebben az esetben is lassabban megy minden, mint ahogyan kellene. Az Általános Egészségbiztosító megállította az eladósodást, és kezdi törleszteni tartozásait. Valóban vannak olyan számlák, melyeket már 210 napja nem fizettek ki, de bízom benne, hogy megkezdődik a csökkenés, amit érezni fognak a gyógyszerészek. Ekkora adósságot nem lehet egyik percről a másikra visszafizetni.

Hivatalba lépésekor kijelentette, hogy ebben az évben megállítja az egészségügy adósságállományának növekedését. Sikerül ezt az ígéretét megtartania?

Igen. Ebben tovább segít majd az új gyógyszer-kategorizáció, mely októbertől lép érvénybe. De nem csak az adósságállomány emelkedésének a megállításáról van szó, ez egyedül nem lenne elég. Át kell alakítani az egész rendszert, el kell érni, hogy hatékonyan működjön. Egyes kis kórházaknál megfigyelhető, hogy drasztikusan csökkentették a kiadásaikat, de nem távolították el az alapproblémát: a túlfoglalkoztatást, az alacsony produktivitást. Az egészségügy ebből a szempontból a mezőgazdaságra hasonlít: túl sokat kér és keveset termel. Ezt meg kell változtatni, ami még egy ideig eltart.

A megyék és a városok szinte változatlan állapotban kapták meg a kórházakat, rájuk vár az átalakítás sokszor nehéz folyamata. Ön szerint képesek lesznek erre?

Lesz ahol igen, lesz ahol nem. Vannak jó példák is, főleg ott, ahol a városi önkormányzat lett a kórház fenntartója, nem pedig a megye. Ilyen Ipolyság, Zselíz, de azokban is jól áll az átalakítás, melyek nonprofit intézménnyé alakultak. Ezekben látszanak a határozott lépések, mivel a polgármesterek tudatosítják, hogy a régi módszerrel nem gazdálkodhatnak tovább. Más a helyzet a megyei kórházakban, ott ugyanis hiányzik a közvetlen kapcsolat a fenntartó és az intézmény között. Minden kórháznak tudatosítania kell azonban, hogy a 2003-ban keletkezett adósságait az állam már nem fogja megtéríteni. Ha tehát a fenntartók nem reformálják meg, nem marad pénzük másra, az iskolákra vagy a szociális létesítményekre.

A kórházak túlfoglalkoztatottsága részben azzal indokolható, hogy az orvosok nem tudnak máshol elhelyezkedni, mert a magánorvosi hálózat még mindig zárt.

Már gyakorlatilag kész az a jogszabály, mely megnyitja. Meghatározzuk a nyilvános és a minimális hálózatot, vagyis az egy területen szükséges orvosok minimális létszámát. Amíg azonban a biztosító nem menedzseli a biztosítottjait – hiszen ma a beteg oda megy orvoshoz, ahová akar –, a hálózat nem fog jól működni. Valamennyi törvény oda irányul azonban, hogy a hálózatot annyira megnyissuk, hogy az már kellemetlen lesz az orvosoknak, jelentősen megnő ugyanis a konkurencia. Anélkül azonban, hogy a pácienseket menedzselné valaki, anélkül hogy szabályoznák a kórházi kezelést – és mindezt csak a biztosító teheti meg, a minisztérium nem –, addig a hálózat felszabadítása csak a költségek megduplázását jelentené. Ehhez kapcsolódik az egynapos sebészet szabályozása is: engedélyeztünk 179 típusú beavatkozást; ezek általában olcsóbbak, mintha kórházakban, hagyományos módon végeznék el. Tehát nyitjuk a hálózatot, olyan mértékben, olyan számban, ahogy a biztosítók átveszik a felelősséget a gyógykezelés biztosításáért. A szükséges törvények már készülnek.

Mikortól lépnek életbe, január elsejétől?

Valamelyik január 1-jétől, valamelyik február 1-jétől.

A díjbevezetéskor azt ígérte, hogy több terhet nem rónak a betegekre. Készül azonban az új gyógyászati eljárásról szóló jogszabály, mely a hírek szerint a betegeknek újabb kiadásokat eredményez.

