Elavult az emberi jogi oktatásunk

Szakemberek szerint ha az oktatási tárca valóban fel akar lépni az aktuális társadalmi problémákkal szemben, akkor az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ) néhány oldalas segédanyagai helyett új koncepcióra, tankönyvekre és a pedagógusok átképzésére volna szükség.

 Január közepén került nyilvánosságra az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ) újabb segédanyaga, mellyel az olyan aktuális és érzékeny témákkal kapcsolatban kíván módszertani segítséget nyújtani az iskoláknak, mint a globalizáció, az emberi jogok, a radikalizáció, a szélsőségek és a migrációs válság. „Mivel ezek a témakörök olyanok, mint a közlekedőedény, ezért az anyag szakmai információk, praktikus módszertani javaslatok mellett ösztönző és inspiráló forrás a diákok oktatásához és neveléséhez” – így jellemzi a dokumentumot az Állami Pedagógiai Intézet. Az általunk megszólított szakemberek viszont úgy vélik, az ŠPÚ ismét mellétrafált a segédanyaggal.

Petőcz Kálmán emberi jogi szakértő szerint módszertani szempontból a szeptemberben kiadott előző hasonló dokumentumhoz képest ugyan az újabb segédanyag jobb, viszont ebből sem derül ki, hogy mi a szélsőségesség. „Úgy tűnik, mintha a minisztérium megint kikerülte volna a probléma lényegét. A dokumentum olyan képet fest, mintha a szélsőségesség a fiatalok körében születne, miközben az egy politikai ideológia, amit valakik terjesztenek, a fiatalok pedig csatlakoznak hozzá. Hibának tartom, hogy nem világít rá a szélsőségesség gyökereire, a politikai társadalmi hordozóira. Nem világít rá arra, hogy a mi kultúrkörünkben a politikai szélsőség a demokratikus alapelvek, a jogállam és az emberi jogok tagadása. A diák nem hordozó, ő csak oda csapódik a szélsőséges ideológiát valló csoportokhoz” – mondta Petőcz Kálmán, aki szerint az utóbbi okait egyébként jól leírja a dokumentum. Hozzátette, hogy a tanárok nem sokat tudnak tenni a szélsőségek ellen, ha a legfelsőbb szintekről árad a szélsőséges ideológia. Ezzel egyébként Vladimír Crmoman, a Szlovák Pedagóguskamara elnöke is egyetért. „Az iskolákban a szélsőségességről mint politikai ideológiáról nem beszélnek, a politika gyakorlatilag tabutéma, így viszont hogyan várjuk el az iskolát elvégző 18 évesektől, hogy felelősségteljesen járuljanak az urnákhoz?” – mutat rá a kérdés egy másik vetületére Petőcz Kálmán. Laco Oravec, a Milan Šimečka Alapítvány munkatársa szerint a dokumentum rövid elméleti összefoglaló. „A fiatalokat arra kellene megtanítani, hogy érzékeljék a hazai és a világméretű társadalmi problémákat, morális értékrendjüket kellene kialakítani”- magyarázza a szakember.

Petőcz Kálmán az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ) segédanyaga kapcsán arra is rámutat, hogy ezek sem a kormány emberi jogi tanácsához, sem pedig az emberi jogi neveléssel foglalkozó albizottsághoz nem jutottak el, nem véleményezhették azokat. „Papíron legalább 15 éve létezik az emberi jogi nevelés stratégiája, akcióterve, de ez a kerettantervekben, a tankönyvekben nem jelenik meg. Úgy viselkednek, mintha egy új munkacsoport, új bizottság kialakítása oldaná meg ezt a problémát, miközben évek óta léteznek olyan fórumok, melyek erre hivatottak. De hogyan lehet elvárni az Állami Pedagógiai Intézettől, hogy módszeresen foglalkozzon ezzel a témával, mikor két éven belül három igazgatója volt” – mondta Petőcz Kálmán, aki szerint az ŠPÚ tipikus példája annak, hogy nem működhet ilyen módon egy olyan állami intézmény, melynek az a feladata, hogy hosszú távú politikákat és stratégiákat valósítson meg.

