Életét megszenvedte, pályáját tökélyre vitte

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Előkerült egy film, Kertész Mihály (az Oscar-díjas Casablanca rendezője), vagy ahogy a világ ismeri: Michael Curtiz 1914-es alkotása, A tolonc. A mozgókép felfedezése után tizenkilenc évvel készült, de évtizedeken át senki sem tudta, mi lett vele, hol veszett el, honnan kerülhetne elő. Négy esztendővel ezelőtt aztán szenzációként hatott a hír: a New York-i Magyar Ház dohos pincéjében, rozsdás dobozokban, félig ázottan, félig összezsugorodva várta, hogy napvilágot lásson, és hazakerüljön Magyarországra. Egy portugál halászhajó hozta át Európába, majd Madridon keresztül érkezett meg Budapestre. Ám ahhoz, hogy ismét vetíthető legyen, restaurálni, digitalizálni kellett. Húszmillió forint volt a felújítási ára, a Holland Filmarchívum és a Magyar Nemzeti Filmalap állták a költségeket, jeles szakemberek odaadó munkája kellett ahhoz, hogy a végső megsemmisüléstől mentsék meg a csaknem egyórás némafilmet, vagy ahogy a korabeli magyar sajtó írta: az első jó magyar filmet.

Filmtörténeti kuriózum A tolonc. Igazi kincs, hiszen Jászai Marinak ez az egyetlen fennmaradt filmje. A húszas években The Undesirable címmel az amerikai moziforgalmazásba is bekerült, de csak nemrég jött vissza Magyarországra. Tóth Ede 1876-os népszínműve alapján Janovics Jenő írta a forgatókönyvet. A felvételek jelentős része Kolozsváron, a híres Proja filmgyárban zajlott, a külső helyszíneket pedig Torockón, a Torda-hasadékban és az Aranyos partján találták meg. Jászai Mari egy önhibáján kívül bajba keveredett cselédlány mostohaanyját, Ördög Sárát játssza a történetben, aki kegyelemmel szabadul a börtönből. A két nő hosszú idő után most találkozik először, és nem kis lelki erőfeszítésükbe kerül, míg megtalálják az egymás felé vezető utat.

Jászai Mari nagy erejű alakítást nyújt a filmben, bizonyítva: nem véletlenül nevezték kora legnagyobb magyar tragikájának. Színésznőnek született, ehhez kétség nem férhet.

A Komárom melletti Ászár községben ma is áll Jászai Mari szülőháza. Homlokzatán tábla hirdeti: „E házban született és innen indult el a magyar színművészet halhatatlanja, aki a képzelet világát élte és igazsággá varázsolta.”

Szép, takaros ház, hófehérre meszelt falakkal. 1850. február 24-én itt jött a világra Krippel József, az Esterházy-birtok uradalmi ácsa és a nemesi származású Keszey Julianna lánya. Német iparosok egyenes tartású, ügyes kezű leszármazottja az apa, nagyra törő, szépségéről híres, büszke asszony az anya.

„A színpadon az apám vagyok, az életben az anyám” – írta naplójában a tragika.

Négy fiút és egy lányt szült Krippel Julianna. Hároméves volt a lányuk, amikor az asszony rábeszélte a férjét: költözzenek Győrbe, hogy nagyobbik fiuk ott kezdje az iskolát, és a megélhetésük is könnyebb lehet a városban. Az élet azonban rácáfolt a nagy elképzelésekre. Krippel Józsefből, az elismert ácsmesterből megyei hajdú lett, később házmester, felesége pedig gazdag menyasszonyok kelengyéjét hímezhette látástól vakulásig. Ötéves volt a lányuk, amikor félárva lett, s bár egy esztendővel később már mostoha (egy özvegy sváb asszony) van a házban, az ínséges gyerekkort így sem tudja elkerülni. Tizenegy évesen kocsmai kisegítő, aztán Bécsbe viszik pesztonkának, majd Pesten dolgozik egy kisvendéglőben. Ezután fordul a sorsa: egy cirkuszos család cselédjeként Ausztriába viszik. A königgrätzi csatában tanúsított (markotányosnői) helytállásáért oklevelet és pénzbeli jutalmat kap. Mi mást is venne háromszáz forintból, mint szép ruhákat? Kiöltözve, elegánsan tér vissza Győrbe, ahol az idő tájt egy vándortársulat szerepel, és be is könyörgi magát a truppba, hiszen akkor már eldöntötte: színésznőnek áll. A peleskei nótáriusban lép először közönség elé, Székesfehérváron. Eredeti nevét, a Krippelt (krippli, németül: beteg) annyira utálta, hogy kiégette a születési anyakönyvi kivonatból. Jászai lett, Jászai Mari, aki 1867-ben már Budán játszott, két évvel később pedig férjével, a szintén színész Kassai Vidorral Kolozsvárra szerződik. Három évad után Jókainé Laborvalvi Róza helyére hívja a budapesti Nemzeti Színház, ahol bemutatkozásképpen a Bánk bán Gertrudisát játszotta. Ezt követte Antigoné, Médeia, Elektra, Kleopátra, Lady Macbeth, Phaedra. Stuart Mária, Erzsébet, Margit királyné, és ő volt Az ember tragédiájának első Évája. Eljátszott vagy háromszáz szerepet, közben naplót írt és cikkeket, sőt még fordított is. Lelkesen szavalta Petőfi verseit, a rajongásig szerette Széchenyit.