Szlovákiában a hírek mindig megelőzik a valóságot. A kérdés az, hogy mit szolgál a teher. Gond nélkül elkérek a betegtől 20-30 koronát az influenza gyógyításakor, sőt a betegnek is kifizetődőbb 100 koronát adni egy megelőző oltásért, mint ötezret a kezelésért. A fogorvos jelentősen többe kerül majd. De ami a fontos, a „drága” betegségek esetében, melyek gyógyítását senki sem tudja megfizetni, az a cél, hogy emelni tudjuk a kezelés színvonalát. Elképzelhetetlen, hogy a beteg fizessen például az inzulinért; emlékezzen vissza, milyen felháborodást váltott ki, amikor a betegeknek fizetniük kellett. Kijelenthetem, hogy az inzulin biztosan ingyenes lesz.

Minden típus, vagy csak néhány?

Az, melyet fecskendővel adnak be, ingyenes lesz. Ha nagyobb kényelmet akar a beteg, speciális tűt akar használni, vagy meg akarja választani a gyártót, akkor lehet, hogy hozzá kell majd fizetnie a gyógyszer árához. A jövőben három különböző gyártó készítménye kerül a piacra, így több mint biztos, hogy lesz ingyenes inzulin. Vagy vehetjük a veseszűrés költségeit is: 800-900 ezer koronába kerül egy ember éves kezelése, ez is teljesen ingyenes marad. Nem félek pénzt kérni a fogászati kezelésért, ha az így megtakarított pénz a páciensek érdekeit szolgálja. Célunk, hogy a beteg a szolidáris biztosításból azt kapja meg, amit saját zsebből semmiképpen sem tud kifizetni. Azonban valamennyi térített kezelés 33 százaléka olcsóbb, mint 100 korona. Ha ezekért elkérünk 50 koronát, semmi szörnyűség nem történik. Az egészség érték, ezt tudatosítani kell. Nagyobb mértékben támogatjuk majd a megelőzést, növeljük az ingyenes megelőző vizsgálatok számát.

ĺgérte, hogy a reform javítja majd az egészségügyi szolgáltatások színvonalát is. A betegek csak azt látják, hogy fizetnek az orvosságért, a kórházi kezelésért, de a körülmények nem javulnak.

A betegek gyakran csak az épületek állapotát nézik, nem a kezelés színvonalát. Kardiológiai kezelést hatból csak két betegnek tudtunk biztosítani megfelelő szinten, ma ez az arány már 6:3.

Az egészségügy helyzete az ott dolgozók szempontjából sem a legrózsásabb. Az orvosok, de főleg a nővérek keresete nagyon alacsony. Javulhat ez a helyzet a közeljövőben?

Az egészségügyre úgy kell tekinteni, mint egy gazdasági ágazatra: nem számolhatunk azzal, hogy öt ember eltart még hármat. A bérek nem nőnek addig, amíg a helyzet nem változik. Pozsonyban például vannak olyan osztályok, ahol 50 ágyra 50 fős személyzet jut. Fenntartásuk rengeteg pénzbe kerül, mely hiányzik a régiókból. Csökkenteni kell a kórházi ágyak, de egyben az alkalmazottak számát is, és sajnos ez nagyon fájdalmas lesz. Az orvosok kicsit jobb helyzetben vannak, mint az ápolónők – habár tekintettel a végzettségükre, az ő keresetük is rendkívül alacsony –, azonban az esetükben is túlfoglalkoztatottságról beszélhetünk.

Kaphatnak valamilyen garanciát arra, hogy az alkalmazottak számának csökkentésével a megmaradók fizetése nőhet? Nem fogják elvinni az így megtakarított összeget a kórház egyéb költségei?

Elsősorban abban kell biztosnak lenniük, hogy bérük tükrözi majd az elvégzett munkájuk színvonalát. Ez azonban már nem a miniszter feladata, hanem az orvos és a kórház menedzsmentje, a beosztott és a főorvos közti megegyezés kérdése.

Készül a jövő évi büdzsé, és ön kijelentette, hogy az egészségügyre az ideinél 33 százalékkal több jut. Igaz ez? Hogy oszlik meg a pénz?

Jövőre az állam többet fizet a biztosítottjai után, tehát a kormány megtartja ígéretét. Ennek ellenére elégedetlen vagyok, s szeretném elérni a költségvetés növelését.