Dubovcová: „Nem jól védik a gyerekek jogait”

A Čistý deň-botrányról, a rendőrség eljárásairól és a kisebbségi jogokról is beszélgettünk az ombudsmannal, aki jövőre már nem pályázza meg a posztot.

Hogyan látja a gyermekjogok védelmét Szlovákiában?

Jó ideje foglalkozunk ezzel a kérdéssel, 2012-től figyelmeztetek arra, hogy a gyerekek szociális jogainak védelme csődöt mondott. Számos intézkedés elfogadását javasoltam is, de sajnos egyetlen rendszerszintű módosítást sem fogadtak el.

Említene konkrét ajánlást?

Amikor jogsértést tapasztalunk, például a gyermekotthonokban, a reedukációs központban, az iskolákban az igazgatók, vezetők mindig igyekeztek megvalósítani a saját jogköreikbe tartozó ajánlásokat. Ez a későbbi ellenőrzésekből kiderült, de a problémák központi megoldása csődöt mondott. Az illetékes minisztériumok és a parlament nem fogadja el a szükséges ajánlásokat.

Hogyan lehetséges, hogy a Čistý deňben történt visszaélés kivizsgálása során a rendőrség és az ügyészség is hibázott?

Az általam bírált rendszer egyáltalán nem védi a gyermekek jogait. Azok a szervek, hatóságok, amelyeket felhatalmaztak a gyermekek jogainak felügyeletével, ellenőrzésével, jobbára csak rutinszerűen látják el feladataikat. Mintha a gyermek látóterükön kívülre esne, az eljárásban a gyermek csak egy „utánfutó”. Ez az ügyészségre és a bíróságokra is vonatkozik. Az ügyész rendszeresen ellenőrzi azokat az intézeteket, ahol gyerekek élnek, de ez általában csak formális felmérés, csak a dokumentációra terjed ki. Arra már nincs jogköre, hogy ellenőrizze, milyen nevelési módszereket alkalmaz egy-egy központ, hogyan működik az intézet.

Valaki tarthat ilyen mélyreható ellenőrzést a központokban?

Sajnos a felügyelő és ellenőrző szervek nincsenek felkészülve rá. Ahogyan a bíróságok sem, eljárásaik során nagyon ritkán fordul elő, hogy meghallgatják a gyermekeket. Bár ezen a téren már módosult az eljárásokra vonatkozó előírás, ez nagyon hosszú folyamat lesz, mert a bíróságok nincsenek felkészülve a gyermekekkel való kommunikációra.

A Čistý deň-botrány kirobbanásakor ön és más szakemberek is azt mondták, nem lepődnének meg, ha beigazolódnának a zaklatási vádak. Miért nem sürgeti mégis senki a rendszer átalakítását?

Mert minden ügy egyedi. Mi elsősorban azt vizsgáltuk, hogyan bánnak a gyerekekkel a reedukációs központokban. Ezek más típusú intézetek és az oktatási tárcához tartoznak. Azt tapasztaltuk, hogy a 21. században a nevelés bevett részének tartják a lányok kötelező nőgyógyászati vizsgálatát, a kopaszra vágást, vagy büntetésként a többiekétől eltérő színű ruházat viselését, vagy a gyerekek 24 órás elzárását, nevelési céllal. Ezek régen elavult nevelési módszerek, nem tudom, hogy még valahol egyáltalán használják-e, viszont abban az intézetben, kisebb-nagyobb mértékben alkalmazták. Beleillett az elképzelésbe, amely szerint az ilyen intézetnek működnie kell. Ezért nem lepett meg, hogy egy másik típusú intézetben hasonló büntetéseket alkalmaztak. Ez törvény, kultúra és szemlélet dolga: sokan úgy vélik, ha a gyereket ilyen központban helyezik el, akkor nem kell érdeklődünk iránta, alacsonyabb rendű, csak az a fontos, hogy az intézet, ahol elhelyeztük, működőképes legyen.

Miért nem lehet megváltoztatni ezt a rendszert?

