Egy évvel a Sorstalanság után a Tüskevárban játszik

Előbb Dániába, majd Kínába, azt követően pedig Angliába, Olaszországba és Amerikába utazik a filmmel. Utazott ő már korábban is eleget. Akkoriban még élsportoló szülei révén. Ausztráliából kevesebbre emlékszik, Amerikában viszont már iskolába is járt, Franciaországról, Németországról, Ausztriáról, Csehországról, Szlovákiáról és Lengyelországról pedig csak azt mondja: „Ez mind megvolt!”

A Sorstalanság is „megvolt”. Egy éve már, hogy véget ért a forgatás. Mennyire sikerült lezárnod magadban ezt a nagyszabású, bizonyára egész életedet meghatározó történetet?

A forgatás záróbuliján azt hittem, hogy akkor ennek itt most vége. Nem így lett. Elkezdtem utazni a filmmel, és úgy látom, ez sokkal hosszabb periódus lesz, mint gondoltam.

Viszed magaddal a filmet, mint Köves Gyuri a lágerbeli csíkos inget. Ő azzal, te ezzel nőttél össze.

Köves Gyuri nem tud és nem is akar megszabadulni mindattól, ami vele történt. Miután hazajön a táborból, mondják is neki az öregek, hogy kezdjen új életet. Mire ő: „És a régivel mi lesz?” Ezért nem akar szabadulni az ingjétől sem. Ragaszkodik hozzá. A bőrévé vált.

Ereklyeként, gondolom, te is megőriztél pár dolgot a forgatásról.

Rengeteget. Külön vitrinem van erre. Lágerkenyér, szögesdrót, rabsapka, a bakancsom, a csajkám, a sorszámom... nem is tudom felsorolni, mi mindent vittem haza.

Csupa fájó emlék.

Nem, dehogy! Ezek boldog emlékek. Az emberek többsége persze elcsodálkozik. Amikor a forgatáson mondtam valakinek, hogy én ezt otthon, a szobámban mind kiteszem, azt kérdezte: „Ez lesz a te holokausztmúzeumod?” Nem! Ahogy odanézek a vitrinre, sok minden eszembe jut. De nem az az első gondolatom, hogy milyen szomorú, mennyire tragikus történetet kellett megélnem, hanem hogy én ebben a filmben a Sutyi bácsinak, Koltai Lajosnak köszönhetően ott lehetek, és hogy voltak ennek a filmnek boldog pillanatai is.

Most már úgyis mindent tisztábban látsz, hiszen visszaállt a rend az életedbe.

Az, hogy visszaállt, túlzás. Hiszen elkezdődött a nagy utazás. Szinte minden hónapra jut valami.

Győzni fogod? Tanulni is, utazni is...

Tankönyvet nem igazán pakolok a kofferba. Úgysem nagyon néznék bele. Múltkor is csak egy kötelező olvasmányt vittem magammal. A Légy jó mindhaláligot.

Hogyan hatott rád?

Szerettem. Most, hogy elsős gimnazista leszek, a görög drámák jönnek, meg a versek. Remélem, azokkal sem fogok szenvedni.

Mielőtt felmentél volna a színpadra, itt, a vetítés előtt Karlovy Varyban, azt mondtad: felelésnél jobban izgulsz, mint közönség előtt. Pedig a nézőkhöz angolul beszéltél. Tegyem hozzá: hibátlanul.

Az iskola azért más. Jó tanuló vagyok, bár magamhoz képest most egy kicsit rosszabb lett az átlagom. 4,3. De majd összekapom magam. Az az igazság, otthon nem nagyon tanulok. Ha másnap dolgozat van, akkor igen, nekiülök, egyébként mindig arra hagyatkozom, amit az órán hallok. Ebben szerencsés vagyok. Minden megmarad a fejemben. Ezt az osztálytársaim sem hiszik el. A 4,3-at is tanulás nélkül értem el.

Azt a mérhetetlen nagy szeretetet, amely már a forgatás során is körbevett, és a bemutató óta sem lett kisebb, hogyan dolgoztad fel?

