Csúszdapark és egy csodálatos vár a csúcson

Tulajdonképpen a feleségemnek tetszett meg az a kis Liptószentmiklóshoz közeli panzió, amit még itthon, az interneten találtam. A valóban mutatós, fából épült ház tulajdonosaival is ő beszélt telefonon: ugyebár a szlovák nyelvtudása nagy kincs! Azt is kiderítette, hogy a közelben adtak át egy új csúszdaparkot. A szállásunknál egy patak csörgedezett a kert végében, a ház kertjében pedig egy kis pisztrángos tó volt, a gyerekeim nagy örömére. Az apartman is tágas, és tetszetős volt nagy terasszal.

A Tatralandiában (ez volt a csúszdapark neve) a belépő harmad annyiba került, mint a zalaegerszegiben! Igaz, itt valamivel kevesebb volt a csúszda és a látványfürdő – de nem háromszor kevesebb! – viszont több volt a hévizes medence. Ez utóbbi különösen azért volt jó, mert a napon is csak 22-23 fok volt, így kissé dideregtünk, ha ki kellett jönnünk a vízből. A két legveszélyesebb csúszda itt egyszerűen le volt zárva, a kiszolgáló helyiségekben pedig állt a víz, amit a helyi erők felmosórongyokkal próbáltak eltüntetni. Az étterem melletti részben egyes családok jól berendezkedtek: komplett ebédet hoztak magukkal, így nem kellett az étteremben költeniük. Körbeülték a nagy asztalokat, majd egymást biztatva adogatták körbe a sült csirkecombokat.

Az utolsó napokban már a gyerekeim nem voltak hajlandóak egyetlen várnak a közelébe se menni, annak is örültem, hogy eddig bírták a múzeumok sorát. Végül is Árva várát mindenképpen meg akartam nézni, sikerült is rávennem őket egy utolsó várostromra. Gyönyörű környezetben, egy meredek hegycsúcs tetején található Árva vára, nem is csoda, hogy Komorowski Péter – egy lengyel rablólovag – bekvártélyozta ide magát, és 25 évig riogatta a környéket. Csak Mátyás királyunknak adta át a várat, igaz 8000 ezüstforintért. A többszintes várkastély-múzeumot szigorúan csak az idegenvezetővel lehet végigjárni. Lehet vásárolni a bejáratnál magyar tájékoztatót is! A legeslegfelső szintre, sajnos már nem engedik fel a látogatókat, életveszélyessé vált a várnak ez a része. ĺgy is pompás kilátás nyílt a környékre és maga a vár is impozáns volt. Színjátékot is láthattunk (egy kocsmajelenetet), aminek a vár történetéhez sok köze nem volt, de bizonyára mulatságos volt, mert a körülöttem lévő szlovákul tudók, és a feleségem is jókat derültek közben... A vármúzeum termeiben középkori ruhába bújt zenészek koncerteztek némi apróért. Hasonló produkciót általában a turisták által látogatott múzeumok előtt, szabadtéren látni, itt a vár jelenlegi gazdái – ügyes húzással –, beültették a zenészeket a vár termeibe. Lefelé jövet még egy madárbemutatót is láthattunk, baglyok, sólymok és hollók mutatták be tudományukat: elröpültek, majd füttyszóra visszatértek gazdáik bőrkesztyűvel védett karjára. A gyerekeim is felvehették a bőrkesztyűt, a karjukon tarthatták a fényes tollú hollót. Ez a holló a turisták táskáira specializálta magát, ügyesen bontogatta a táskáinkat élelem után kutatva.

A Tátra sok érdekes kincset rejt. A magyarok közül a síelők már ismerik a havas lejtők örömeit, a bakancsos turisták közül is sokan jártak már itt, felfedezték a gyönyörű vízeséseket, megmászták festői csúcsokat. Érdemes felkeresni nyáron is ezt a tájat, hiszen a szolgáltatásaikban nem maradnak el a magyartól és jóval olcsóbbak annál. Közel is van és a sok magyar vonatkozású történelmi ismeret is megtudható a gyönyörű várakról és műemlékekről. Persze fontos egy jó útikönyv, de a legjobb, ha viszünk magunkkal egy szlovákul beszélő feleséget is... (Vége)