Ezt valakinek akarni kellene. Az ilyen központok működéséért felelős állami szerveknek célirányosan erre kellene összpontosítaniuk, az egész rendszert úgy kellene módosítani, hogy megváltozzanak a törvények és a gyerekekhez való viszony. Hogy egyértelmű legyen, mit akar az állam, mit engedhetnek meg és mit nem a rendszerben dolgozók.

Mikor juttatja el ajánlásait, módosító javaslatait a parlamentnek?

A következő hetekben. Több felméréssel most finiselünk. Felmérjük azt is, milyen módon vizsgálják meg, mit kíván a gyermek érdeke. Mi alapján dől el, hogy milyen segítséget kap, és melyik intézetbe kerül.

Amikor a galántai központ körül kirobbant a botrány, ön is jelezte, hogy ellenőrzi az intézetet. Járt már Galántán?

Már korábban is több felmérést készítettünk, ezekből az derül ki, hogy szinte valamennyi központban mérsékeltebben vagy keményebben ugyanolyan hiányosságok mutatkoznak, melyek ezeket a rossz eredményeket hozzák. Nem voltunk az intézetben, mert óriási volt a nyilvánosság nyomása, szinte hisztéria alakult ki, egymásnak adták a kilincset az állami szervek. Az információkat a központ működéséről máshonnan is be lehet, sőt, kell beszerezni. Természetesen egykori neveltektől is igyekeztünk tájékozódni.

Viera Tomanová gyermekjogi ombudsman lassan egy éve van funkcióban, eddig gyakorlatilag láthatatlan volt. Ön szerint szükség van a gyermekjogi biztosra Szlovákiában?

Az államon múlik, hogy hogyan teljesíti a gyermekek jogainak védelmével kapcsolatos nemzetközi vállalásait. Az Európa Tanács azt javasolja, hogy ott, ahol van emberjogi biztos, ne hozzanak létre egy újabb biztosi posztot, ne darabolják fel az ombudsman intézményét, mert azzal zavart keltenek az emberekben, hogy kihez is forduljanak. Továbbá gyengíti az ombudsman pozícióját azokkal az állami szervekkel szemben, melyeket ellenőriznie kell. A gyerekjogi biztos posztjának kialakításával az én kompetenciáim érintetlenek maradtak.

Viera Tomanová esetében nem áll fenn összeférhetetlenség gyermekjogi biztosként? Hiszen szociális ügyi miniszter volt, részt vett a rendszer kialakításában, a lánya pedig gyermekotthont működtet.

Ez összeférhetetlenség, de az állam képviselőinek döntése, hogy kit választanak meg ebbe a pozícióba. Ha a rendszer ellenőrzésével a rendszer egyik emberét bízzák meg, az nem segíti elő az ellenőrzést. Mert védelmezhetik egymást.

Évente többször kénytelen foglalkozni a rendőrségi visszaélésekkel. Miért van, hogy a leggyakrabban a rendőrök sértik meg az emberi jogokat?

Nem tudok olyan rangsort felállítani, hogy kik sértik meg leggyakrabban az emberi jogokat. Viszont valóban sok olyan esettel találkozunk, amikor kétségek támadnak azzal kapcsolatban, hogyan vezetik a rendőrséget. Már a múltban is bíráltuk például a rendőrőrsökön használt úgynevezett elkülönítő helyiségeket. Sokszor kértem, hogy azonnal tiltsák be a használatukat. A rendőrparancsnok pedig pont az ellenkezőjét tette, rendelettel igazolta beosztottainak, hogy továbbra is használják a helyiségeket. Ezek után néhányan feljogosítva érezhetik magukat, hogy bármilyen módon eljárjanak azzal szemben, aki a hatalmukban van. Így a rendőrökkel szembeni bizalmatlanság erősödik.

Volt olyan ajánlása, amit megfogadott a rendőrség?

Apróságokat talán, de az alapvető kérdésekben nem volt előrelépés. Rengeteg kifogással álltak elő, általában az anyagiak hiányára hivatkoznak, vagy olyan vizsgálati eredményekre várnak, melyek alapján bevezethetnék az ajánlásokat. Valójában nincs akarat a módosítások megvalósítására. Demokratikus jogállamban az államnak rég olyan feltételeket kellett volna teremtenie, hogy a rendőrségen ne sérülhessenek az emberi jogok.

