Dostál: „Az empátiát hiányolom mindkét oldalon”

* Számított rá, hogy ilyen sok preferenciaszavatatot szerez?

Ez is egy volt a sok lehetőség közül. Azok, akik eddig minket támogattak, viszont tartottak attól, hogy mivel kis párt vagyunk, s a szavazatuk elvész, most nyugodtan ránk adhatták voksukat.

* Miért döntött úgy, hogy képviselő lesz?

Ezt a döntést eddigi tevékenységem logikus folytatásának tartom, újságíróként, polgárjogi aktivistaként már egy ideje jelen vagyok a politikában. Viszont minden párt célja, hogy befolyásolni tudja a történéseket az adott országban, ez pedig a parlamenten keresztül történik.

* Motiválta önt ebben az előző kormány?

Robert Fico kormánya, sok lehetőséget adott az ellenmegnyilvánulásokra, például a rádióban is több nyilatkozatot vállaltam, mint előtte, a második Dzurindakormány idején. Bár akkor is részt vettem bizonyos fórumokon, de ott inkább arról volt szó, hogy jobb megoldásokat kerestünk egy adott kérdésre, nem pedig éles bírálatra kényszerültünk, mint a Ficokormány esetében.

* Miért választja a lakosság közel fele még mindig Ficót?

Az emberek jó része „vevő“ arra a politikára, amit Fico képvisel, ez Szlovákiában adott, előtte ezt a vonalat képviselte Mečiar. Ezért is tartom szerencsésnek, hogy a mostani választásokon nem azért sikerült a jobboldalnak kormányt alakítania, mert olyan sok szavazatot vittek volna el a parlamenti küszöb alá szorult kis pártok, hanem mert az emberek nagy része talán tényleg ezt akarja.

* Képviselőként mit tart elsődleges feladatának?

Azokkal a témákkal fogok foglalkozni, amelyekkel eddig, fontosnak tartom a korrupció elleni harcot, az információ és a szólás szabadságát, a szabadelvűséget a gazdasági kérdésekben. A kisebbségekkel kapcsolatban az egyik legsürgősebb feladatnak tartom az államnyelvtörvény megváltoztatását.

* Csáky Pál a választások után kijelentette, félő, hogy a Híd szlovák képviselői nem tudják majd megfelelően képviselni a magyar választók érdekeit.

Én az embereket nem a nemzetiségük vagy az anyanyelvük szerint ítélem meg, hanem a viselkedésük szerint. Azok az emberek, akik az OKS tagjaiként a parlamentbe jutottak, régtől tevékenykednek a kisebbségi jogok és a szlovák–magyar kapcsolatok területén, úgyhogy ezt a kritikát nem tartom jogosnak.

* Milyen az OKS helyzete a Hídon belül?

Az OKS tagjai nem tagjai a Hídnak. A parlamenti frakciónk viszont közös, ebben közösen tevékenykedünk. Az OKS tagjaiként elsősorban pártunk témáit tartjuk szem előtt, a saját pártszerveink irányítanak minket. A frakcióban viszont természetesen a közös fellépés módjait fogjuk keresni.

* El tudja képzelni, hogy az OKS a jövőben önnáló pártként induljon a választásokon?

El tudom képzelni, persze, ez az adott helyzettől és az OKS támogatottságától függ majd. Az is elképzelhető, hogy a Híddal közösen indulunk a jövőben. Most azonban arra kell koncentrálni, hogy Szlovákia képét átformáljuk, erre kaptuk a bizalmat.

* Elégedett azzal, amit a Híd a kisebbségeknek kiharcolt a koalíciós tárgyalásokon?

Nyilván annyit harcoltak ki, amennyit tudtak. A szlovák demokratikus pártokban is létezik egyfajta távolságtartás a magyarokkal és képviselőikkel szemben, ez elsősorban a követeléseiknél tűnik ki. Kár, hogy a nemzetiségek helyzetét szabályozó komplex törvény nem került be a programtézisek közé.

* Miért nincs a szlovák pártoknak kidolgozott kisebbségi programjuk?

Valahogy nem érzik sajátjuknak ezt a feladatot. Szlovákiában viszonylag nagy számban élnek kisebbségek. A magyaroknak megvan a saját politikai képviseletük, a többi nemzetiségnek nincs túl nagy kifogása a mindenkori meglévő helyzet ellen. Csekély számuk miatt sem igazán tudják teljes mértékben kihasználni a jogaik adta lehetőségeket. A roma kisebbség pedig inkább szocio-kulturális problémákkal küszködik, amelyek teljesen más típusúak, mint a többi kisebbség identitásmegőrzéssel kapcsolatos problémái.

* Minden szlovák állampolgárnak kellene tudnia szlovákul?