Szeretetből jöhet bármennyi, az sosem sok. Ezek a dolgok, hogy én szerepet kaptam egy ilyen nagyszabású filmben, és hogy most nagyon sokan szeretnek, nem okoznak gondot az életemben. Visszazökkenni is ezért volt könnyű. Csak az első nap volt furcsa egy kicsit, aztán minden visszaállt a helyére. Semmiféle törést nem éreztem. Az egész olyan simán ment. Én az iskolát tekintem normálisnak, az utazás csak egy plusz. A barátaim sora is maradt, csak változott egy kicsit. Van, aki látványosan tapadni próbál, másvalaki egy ideje nem jelentkezik, de az igazi barátok maradtak.

Komoly, megfontolt fiú benyomását keltetted már a forgatás során is. Azóta még érettebb lettél.

Az a mókás, amikor megkérdezik, hány éves vagyok. Beszélgetünk, beszélgetünk, egyszer csak rákérdeznek. És amikor megmondom, hogy mennyi, nem hiszik el. Tizennégy vagyok, és mindenki tizenkilencnek vagy húsznak képzel. Hozzáteszem: a saját korosztályomban nem is mindig érzem jól magam. A bőrömben igen, de a korombeliek között nem mindig. Aminek én egyáltalán nem örülök. Ugyanis nem akarom siettetni az időt. Egyáltalán nem rossz tizennégy évesnek lenni, sőt!

A Sorstalanság után azt mondtad, erősen meggondolod, milyen szerepet vállalsz Köves Gyuri után. Sokat töprengtél, míg igent mondtál Balogh Györgynek, aki Fekete István Tüskevár című népszerű ifjúsági regényéből rendez most játékfilmet?

Nekem rögtön megtetszett a történet. A Tutajos meg jó szerep. Csak azt kellett megvárnom, hogyan döntenek a szüleim. Szerencsére ők is azt mondták, hogy „mehet!”. Ez megint egy fontos dolog, amelyben kellemes érzés részt venni. Már elkezdtük a forgatást. Rengeteg tapasztalat lesz ez is.

A regényt olvastad előbb, vagy a forgatókönyvet?

A forgatókönyvet. A regény nem volt kötelező olvasmány.

Mi fogott meg a történetben?

A folyamat, amely során ebből a puhány, városi gyerekből embert faragnak. Hogy mindent a saját bőrén kell megtanulnia. Én egészen más típus vagyok, mint Tutajos, de színészileg ez is olyan lehetőség, amelyet kár lett volna kihagyni. És itt is nagyon jó csapat vesz körül. Kovács Lajos játssza Matula bácsit, Pogány Judit Náncsi nénit, a tanárházaspár Rékasi Károly és Détár Enikő, és ott lesz megint Molnár Piroska, akit a Sorstalanságban ismertem meg. A Tisza és a Körös találkozásánál forgatunk húsz napig.

Köves Gyuri után Tutajos... gondolom, csettintve megcsinálod.

Minden figurának más a nehézsége, és az menet közben szokott kiderülni. A Sorstalanság előtt a Pál utcai fiúk olasz filmváltozatában játszottam, a Tüskevár a harmadik filmem. Van némi tapasztalatom a forgatást illetően, de ez most egészen más stílus, mint az előző kettő. Tutajos nem az a búskomor típus, mint Köves Gyuri. A naivitás viszont mindkettőjüket erősen meghatározza. Köves Gyuri is igyekszik mindent megérteni. Tutajos meg ott áll tapasztalatok nélkül. Tüzifáért megy a bokrokba, és nem tudja, hogy ott mennyi szúnyog van. Hiába figyelmezteti őt Matula bácsi, ő csak megy, meg se hallgatja. Aztán a végén jól összecsipkedik.

Kitől tudtad meg, hogy játszani fogsz a filmben?

Ez érdekes. Az a fiú, aki Bütyök szerepét kapta, szintén margitos.

Földessy Margit, Kreativitás- és képességfejlesztő, önismereti és drámajáték stúdió.

Igen. És egy nap, amikor mentem be Margithoz, azt mondja ez a srác, Péntek Bálint, aki a selyemfiút játszotta a Sorstalanságban, hogy „Megint együtt leszünk egy filmben!” Én még nem is tudtam róla. Gondoltam, viccelődj csak, ismerem a poénjaidat! De két-három nappal később felhívott Balogh György, hogy találkozzunk, mert szeretné, ha én lennék Tutajos. Én rögtön az igen felé hajlottam, az első szót ugyanis nekem kellett kimondanom, a végső döntés azonban a szüleimé volt.

