Egész Európa az együttműködésről szól

A köztársasági elnök társaságában a gazdasági és a közlekedési miniszterrel, valamint a Szlovákiában befektető magyar üzletemberekkel tárgyalok. Két olyan kiválóan teljesítő országnak, mint Szlovákiának és Magyarországnak óriási lehetőségei vannak. Nekünk elsősorban Kelet-Közép-Európa erősségének kell feltüntetnünk magunkat; miután meggyőztük a tőkét, hogy idejöjjön, egymással is megharcolhatunk. Délkelet-Ázsia után ma Kelet-Közép-Európa a második legvonzóbb befektetési célpont. Az más kérdés, hogy tőkevonzás, infrastruktúrafejlesztés és a szegénység leküzdése szempontjából Magyarország előbbre tart, a hiánycélok teljesítése és az euró bevezetése szempontjából viszont Szlovákia sikeresebb. Ezek az országok gazdaságilag gyorsan növekednek. Olcsó munkaerő-termelésben Szlovákia az erősebb – ezért van ott több összeszerelő üzem –, magas hozzáadott értéket termelő beruházásokban, szolgáltatásokban, logisztikában mi vagyunk a jobbak. Az elmúlt nyolc év átlagában Szlovákia 3,7, mi 4,2 százalékos növekedést könyvelhettünk el; ez magasan meghaladja az Európai Unió növekedési szintjét. Szeretnék egy kezdeményezéssel fordulni a szlovák gazdasági miniszterhez: vizsgáljuk meg, hogyan tudnánk összefogni, hogy ne a támogatásokkal kelljen versenyeznünk! Hogy hogyan tudná Szlovákia támogatásainak egy részét infrastruktúrára költeni! Nekünk ez érték, előny lenne, hiszen ha idejön egy befektető, sok szlovák vállalkozás táplálkozik belőle. Ha Szlovákiába települ egy gyár, akkor Magyarországra települhetnek az alvállalkozói. 700 kilométer határszakaszon 19 közúti, 7 vasúti és 4 vízi határátkelőhely van – ez meghatározza a közlekedési fejlesztések irányát. Büszkék vagyunk arra, hogy Szlovákiába minden tizedik eurót magyar cégek fektettek be. A MOL, az OTP, a Trigránit, a Danubius stb. több mint egymilliárd eurót hagyott az országban. Nekünk érdekünk, hogy a magyar cégek regionális-multinacionális vállalatokká alakuljanak.

Tavaly a magyar befektetők jelentőségüket tekintve dobogós helyen voltak, az idei első félévben pedig az első helyet foglalták el a befektetők között. Támogatja valamiképpen Magyarország, hogy a magyar tőke befektessen a szomszédos országokban?

Közvetlenül nem támogatjuk a Magyaroszágról kiáramló működő tőkét, nem ez a célunk, nem támogatásokkal versenyzünk – sem a kifektetéseknél, sem a beruházásoknál. Olyan üzleti környezetet próbálunk teremteni, ami a vállalatok versenyképességét fokozza.

Akkor hogyan sikerült megszerezniük a Hankook-befektetést? Szlovákiában mind a mai napig folyik a vita arról, hogyan sikerülhetett mindez. Szlovák szakemberek állítólag Magyarországra járnak tanácsot kérni, befektetéscsábítást tanulni.

Alapvetően három dologgal versenyzünk: elsősorban infrastruktúrával; 500 km autópálya épült az elmúlt négy évben, megdupláztuk az autópálya-hálózatunkat. Másodsorban magas minőségű és produktív munkaerővel – termelékenységben a legjobbak vagyunk a régióban. Harmadikként pedig a befektetői környezettel, a transzparenciával, az egykapus ügyintézéssel. Két ok miatt nyertük meg a Hankookot: nálunk rendelkezésre áll az infrastruktúra, és a Hankook szerint a szlovák fél nem tudta teljesíteni, amit vállalt. A gazdasági miniszter távozott posztjáról, nem volt meg az a biztonságos befektetői környezet, ami miatt a Hankook önöknél maradhatott volna. Mi tipikusan 10 százalék körüli összeggel hozunk be tőkét, Szlovákia 20% körüli támogatással. Ennek egyik legfőbb oka a 16-18% körüli munkanélküliség.