Saját érdekében áll, hogy így legyen, ha viszont valaki úgy dönt, hogy nem tanul meg szlovákul, azzal elsősorban saját magának árt, nehezebben tud érvényesülni azokon a helyeken, ahol a szlovákok élnek többségben.

* Jó dolog, ha erre valakit kényszerítenek?

Ha valaki egy kelet-szlovákiai falucskában él, és úgy dönt, hogy a keleti szlovák nyelvjáráson kívül másra nem lesz szüksége, mert máshova nem megy lakni, az az ő dolga. Lehet, hogy hasznát venné, ha beszélné a szlovák irodalmi nyelvet is, viszont ha ezt nem teszi meg, az szerintem nem egetrengető tragédia, amelybe az államnak valamilyen módon be kellene avatkoznia. Az államnak csak az a feladata, hogy az államnyelv tanulásának feltételeit megteremtse.

* Egyeseket zavar, amikor DélSzlovákiában bemennek egy boltba, és az elárusító azzal fogadja őket, hogy „tessék”.

Ebben egyfajta túlérzékenységet látok, amelynek okai a magyarosítás idejéből való történelmi sérelmek. Az én tapasztalatom az, hogy ha magyarul szól hozzám az elárusító, és én szlovákul válaszolok, akkor ő is átvált szlovákra, ami végülis az ő érdeke. Ahhoz ugyanis, hogy az áruját el tudja adni, a vevőkkel magyarul és szlovákul is meg kell, hogy értesse magát. Sokszor felfújják ezt a jelenséget. Azokon a helyeken, ahol a magyar anyanyelvű lakosok alkotják a többséget, teljesen normális, ha az elárusító először magyarul szól a vevőhöz, aki a boltba belép.

* Mit gondol a Beneš-dekrétumokról?

A kor szűrőjén keresztül kell nézni őket, arra reflektálnak, hogy, nem sokkal előtte Csehszlovákia egyes részeit a németek és a magyarok elcsatolták. Manapság a benne foglaltak persze tarthatatlanok, és úgy sem lehet tenni, mintha azok a jogsértések, amelyek a második világháború után az ártatlan magyarokon elkövettek, nem lettek volna. Ez az egyik legérzékenyebb kérdés a közös történelemben, nem tudom, hogy belátható időn belül meg lehet-e változtatni az emberek hozzáállását, szlovák részről mindenképp el kellene ítélni a kollektív bűnösség gondolatát.

* Milyen szerepe lehet az asszimiláció megfékezésében az államnak?

Az állam szerepe megteremteni a kisebbségi kultúra fejlesztésének feltételeit. Hogy egy szlovák és egy magyar ember házasságában mi történik, milyen iskolába adják a gyereküket, és hogyan nevelik, az az ő személyes döntésük, az államnak ebbe nincs beleszólása.

* Megoldást jelenthet ebben az esetben az autonómia?

Nem tartozom azok közé, akik elvből elutasítják az autonómiát. Viszont szerintem a régiók múltját és természetes fejlődését kell alapul venni, és ugyanúgy, ahogy a jelenlegi nyolc kerületet mesterségesen hozták létre, egy déli határvonal mellett elnyúló autonóm terület sem alkotna természetes egészet.

* Komáromban tavaly Szent Istvánnak emeltek szobrot, néhány hete pedig Cirill és Metód szobrát helyezték át ugyanitt egy körforgalom közepébe.

Helyénvalónak találom, ha az emberek megemlékeznek a múltjukról, azért is, mert negyven évig volt egy olyan időszak, amelyben a természetes hagyományokat nem őrizhették. Nem tartom viszont helyesnek, ha ebből politikai tőkét kovácsolnak. A Smer esetében a pozsonyi vár udvarán felállított Svätopluk-szoborral sem az a baj, hogy legyen-e Svätopluknak szobra, vagy ne legyen, hanem a szerző személyével van gond, aki egy szocialista művész a normalizáció idejéből, ez pedig meglátszik a mű színvonalán is. Komáromban jogosan van Szent Istvánnak szobra, ő a szlovákoknak is királyuk volt. Viszont Cirillnek és Metódnak is megfelelő helyet kell kapnia, ezek a személyek össze kell hogy kössenek minket, ahelyett, hogy közénk állnak. Ezért talán a város részéről is nagyobb lehetett volna a hajlandóság az alkalmas hely keresésére. Viszont az elhelyezését nem úgy kell végrehajtani, mint két hete, amikor a Smer egy politikai truccrendezvényt tartott.

* Mi az, amit a szlovákoknak és a magyaroknak is másként kellene csinálniuk?

Én az empátiát hiányolom mindkét oldalról, meg kellene tanulni például a másik szemével nézni a történelmet, átérezni, a másik fél helyzetét. Erre jelenleg egyik nemzetnél sem látok elegendő hajlandóságot.