Mire elkezdődik az új iskolai év, számodra véget is ér a forgatás.

Ez jól jött ki. Kíváncsi leszek, mit szól majd hozzá az osztályfőnököm. Régi motoros, van osztálytársam, akinek a szülőjét is ő tanította. A Sorstalansághoz pozitívan állt, nem tudom, hogy ehhez a filmhez mit fog szólni.

Mi ez most számodra: egy újabb kaland, egy újabb pénzkeresési lehetőség, vagy út a jövő felé, a pályaválasztást megkönynyítve?

Kaland is nyilván, meg ajándék! A Sorstalanság is az volt. Óriási ajándék. Egy mindent meghatározó élmény. És munka is természetesen, kemény munka. Mint a Tüskevár. Tapasztalatszerzési lehetőség. Feladat, amelynek meg kell felelni, hiszen itt is komoly elvárások vannak. Egy irodai munkánál természetesen sokkal szórakoztatóbb. Pont most voltam bent anyukám munkahelyén segíteni pár napot. A Budapest Sportirodában dolgozik. A Sorstalanság előtt is bejártam hozzá. Most rajtszámmatricákat ragasztottam. Már az első napon kész voltam. Borzasztó monoton munka. Őrjítő. A pénzszerzés egyébként nem volt szempont a Sorstalanságnál. Úgy tekintettem rá, mint egy hatalmas pluszra.

A Tüskevárért kapott pénzt is beteszed a bankba?

Robogót nem veszek, az már biztos. Az egyik osztálytársam ugyanis megszerezte a jogosítványt, és neki köszönhetően életemben először ültem robogón. Hatvannal-hetvennel mentünk vidéken, földúton. Teljesen megfertőzött a dolog. De a szüleim nem engedik. Én értem őket. Városban veszélyes. Arra pedig, hogy lemenjünk vidékre, és ott elbrümmögjünk, pont elég az osztálytársam motorja.

Akkor mivel ajándékozod meg magad?

Egy komoly, tükörreflexes, digitális fényképezőgépet szeretnék.

Sutyi bácsitól is digitális gépet kaptál ajándékba.

Az akkor majdnem csúcsmodell volt. Azt használom most is. De ez egy újabb típusú gép lesz, sokkal gazdaságosabb, mert memóriakártyával dolgozik. Ötvenes objektívet szeretnék, ami nagyon drága. Elég költséges hobbi lett a fényképezés.És mi érdekel jobban? A portré vagy a hangyák szerelmi élete?

Tavaly indultam egy természetfotó-versenyen, de úgy, hogy anyuékkal elmentünk kirándulni a budai hegyekbe, én meg kattintgattam közben. Aztán beküldtem a képeket, és National Geographic-díjat kaptam. De nem ez a lényeg! Hanem hogy egészen véletlenül csöppentem bele a természetfotózásba, és most folytatom. Forgatás közben, a nádasban is fotózhatok. Egyébként meg az autonóm riport érdekel.

Autonóm riport?

Járom az utcát, a várost, elkapok egy pillanatot, meglesek egy arcot... Eddig nem mertem fényképezőgéppel kimenni az utcára, de már bátrabb vagyok. Szeretnék berendezni majd egy sötétkamrát, mert most elkezdtem fekete-fehér filmre dolgozni.

Moziban mikor voltál legutóbb?

Nem vagyok moziba járós. A plázákat ki nem állhatom. Még a Csillagok háborúját sem láttam. Az osztályban talán én vagyok az egyetlen. Megvárom, míg kijön DVD-n. A Tróját láttam, de nem voltam oda tőle. A Császárok klubjától viszont igen. Amerikai film, érdemes megnézni. Koltai Lajos fotózta. A Rayt szeretném most kikölcsönözni, meg A napfény ízét. Az is érdekel. Meg az Én, a robot! Ez volt a kötelező olvasmányom angolból, és zenében is szeretem Will Smitht.

Ami a távolabbi jövőt illeti, marad az operatőri pálya? Nem ingatott meg senki az elképzelésedben?

Voltak már próbálkozások.Otthon?

A szüleim azt mondják, nekik mindegy, milyen pályát választok, csak boldog legyek.

Diplomás színész biztosan nem leszel?

Még sok minden megtörténhet. Nem zártam ki ennek a lehetőségét sem. De az operatőri munka még mindig jobban érdekel.