„Ez a nagy férfi, az a férfiak férfia az enyém. Én pedig úgy megértem, mint senki más. Tehát senki másé sem annyira, mint az enyém. Nem szerettem soha senkit úgy, mint Széchenyit” – írja naplójában.

Petőfit is kapcsolatba hozza magával.

„Haragban fogantam éppen akkor, amikor Petőfi elesett. Haragot és bánatot ittam az anyám vérével, halálos szomorúságot a tejével.”

Ászáron, az emlékházban berendezett konyha és tisztaszoba fogadja a látogatót. Jászai Mari személyes tárgyai közül utazótáskája, teáskészlete, emlékiratainak első, kézzel írt két oldala, pohara, gyertyatartója, karkötője, legyezője, babérkoszorúja. Tükröm című könyve, amelyet keresztlányának ajándékozott. Benne egy levél, az ő levele. Félévi gázsijából, amikor már országos hírű színésznő volt, iskolát építtetett Ászáron. A helybéli pap jegyezte fel 1922-ben, amikor Jászai Mari megjelent az iskola építésénél, hogy: „Ebből a kislányból lett nemzeti színművészetünk egének legfényesebb ragyogó csillaga.”

De köztudott az is: Jászai Mari imádta a férfiakat, és váltogatta is őket nagy étvággyal. Mentségére legyen mondva, minden kapcsolatát mélyen átélte. Ezt ő maga állította. Szerelmes természetű volt, ezt nem is tagadta soha. Rendkívüli asszony, aki önbizalomhiánya és örökös elégedetlensége miatt folyton marcangolta magát.

Kassai Vidorhoz, „a tragikus fejű komikushoz” saját bevallása szerint csak azért ment férjhez, mert a budai társulatban őt tartotta a legműveltebbnek, és ismerősei körében neki volt a legnagyobb könyvtára. Mázsás tehetsége, mérhetetlen tudásszomja, adni akarása, soha nem csillapodó maximalizmusa emelte a csúcsra. Felnőtt fejjel tanult meg németül, angolul, franciául és norvégul, hogy világirodalmi alkotásokat, színműveket olvashasson eredetiben.

Házassága két évig tartott. Ezt követően már nem is ment férjhez senkihez. Szerelmi étvágya élete végéig elkísérte.

„A vér gyönyöre igen nagy, a vágya legyőzhetetlen és pokoli kínokat okoz, ha ki nem elégítik” – írja testét-lelkét kiadva.

Gyengéd szálak fűzték Reviczky Gyula költőhöz. Ő volt Jászai Mari „Kis Hercege”, máskor „Fülemüléje”. Nem tudta „veszni hagyni” Feszty Árpádot, a híres honfoglalási körkép festőművészét sem. Utána jött Szomory Dezső, a tizenkilenc éves hírlap-, később színműíró. És jönnek még mások, a névtelenek sorából.

Ötvennyolc éves, amikor 1908-ban, a rajeci szanatóriumban megismerkedik a nála jóval fiatalabb orvossal, Plesch Jánossal, kinek baráti körébe később olyan hírességek tartoznak, mint Albert Schweitzer, Bernard Shaw és Marlene Dietrich, világhírét viszont annak köszönhette, hogy ő volt Einstein kezelőorvosa. Négy évig tartott a viszonyuk.

„Egy mesébe illő pályafutásnak tetted fel a koronáját, János! – így Jászai. – Hosszú szenvedésemért Téged adott jutalmul az isten, pályám iránti forró szerelmemért arany babérkoszorút a hazám.”

Plesch János fényképe a halálos ágya mellett is ott volt 1926. október 5-én.

Régi fotók, korabeli feljegyzések őrzik színészi elhivatottságát. Kertész Mihály filmjében, A toloncban minden őt igazolja. Egy kimagasló tehetségű színésznő őszinte játékát.