Egyre kevesebb magyar tanuló jár magyar alapiskolába

A szlovák nyelv oktatása régóta a magyar iskolák egyik Achilles-sarkának számít. A szakemberek hosszú évek óta mondogatják, hogy rossz módszertan szerint tanítják a gyerekeket, a kommunikációs készséget kellene fejleszteni a nyelvtan és az irodalom oktatása helyett, ám lényegi előrelépés az elmúlt két évtizedben sem történt. Csak erőtlen próbálkozások voltak. Sok szülő ezért úgy gondolja, az a megoldás, ha gyermekét szlovák iskolába küldi. Ezzel viszont átesik a ló másik oldalára, mivel a szlovák iskolában a gyermek mindent szlovák nyelven kénytelen elsajátítani. Közben évszázadok óta érvényes pedagógiai tétel, hogy legjobban mindenki az anyanyelvén tudja elsajátítani a tananyagot. Jan Amos Komenský, az újkor egyik legnagyobb pedagógiai reformere már a 17. században felismerte az anyanyelvi oktatás fontosságát, s azt javasolta, hogy 6-tól 12 éves korig mindenkit anyanyelvi iskolában tanítsanak, neveljenek - mindezt abban a korban, amikor még szinte mindenütt csak latinul, tehát idegennyelventanítottak.
Szakemberek szerint az idegen nyelvű oktatás amellett, hogy a tanuló gyengébb eredményeket ér el - hiszen lassabban fogja fel a tananyagot, mint az anyanyelvén tanuló szlovák osztálytársa -, nem ritkán lelki sérüléseket is szenvedhet, mégpedig az anyanyelvi környezet hiánya miatt. „Annál rosszabb nincs, mint amikor a gyerekben valamiféle nyelvi bizonytalanság alakul ki“ - véli Misad Katalin, a pozsonyi Komenský Egyetem magyar tanszékének oktatója. A szakember szerint - aki a témában több kutatást is végzett - amikor a magyar gyerekek szlovák tannyelvű iskolába járnak, „akkor két félnyelvű ember kerül ki az iskolából“. „Mert nem biztos sem az anyanyelvében, a másik nyelvben viszont nem tudja utolérni a szlovák nyelvű társát“ - fejtette ki a szakember.
Nyelvi fétis Sokan emellett abban a tévhitben élnek, hogy csak tökéletes szlovák nyelvtudással lehet érvényesülni Szlovákiában. Tény, hogy ajánlatos jól megtanulni szlovákul, de az csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy úgymond tökéletesen, szinte anyanyelvi szinten beszéljenek egy idegen nyelvet - beleértve a szlovákot is. Szakemberek szerint semmi rossz sincs abban, ha valaki akcentussal beszél szlovákul - az angolt idegen nyelvként elsajátítók túlnyomó többsége sem tud akcentus nélkül, tökéletes angolsággal beszélni -, ráadásul nem várható el mindenkitől, hogy nyelvzseni legyen. A tökéletes szlovák nyelvtudás tehát a nem szlovákok - és nem csak a magyarok - nagy részénél irreális elvárás.
Ezzel szemben a szlovák iskolát látogató magyar gyermek anyanyelve és identitása szenved nagy károkat. Az a paradox helyzet áll elő, hogy a szlovák iskolába járó magyar gyerek gyöngébben fogja bírni anyanyelvét, mint amennyire a magyar iskolába járó magyar gyerek szlovákul tud. Az anyanyelvi tudás és beszédkészség ugyanis az iskolai képzés során is fejlődik. A szlovák iskolába járó magyarok viszont elvesztik a kontaktust a magyar nyelvvel és kultúrával, például kivételes esetben olvasnak csak magyarul, sokan jegyzeteiket, naplóikat is szlovák nyelven vezetik. Egyszerűen azért, mert magyarul nem tanultak olvasni, írni, szöveget értelmezni, fogalmazni. Az anyanyelv így pár száz szavas szókészletű konyhanyelvvé degradálódik és fokozatosan elkopik. Emellett a szlovák tannyelvű iskolában a nemzeti identitás megtartásához szükséges ismereteket sem szerezheti meg. Tudni fogja, ki volt és mit írt Hviezdoslav vagy Kukučín, de fogalma sem lesz arról, ki volt Vörösmarty Mihály vagy mi az a Toldi.

Jobb érvényesülés?
A szlovák iskolába történő beíratás gyakori indoka a jobb érvényesülés - a munkahelyen, az „életben“, az egyetemen (a közelmúltig pedagógián kívül minden szakot csak szlovákul lehetett hallgatni). Gyurgyík László szociológus szerint viszont erről a kérdésről még nem készültek mélyreható kutatások, így kimutathatatlan, hogy mely iskola tanulói álltak jobban helyt az életben. „De érdemes lenne megnézni, hogyan alakul az iskolákat elhagyók sorsa a későbbiekben“ -mondta lapunknak Gyurgyík.
Az életben való érvényesülés ugyanakkor szakemberek szerint nagyon sok tényezőtől függ, s csak kis részben a nyelvtudástól. A kutatások egybehangzó eredményei szerint például, ha valakinek diplomás szülei vannak, akkor nagy valószínűséggel egyetemet végez, a nagy egyetemi városokban pedig sokkal nagyobb a diplomások aránya, mint a főiskoláktól távol eső településeken. A továbbtanulásnak, ugyanúgy, mint a későbbi érvényesülésnek is tehát elsősorban személyiségi, családi, szociális, társadalmi összetevői vannak, nempedig nyelvi okai.

