Egyedül nem megy – sem az unióban, sem Közép-Európában

A közép-európai identitás nem is halt ki, mert legalább génjeinkben, érzelmeinkben ott munkálSomogyi Tibor felvételeKözvéleményünk vajmi keveset tud a Közép-európai Alapítványról. Ezért arra kérem, hogy mutassa be.

Szlovákiai magánalapítványról van szó, amely valójában 1994-ben alakult, de igazándiból most lesz az első jelentős rendezvényünk. Célunk olyan értékek támogatása és felmutatása, amelyek közép-európaiak, vagyis régióspecifikusak, ugyanakkor méltó helyük lehet az egyetemes európai szellemi közkincsek között. S amikor majd véglegesen csatlakozunk az egységesülő Európához, akkor ezt a kiemelkedő értékű és sajátos hozományt vihetjük a frigybe. Évek óta állandó kapcsolatot tartunk fenn a kelet-szlovákiai Andy Warhol Múzeummal, mert úgy érezzük, hogy a világhírű művész a közép-európai szellemiség egyik megtestesítője.

Melyek ön szerint a jellemzően közép-európai szellemi értékek?

Erre leginkább a holnapi eszmecsere után tudnék hosszasan válaszolni. Ezért most inkább érzelmeimről és olvasmányélményeimről beszélek. Jómagam Bohumil Hrabal, Milan Kundera prózáját vagy éppen Adam Michnik esszéit olvasva döbbentem rá, mennyire rólam és értem is írnak, gondolkodnak. Hasonló érzése lehet annak a szlovák és a cseh értelmiséginek, aki például Bibó István tanulmányainak a fordítását veszi kézbe, vagy a modern magyar irodalom remekeit olvassa. Szlovákiai magyarként otthon érezzük magunkat Budapesten és Pozsonyban, még Prágában is. Zágrábot, Újvidéket járva a mi városainkban is látható, hasonló középületeket, építészeti filozófiát fedezünk fel. Jómagam ahányszor megérkezem az Egyesült Államokból vagy máshonnan a schwechati repülőtérre, mindig úgy érzem, hogy hazaértem, pedig még egy határt át kell lépnem, mielőtt valóban otthon lennék. Nyilván nemcsak nekem az egyik szellemi otthonom Bécs, amely ezernyi magyar, szlovák és cseh értéket is őriz.

Miért éppen Pozsony a tudományos konferencia helyszíne?

Jelképesnek érezzük a színhely megválasztását. Elsősorban azért, mert Pozsony több nemzet szellemi hagyományait, tárgyi értékeit őrzi, ma is több kultúrájú és több nyelvű város. S fontosnak tartjuk jelezni azt is, hogy ma már Szlovákiában is kedvező a társadalmi és a politikai légkör is ilyen tanácskozás megtartásához.

Mekkora az érdeklődés a tanácskozás iránt?

Megtisztelően nagy. Hadd érzékeltessem azzal az örömteli ténnyel, hogy elfogadta meghívásunkat Göncz Árpád, továbbá Haraszti Miklós, Karl Schwarzenberg, Petr Pithart, Paul Lendvai, Adam Michnik. Itt lesz és korreferátumot tart Alexander Vondra is, aki pedig a két hét múlva kezdődő prágai NATO-csúcs kormánybiztosa. Sokféle elfoglaltsága ellenére is szakított időt arra, hogy eljöjjön Pozsonyba. Ugyancsak nagy érdeklődéssel várom az üzleti élet kiválóságainak, Csák Jánosnak, Csányi Sándornak és Gabriel Eichlernek az előadásait, akik a gazdasági szférában megnyilvánuló közép-európai identitásról értekeznek majd. Nem sorolom tovább a listát, hiszen ahány előadás és korreferátum, annyi neves személyiség.

Évtizedes hallgatás, politikai manipulációk után vajon megmaradt-e, s ha nem, akkor feltámasztható-e az egykor valóban markáns közép-európai identitás?

Véleményem szerint nem is halt ki, mert legalább génjeinkben, érzelmeinkben ott munkál. S a legfőbb ideje, hogy közéleti és emberi megnyilvánulásainkban is tetten érhető legyen.

Akadnak borúlátók és fanyalgók is, akik kozmopolitizmust emlegetnek, miközben nemzetállamokról ábrándoznak. Ők nem akadályozhatják ennek a szellemi rokonságnak a kiteljesedését?

De igen, akadályozhatják. Ám a világ és főleg Európa más irányban halad. Az ifjabb generációkat már nem elsősorban a múlt vélt és valós sérelmei foglalkoztatják, hanem a jelen és főleg a közeljövő realitásai, kihívásai. Ezek pedig együttműködésre, összefogásra ösztönöznek. Arra, hogy igyekezzünk végre megszabadulni előítéleteinktől, elfogultságainktól, görcseinktől, hiszen magyarok, csehek, lengyelek, szlovákok és mások egymásra vagyunk utalva. Együttműködve sokkal előbbre jutunk, könnyebben boldogulunk abban a világban is, amely egyre inkább tudásközpontú, és ahol mind nagyobb emberi, szakmai teljesítménnyel lehet csak talpon maradni.

A csatlakozási feltételekről tárgyaló politikusok mintha ezeket a tényeket nem ismernék fel, hiszen a deklarációk ellenére a tagjelölt országok érdemben alig egyeztettek, mindenki saját magának igyekszik a lehető legjobb feltételeket kialkudni, miközben az egyeztetett és egységes fellépés talán eredményesebb lehetett volna.

Ezt az önző magatartást súlyos politikai hibának tartom. Senki nem tud meggyőzni arról, hogy célirányos együttműködés eredményeként Szlovákia vagy akár Magyarország és Csehország ne tudott volna a mostaninál jobb feltételeket kialkudni. Példaként a Benelux-államokat említhetem, ahol az ilyen összehangolt fellépés természetes és gyümölcsöző.

A holnapi konferencia adhat ösztönzést e téren is?

Ez a legfontosabb célunk. Nyilván egyetértünk majd abban, hogy létezik közép-európai identitás és a neves személyiségek jól körülhatárolják majd sajátos jegyeit. Tanácskozásunk akkor lesz igazán eredményes, ha felmutatjuk politikusoknak, gazdasági vezetőknek és más közéleti személyiségeknek azokat a kitörési pontokat, amelyek csakis együttműködéssel válthatók valóra. Ha sikerül elhitetnünk a közvéleménnyel is, hogy egyedül nem megy az Európai Unióban sem, miként a közép-európai régióban sem.

Mik az alapítvány további tervei?

December elején Szlovákia washingtoni nagykövetségén mutatkozunk be. Ezen az esten mi szponzoráljuk Milan Sládek neves szlovák művész fellépését. Szeretnénk neves személyiségeket bevonni a kuratórium munkájába és más körvonalazódnak a jövő évi terveink is.