Egy munkahely megteremtésére mennyi támogatás jár?

Ez nagyon változó. Csak olyan beruházásokat támogatunk, amelyek megtérülnek. Mindkét országba jön a működőtőke: Magyarországon az utóbbi 15 évben meghaladta az 50, Szlovákiában a 10 milliárd eurót. Én tartalékot látok ebben: egy japán turista pl. soha nem megy el csak Pozsonyba, csak Prágába, csak Budapestre vagy Bécsbe, hanem a négy várost együttesen nézi meg. Én nem a szlovák embereket hibáztatom azért, hogy tízéves különbség van a két ország gazdaságának strukturális fejlettsége között. Meggyőződésem: Szlovákia azért tart ma itt, mert Mečiar négy éve 8-10 évvel vetette vissza az ország fejlődését. Ide vezet a szélsőségek megjelenése a politikában.

Miért nem lehetett azonnal nyilvánosságra hozni a Hankook-támogatások mértékét? Szlovákiában a kormányban vita folyt arról is, kellenek-e általános szabályok a befektetők támogatásáról, vagy minden esetben más-más feltételekről kell megegyezni.

Mi ennél sokkal előbbre tartunk. Ez a szabályrendszer egy nagyon komplex közgazdasági modellben létezik. Ha megvan a befektető, elkérjük a befektetés adatait, a kormánytól tárgyalási felhatalmazást kapok, majd a megállapodás után a kormány megszavazza. Nem alakulhat ki vita. Magyarország kínosan vigyáz arra, hogy a szavahihetősége ne sérülhessen ilyen befektetési döntéseknél.

Jövő tavasszal lesz 15 éves évfordulója a visegrádi találkozónak. Rengeteg terv volt, ám a visegrádi együttműködés hatékony modelljét azóta sem sikerült kialakítani. Talán a konkurenciaharc sokkal erősebb ezekben az országokban, mint a közös érdek felismerése vagy az együttműködési kényszer?

Én egy új politikai generáció képviselője vagyok a kormányban. Az üzletben az együttműködés kultúráját tanultam meg, azt, hogy vannak versenytársaink, de a cél az, hogy a piacunk bővüljön. Ne azt feszegessük, miért nem ment az elmúlt 15 évben, hanem azt, hogy mi tud működni. Nézzük meg, mit tudunk tenni, hogy még több befektető jöjjön ide! A visegrádi négyek közösen sürgessék meg az észak-déli autópályát! Az én jelenlegi utazásom a jövő évi V4-es magyar elnökség előkészítése is. A V4-ek miniszterelnökeinek olyan gazdasági és közlekedésfejlesztési tételeket adok át, amelyekért érdemes küzdeni. Az észak-déli autópálya közös finanszírozása pl. ilyen kérdés. Meg kell állapodnunk a határátlépési pontról! Közösen kellene lobbiznunk az EU-nál a támogatásokért. Egész Európa az együttműködésről szól.

A HVG önt a kormány hivatásos optimistájának nevezte. Miért van az, hogy ha a magyar médiában megszólal egy közgazdász, siránkozik és a fejét fogja a magyar gazdaság állapota felett? Az elemzők azt mondják, hitelességi válságban szenved a magyar gazdaság és a kormány.

A két dolgot külön kell választani! Nézzük a magyar reálgazdaságot! A magyar gazdaság nyolcadik éve 4 százalék felett nő – ezzel a régióban a legnagyobb gazdasági növekedést érte el. Ma már az EU GDP-átlagának a 64%-át termeljük meg. Az utóbbi három évben 25%-kal nőttek a reálbérek, majdnem 40%-kal a nyugdíjak. Az exportunk kétszer olyan mértékben nő, mint az importunk. A külföldi tőke ömlik az országba. A magyar reálgazdaság egy igazi sikertörténet – ezt azonban élesen külön kell választani a kormány pénzügyi kérdéseitől. Ott lemaradásokkal küszködünk. Jövőre 4,7%-os hiányt várunk. Magyarországon a politika nem volt elég bátor, hogy végrehajtson néhány reformot. Én tisztelem a szlovák kormányt, hogy véghez vitte az egészségügyi reformokat. Ne keverjük tehát össze a kiváló magyar reálgazdaság teljesítményét az állam botladozásaival! Az elmúlt 7-8 évben a gazdaság dübörgött, a politika nem ment utána. Az új politikai generáció – melynek Gyurcsány Ferenc és jómagam is a tagja – felelőssége, hogy ebben a tekintetben is lendületet vegyen az ország.