Ahol nincs jó példa...
Cúth Csaba, az évek óta futó Beíratkozási Körút egyik főszervezője szerint a magyar iskolát végzett és gyermekeiket magyar óvodába járató szülőket nem kell különösebben győzködni. A szlovák iskolát végzett szülők nagy része viszont már gyermekét is szlovák iskolába adja. Őket pedig elérni és megszólítani is nehéz - gyakran nem olvasnak magyar sajtót, gyerekeik nem magyaróvodábajárnak.
Emellett Cúth Csaba, a Beíratkozási Körút főszervezője szerint olykor azok sem járnak elöl jó példával, akiktől ez elvárható lenne. „Elgondolkodtató, hogy néhány helyen maguk a magyar iskolában oktató pedagógusok sem íratják magyar iskolába gyermeküket. Már csak azért is szomorú, mert ez azt jelenti, hogy nem becsülik meg sem a saját, sem a kollégáik munkáját“ - mondta lapunknak Cúth Csaba. „Hogyan várhatjuk el ezek után a szülőktől, hogy magyar iskolába írassa gyermekét, ha maguk a pedagógusok nem így tesznek“ - tette hozzá a szervező.
A nyelvész és jogász végzettségű aktivista tapasztalatai szerint az egyes magyar közösségekben a pedagógusokon túl más véleményformálók sem mutatnak mindig jó példát, legyenek azok sikeres vállalkozók, regionális, de akár országos politikusok, kultúráért, kultúrából élők. „Ezeknek a személyiségeknek tudatosítaniuk kellene, hogy tevékenységük felelőséggel is jár. Az ő döntéseik sok más ember döntését is befolyásolják“ - véli Cúth.

Az asszimiláció melegágya
A szlovák iskolai képzés emellett meggyorsítja az asszimilációt is. Gyurgyík László és kollégái tíz évvel ezelőtt folytattak egy mélyreható asszimiláció-vizsgálatot, melynek keretében 12 településen folyt a kérdezés, több mint 700 személy megszólításával. „Rajtuk keresztül öt generációt fogtunk meg“ - mondta Gyurgyík. „Azok a gyermekek, akik magyar iskolába jártak és a családi háttér is homogén magyar volt, az esetek 97-98%-ban a későbbiekben is magyarnak vallották magukat“ - fejtette ki Gyurgyík. „Amennyiben ugyanilyen családok gyermekei szlovák iskolába jártak, akkor már egyharmad részük élete későbbi szakaszában szlovák nemzetiségűnek vallotta magát“ - tette hozzá a szociológus.
„Igen nagy a hatása annak, hogy a legérzékenyebb korban, azaz 6 és 15 év között a gyermek milyen iskolába jár“ - szögezte le a kutató. Gyurgyík rámutatott, az asszimiláció nem csak a tanítás nyelvének számlájára írható. Sok szülő abban gondolkodik, hogy a gyermeke otthon megtanulta a magyar nyelvet, a szlovák iskolában pedig majd jól megtanul szlovákul. „Nem erről szól a történet. Az iskolába járás a tanuláson kívül legalább olyan mértékben a kapcsolati háló kiépítéséről is szól“ - magyarázza a szakember. Akik szlovák iskolába járnak, azoknak baráti, illetve később párkapcsolatai is sokkal nagyobb mértékben irányulnak a szlovák nemzetiség irányába. E tényezőknek az eredményeként jön létre a nemzetiségváltás a későbbiek során. Az iskolaválasztás a gyerek társadalmi integrációját is befolyásolja. A szlovák iskolába járók a kutató szerint egyénileg integrálódnak a társadalomba, míg a magyar iskolát látogatók a magyar közösség tagjaiként teszik ezt. „A közösségi szintű integráció a megmaradást készíti elő, az egyéni szintű integráció az asszimiláció előszobája“ - mondta Gyurgyík.

Nem várható sok kiselsős
2004 után Szlovákiában ismét nőni kezdett - igaz enyhén - a születések száma, ám a szociológus szerint ez nem vonatkozik a magyar kisebbségre. Így iskoláink a következő években sem számíthatnak több kiselsősre. Sok kisiskola már most is létezésének határán mozog, több helyen - főleg a szlovák-magyar nyelvhatár közelében - pedig néhány éven belül már az sem fogja gyerekét magyar iskolába íratni, aki eredetileg oda akarta. Merthogynemleszhovábeíratnia, csak a szlovák alapiskola marad. Gyurgyík szerint megfigyelhető, hogy a vegyesebben lakott vidékeken magasabb a gyermeküket szlovák tannyelvű iskolába járatók aránya, mint a „tisztább“ magyar vidékeken. Pedig egy többségében már szlovák településen a gyerekre hamarabb ráragad a szlovák nyelv - s így okafogyottá válik a jobb szlovák tudás miatti szlovák iskolába járatás indoka -, mint egy színtiszta magyar faluban.