Nem erős válasz

Laco Oravec, a Milan Šimečka Alapítvány munkatársa szerint a dokumentumban semmi olyan nincs, amivel nem lehetne egyetérteni, de a módszertani része nagyon gyenge. „Olyan, mintha egyáltalán nem állna szándékában segíteni a pedagógusokat abban, hogy hogyan fogják meg a problémát” – mondta Oravec. Arra is figyelmeztet, hogy ezekkel a témakörökkel rendszerszintűen kellene foglalkozni, nem pedig egy 45 perces beszélgetés keretében. „Ennek a dokumentumnak tartalmára és terjedelmére nézve, egyáltalán nincs esélye arra, hogy hosszú távú és szisztematikus segítséget nyújtson a tanároknak” – állítja Oravec, aki szerint a pedagógusok többsége tanácstalan az extrémizmus megjelenésével és a fiatalok radikalizációjával szemben. Hozzátette, erre a problémakörre sokkal átfogóbb és jóval több kérdést boncolgató segédanyagra, példák és tapasztalatok felsorakoztatására volna szükség. „Ezt nem tekinteném az oktatási minisztérium erős válaszának a szélsőségek megjelenésére” – mondta Laco Oravec. A szakember szerint egyébként nem feltétlenül egyetlen témára kellene összpontosítani, hanem sokkal inkább a diákok morális értékrendjének kiépítésére kellene fókuszálni. „Rengeteg téma van, mindent képtelenek érinteni a tanórákon. A fiatalokat arra kellene megtanítani, hogy érzékeljék a hazai és világméretű problémákat. Morális értékrendjüket kellene kialakítani, toleranciára, a szabadság és az emberi jogok értésére, pluralitásra kellene tanítani őket, olyan tapasztalatokra, melyeket minden krízisben fel tudnak használni. Részlegesen lehet egy-egy aktuális társadalmi jelenségre reagálni, de sokkal hatékonyabb lenne, ha a diákoknál egy egészséges morális alapot építenénk ki” – magyarázza a szakember.

Csak formális oktatás

Az emberi jogok oktatása a rendszerváltás óta alig lépett előre. „Az emberi jogokról nálunk keveset és azt is csak formálisan tanulnak, nem élményszerűen, csak az elmélet szintjén, a diákok és a fiatalok ezért nem képesek azonosulni a témával, és megérteni, hogy ez tulajdonképpen az ő részüket is képezi, és része annak a társadalmi rendszernek is, amelyben élünk” – mondta Oravec. Annak ellenére, hogy a szakember szerint több valóban jó publikáció jelent meg a témával kapcsolatban, a témakör oktatása csak formális. Állítja, hogy az oktatásában óriási szerepe van a pedagógusoknak. „Vannak valóban ügyes, aktív tanárok, akik az emberi jogi témákat ügyesen meg tudják fogni, de ennek ellenkezőjére is van példa” – beszél tapasztalatairól Oravec, aki az alapítvány tagjaival rendszeresen tart előadásokat diákoknak és pedagógusoknak. „Azok a tanárok, akik nyitottak ezekre a kérdésekre, a minisztérium segédanyaga nélkül is már rég foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, akik viszont nem, azok továbbra sem fognak. „Meggyőződésem, hogy elsősorban a pedagógusok képzésére kellene összpontosítani, szakmai kompetenciájukat kellene növelni. Többségük ugyanis például a menekültváltság vagy a homoszexualitás kérdését illetően tanácstalan, és nem csak a tanórák módszertanával kapcsolatban. Naivitás azt hinni, hogy az újabb és újabb társadalmi jelenségeket segítség nélkül képesek kezelni a pedagógusok.”

A jó példa hiányzik

Vladimír Crmoman, a Szlovák Pedagóguskamara elnöke szerint az extrémizmus elleni harcra egyáltalán nem lenne szükség, ha a társadalom elitje, a kormány és a parlamenti képviselők példát mutatnának polgári magatartásban. „Ha ezek az emberek hozzáállásukkal példát mutatnának az olyan megoldatlan társadalmi kérdésekkel kapcsolatban, mint a fasiszta szlovák állam, a kommunista totalitárius rendszer, a mečiarizmus, ha példát mutatnának abban, hogy hogyan lehetne megoldani ezeket a társadalmi kérdéseket, továbbá az egészségügy és az oktatásügy égető kérdéseit, ha példát mutatnának a korrupció elleni harcban, az igazmondásban, az erkölcsösségben, akkor nem lenne szükség a polgári nevelés megerősítésére” – állítja Crmoman. Hozzátette, jelentős az aránytalanság a politikusok viselkedése és a tőlük elvárt viselkedés között. Crmoman szerint megfelelő „példa” nélkül a pedagógusok bármit csinálhatnak, a szélsőségek és a totalitárius rendszerekhez való vonzódás csak nőni fog.