EKHÓ

Függőség és függetlenség

KACSINECZ KRISZTIÁN

Scherer Péter – Pepe – fellép valami darabbal a Marianumban. Hol? A Marianumban? Igen, egy drogos fiú apját játszsza. Megyünk? Menjünk. Előbb azért még rákeresek.

A gyáva. Kétszereplős iskoladráma, a helyszín a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium. Két előadás, délelőtt a diákoknak is eljátsszák. Vagyis hát főleg nekik – ők az elsődleges célközönség. Másnap a komáromi ipari és a pozsonyi Duna utcai gimi tanulóinak is lesz szerencséjük hozzá.

Korán érkezünk, hogy mindenképpen bejussunk. Akkora tolongás azért nincs. Van még jó húsz perc „kapunyitásig”, lődörgünk addig kicsit. Eszembe jut, hogy a napokban kezdték felújítani a Víztotony környékét, hát arra vesszük az irányt. Nem mindenkinek jött be az ötlet, mármint a nagytakarításé. Elhányt üres üvegek, a megtisztított falakon ismét ott virít egy-két falfirka. Pedig a helyreállítást még be sem fejezték. Mi lesz ezekből a fiatalokból? Csak a pia meg a drog...

Scherer Péter fogad szívélyesen az osztályteremben. Ingerszegény környezet, egy ódivatú zöld tábla, felette az elmaradhatatlan címer–zászló–nadtatrousza szentháromság, jobb kéz felől Himnusz-poszter. A szék- és padsorok elé egyszer csak betámolyog egy szakadt, nem túl szalonképes srác. Zavaros tekintete, gesztusai összefüggéstelen szövegelésénél is árulkodóbbak. Helyben vagyunk.

Néhány perc után az a fura érzésem támad, hogy mi, a nézők csak kellékek vagyunk, egy zavaros elme agyszüleményei. A leszokóban levő srác ugyanis a színművészeti felvételijére készül, s nyilván könnyebb, ha monológjához elképzel magának egy közönséget, amelynek tagjai közül egyiket-másikat akár be is vonhatja fiktív előadásába. Megpörgetheti, „pókversenyre” invitálhatja vagy elkunyerálhatja az óráját. Termékeny hallucinációit a szobába betörő apa zavarja meg két alkalommal – előtte már nem megy úgy a monológ, akadozik, elcsuklik a hang. Ordítozásba, sőt dulakodásba fulladó közös jeleneteik mégsem zökkentenek ki, a fiú itt is inkább saját démonaival küzd, az apa is csak az elméjében létezik. A felvételiből persze semmi nem lesz, a közönség azonban még mindig itt van, valamit kezdeni kell vele. A srác elmeséli hát mélyrepülését, az utcán töltött hónapokat, az öt liter kannás bort, ahogyan összeverték, levizelték és elnyomták arcán a csikket. Aztán a kórházi kezelés meg a rehab tortúráját. Végül elege lesz, és ha mi nem mozdulunk, akkor inkább ő megy ki, soha többé nem akar látni minket. Állítólag már tiszta.

Rögtön az elején valami rossz érzés kerített hatalmába, amely kitartott a végéig, és nem tűnt el akkor sem, amikor nevetni kellett. Nem szánalom, a legkevésbé sem. Sokkal inkább az a – még a táblán csikorgó körmöknél is borzongatóbb és kínzóbb – gondolat, hogy „drogos Krisztián” akár én is lehetnék. Hogy mindannyiunknak megvannak a saját démonai, és isten tudja, mikor fognak össze ellenünk úgy, hogy már nem lesz erőnk ellenállni. És teljesen mindegy, hogy a heroinra, az alkoholra, a gyógyszerekre vagy más egyébre állunk rá, az eredmény ugyanaz: többé már nem leszünk szabadok. Nem leszünk képesek többé szabadon szeretni, alkotni, élni, mert bezárkózunk önmagunkba, ahol már csak a fájdalom és a fájdalomcsillapítás őrjöngő vágya létezik, ördögi körforgásban. Ezt jelenti a függőség – a függetlenség elveszítését.

Félek azonban, hogy manapság már az efféle belső démonok vagy a külső körülmények kényszerítő hatása sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valaki a szer után nyúljon. Sokan puszta szórakozásból teszik. Ha Scherer Péter, Kovács Krisztián és Gyulay Eszter közös alkotása elér annyit, hogy a fiatalok gondolkodni kezdenek, például arról, hogy hol húzódik a határ függőség és függetlenség között, vagy hogy a szabadság valóban kimerül-e abban, hogy vakon és felelőtlenül beleugrunk mindenbe, amit a csordaszellem diktál, csak mert „jó bulinak” tűnik, már megérte tető alá hozni az előadást. Ehhez nagyban hozzásegít Kovács Krisztián elképesztően hiteles játéka, amelyről csak annyit, hogy a darabot követő beszélgetés első kérdése rögtön az volt, vajon a főszereplőnek van-e „drogos múltja” (a válasz: nem).

Hazafelé a párommal intenzív beszélgetésbe merültünk a drogok egyes fajtáiról, a heroin és a kokain közötti különbségekről, a drogfogyasztás lehetséges okairól és a drogfogyasztási szokások változásáról. Nálunk tehát megtette hatását A gyáva. Kívánom ugyanezt minden bátor nézőnek, aki szembe mer nézni saját démonaival és függőségeivel!