Egy hétköznapi ember érezheti úgy, hogy rendőrállam felé tartunk?

Lehetséges, hogy néhány tárcánál sosem távolodtunk el tőle.

A parlamentben rendszeresen alig tucatnyian hallgatták a jelentését, a kormány ülésére nem engedték be, gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták ajánlásait. Hogyan értékeli mindezt?

Ez elsősorban azon intézmények képviselőinek mentális képességeit tükrözi, akik így viselkednek az ombudsmannal szemben. Az ombudsman alkotmányos szerv, az állami szervek ellenőrzésére hozták létre. Megállapításait nem sértésnek, hanem segítségnek és kihívásnak kellene tekinteni az emberi jogok védelmének jobbá tételében.

Van egyáltalán értelme az emberjogi biztos intézményének?

Nagyon remélem, hogy a különböző intézmények vezetői végre észbe kapnak, megértik a demokrácia lényegét, és igyekeznek megvalósítani.

Az egyszínű smeres kormány ignorálta önt, milyenek a tapasztalatai az új kormánykoalícióval?

Az ombudsmannak nem a kormány, hanem elsősorban a parlament a partnere. A korábbi parlament csődöt mondott ebben a partneri kapcsolatban, remélem, az új másként fog viselkedni. A kormány és az ombudsman között mindig is feszültség lesz, hiszen az ombudsmannak az a kötelessége, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalom munkáját, ahogyan a parlament is számon kérheti a kormányt.

Elégségesnek tartja a kisebbségek jogait Szlovákiában?

A hétköznapi életben mindig van mit javítani a kisebbségi jogok területén. A többségi nemzetnek nagyvonalúnak és előzékenynek kellene lennie a kisebbségekkel szemben. Számos beadvánnyal fordultak hozzánk a roma kisebbség képviselői. Általában ezek a problémák megoldatlanok maradnak. A magyar kisebbség képviselői elvétve fordulnak hozzám, ezért nem tudom megmondani, hogy elégedettek-e és minden működik-e, vagy elégedetlenek ugyan, de nem tartják a helyzetet annyira súlyosnak, hogy hozzám forduljanak. Voltak viszont beadványok, melyek az anyanyelvű dokumentumokra vonatkoztak. Kénytelen voltam megállapítani, hogy az állam részéről nincs akarat és hajlandóság megoldani ezt a problémát, és sérülnek a kisebbségek jogai, ha nem kapják meg az általuk igényelt dokumentumokat anyanyelvükön. Két éve figyelmeztetek erre, legutóbb a 2015-ös jelentésemben tértem ki rá. Az ajánlásaimat a belügyminisztérium ismételten teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Nincs hajlandóság arra, hogy fokozzák a kisebbségek komfortérzetét.

Milyen beadvánnyal keresték meg önt szlovákiai magyarok?

A vegyesen lakott területekről érkeznek ugyan beadványok, de nem kimondottan a magyar kisebbséget, hanem a hétköznapi életet érintő problémákkal fordulnak hozzám. Pered névváltoztatásával, legutóbb pedig a magyarórák számának csökkentése ügyében fordultak hozzám.

Miért döntött úgy, hogy jövőre már nem pályázza meg az ombudsmani posztot?

Kezdettől fogva ez volt a tervem. Szerettem volna egy kis életet vinni ebbe a hivatalba, és olyan pozícióba juttatni, amilyenbe megalakulása óta lennie kellett volna. Úgy gondolom, egy választási időszak elegendő erre. Egy új ember új szemléletet, új hozzáállást és lendületet hozhat.

Ön szerint az új ombudsmannak milyen területről kellene érkeznie?

Olyan embernek kellene lennie, aki már hosszabb ideje foglalkozik az emberi jogok védelmével, ismeri a vonatkozó jogszabályokat, és látja a jogszabályok korlátait. Kitartónak, elszántnak és optimistának kell lennie, mert az eredmények sokára jönnek.