Gyurcsány Ferenc a nyáron még azt mondta, nem lesz választási költségvetés. Az elemzők szerint azonban az elfogadott költségvetés ilyen. Sokkal adakozóbb, mint amit Magyarország megengedhet magának.

Ez egy nagyon jó hír, hogy adakozó költségvetésnek tekintik, mert 2001-hez képest jelentősen visszalép a deficitben. Úgy ad többet nyugdíjasoknak, családoknak, úgy költ többet infrastruktúrafejlesztésre, hogy megváltoztatja a status quót. Kevesebbet ad a gazdagoknak, többet ad a rászorultaknak.

A deficit abban az esetben csökken, ha a kormány hivatalos előrejelzését vesszük figyelembe. A gazdasági elemzők azonban kétségbe vonják, hogy sikerül-e teljesíteni.

Megszokták, hogy választási évben a kormányok többet adnak. 1998-ban a Horn-kormány mindent megtett, hogy ígérhessen, nem nyert; 2002-ben az Orbán-kormány sokmilliárd forintot költött népszerűségnövelésre, mégse nyert. Magyarországon sokszor kipróbáltuk a választási költségvetést, soha nem jött be; az emberek sokkal bölcsebbek, mint azt mi gondoljuk. Az emberek jóindulatát nem lehet pénzzel megvásárolni, nem hisznek nekünk. Egy töredékét költjük el annak, mint amit a Medgyessy-kormány ígért, de teljesen máshogy. Érzékelhető szociális előnyöket kínálunk bizonyos rétegeknek.

Akkor miért szaladt be a kormány olyan csapdákba, mint a garanciatörvény vagy a luxusprofit, az áramszolgáltatók szerződésének újratárgyalása, az áramcsökkentés ügye?

Nem lehet úgy kormányozni, hogy az ellenzék demagógiahadjáratának hétről hétre meg akarok felelni. Felelőtlenség és politikailag káros ez a fajta hozzáállás az ellenzék részéről – részünkről pedig, ha ennek utánamegyünk. Gazdasági miniszterként pontosan tudom, hogy mi a szándékom az energiával. Szeretném minél hamarabb megnyitni az energiapiacot a legkisebb fogyasztók számára is. Induljon be a verseny! Tudom, hogyan akarom tompítani az árnyomást a magyar fogyasztókra. Nyilvánvaló: az ellenzék feladata, hogy megpróbáljon ennek a törekvésnek keresztbetenni. A kampány nagy veszélye egyébként, hogy eltereli a politika figyelmét az igazi teendőkről. Ez pedig a versenyképesség folyamatos növelése.

Ön azt mondta, Magyarország egyik nagy előnye a gyors ügyintézés. Ez csak a külföldi befektetőkre érvényes? Mert Magyarországon a kis- és középvállalkozók még mindig arra panaszkodnak, hogy túl sok a bürokrácia.

Magyarországon ebben az irányban még nagyon sok a tennivaló. Most ezt megkezdtük. Az új cégtörvény megfelezte az ügyintézési határidőket. Az uniós pályázatoknál az elbírálási időszükségletet szintén megfeleztük, a szükséges dokumentumokat csökkentettük. Az egyik legfontosabb misszióm, hogy csökkentsem a bürokráciát, hogy ne tizenöt helyre kelljen befizetni az adót, hogy egyszerűsödjön az adó.

Jogosan felmerül a kérdés: miért fél évvel a választások előtt fogadnak el ilyen törvénycsomagot?

Én 14 hónapja vagyok miniszter. Sok mindent tettem eddig is, de készséggel vállalok intézményes felelősséget az elmúlt 15 évért is, mert feltehetjük a kérdést: miért nem lehetett folytatni azt az utat, amelyet Bokros Lajos 1995-ben elkezdett, és Horn Gyula kormánya következetesen végigvitt, és amely a nyugdíjreformban csúcsosodott ki. Nem tudom megmondani, miért nem, én hiszek abban, hogy a liberális-szocialista koalíció újabb négyéves kormányzása következik, és kapunk cselekvési teret.

Tony Blair megpróbálta meggyőzni a V4-es miniszterelnököket, hogy egyezzenek bele a felzárkózási pénzek karcsúsításába. Eddig egyedül Dzurinda mondta azt: ha kevesebbet kapunk a felzárkóztatásra, cserébe a működő atomerőmű fokozatos leállítására kér több pénzt, a további három kormányfő azonban elutasította a javaslatokat. Lát lehetőséget a kompromisszumra?

Nem lehet a szegényebb országoktól elvenni pénzt azért, hogy finanszírozzuk azokat a régi strukturális problémákat, amelyeket az EU felhalmozott, mivel nem hajtotta végre saját reformjait. Viszont a tárgyalás híve vagyok.

Mi a magyar kompromisszumos javaslat?

Magyarországon az életminőség, az infrastruktúra és a gazdasági versenyképesség fejlesztése a három fő célkitűzés. Az eszközrendszerben lehet mozgás, de az alapérdekeinkért ki kell állni.

Van egy elterjedt vélemény, hogy előbb-utóbb bele kell egyezni a kohéziós alapok kurtításába. Lengyelországot kivéve viszont az összes közép-európai országban választások lesznek jövőre. Találhatnak olyan kompromisszumot, amelyet a kormányok otthon képesek megvédeni?

Nem helyes, ha egy ilyen hoszszú távú nemzeti érdeket, mint az elkövetkezendő hét év fejlesztéspolitikája a kormányok aktuálpolitikai kampányoknak rendelnek alá. Erről minél kevesebbet kell beszélni a közvélemény előtt, és többet a tárgyalóasztal mellett.

Mikor lesz Magyarországon euró?

2010-ben. Előtte még négy kihívásnak kell megfelelnünk: teljesíteni kell Maastrichtot – kisebb hiányt kell elérnünk. Csökkenteni kell az adókat, mert Kelet-Közép-Európában adóversenyben vagyunk. Nem szeretnénk az adóverseny élharcosa lenni, de fel kell venni a kesztyűt. A harmadik kötelezettségünk, hogy építenük kell az infrastruktúrát, el kell kezdenünk masszívan fejleszteni a vasutakat. A negyedik: a szociális feladataink – több szociális ellátásra van szükség.

Miért van az, hogy az elemzők nem hiszik el, hogy Magyarország képes 2010-ig bevezetni az eurót?

Ez egy nagyon ambiciózus takarékossági és fejlesztési program, amit végig kell csinálnunk. Én hiszek benne, mert látom magunkban az elkötelezettséget.

Mi vezette önt ahhoz, hogy sikeres üzletemberből politikussá avanzsáljon? A nyilatkozataiból kitűnik, ez nem egy átmeneti időszak.

Az motivált, hogy csináljunk ebből az országból valami nagy durranást. Világéletemben ahhoz szoktam hozzá, hogy valami épül a kezem alatt. Nagyon jó a csapat, jó a főnököm, szeretek vele együttdolgozni. Megtehetem, hogy független legyek, hogy ennek éljek. Azt látom, ha valaki akar valamit, akkor lehet dolgozni, érzem a kezem nyomát azokon az intézkedéseken, amelyeket a kormány foganatosít.

Jövőre jelölteti magát?

A liberálisok egyéni képviselőjelöltjeként indulok Budapesten vagy Pest megye valamelyik választókerületében.

Ön szókimondásáról ismert. Legutóbb a parlamentben volt egy konfliktusa, amikor kijelentette, hogy Orbán Viktor beruházási terveikről próbált külföldi befektetőket lebeszélni, tavaly egy internetes konferencián pedig azt mondta, az internetanalfabetizmus természetes demográfia útján hal ki Magyarországon.

Néhány alapértéket a többpárti demokráciában is abszolútnak kell tartani. Nem teszek pl. soha olyan politikai nyilatkozatot, amelyik alkalmas külföldi befektetők ijesztgetésére. A megszólalásaim stílusát illetően van még mit tanulnom, hogy jobban megfeleljek az emberek elvárásainak, de meggyőződésem: a gondolatok dinamikáját meg kell tartani, ellenkező esetben csak egy igazi staféta nélküli generációváltást fog jelenteni egy új politikai nemzedék eljövetele.