Csupán pótmegoldások vannak##3#

„Ha mi valamire azt mondjuk, zöld, akkor az zöld marad, hiába mond minden partnerünk mást. Somogyi Tibor felvételeVégigfuttatták már, hogy hogyan jutott ide a koalíció?

A történetnek két ága van, csak idő kérdése volt, hogy mikor találkoznak. Az egyik ág: a mostani megbízatási időszakban Mikuláš Dzurinda kormányfő nem keresi a konszenzust, megelégszik azzal, ha megtalálja a szavazatokat a kormányban és a parlamentben. A másik, hogy az ANO nem kiforrott párt, vezetése párton belül olyan módszerekkel irányít, aminek az az eredménye, hogy már három képviselővel kevesebben vannak. A koalíciónak induláskor 78 szavazata volt; 76 a szükséges minimum, s most már eggyel kevesebb van ennél.

Mire megy ki a játék? Miért érdeke Mikuláš Dzurindának, hogy a koalíciót a teljes bizonytalanságban tartsa?

Alkotmányos blokkok vannak. A köztársaságielnök-választás előtt fél évvel nem lehet más választást tartani. Ha még két hétig kibírja a koalíció, nem lehetnek előre hozott választások, csak az elnökválasztás után, az viszont már egybeesik az uniós csatlakozás idejével, tehát akkor sem lehet. Persze, csak találgatni tudok. Lehet, hogy egyszerű nemtörődömségről van szó, Dzurinda arra hagyatkozik, hogy úgysincs más alternatíva, aminek viszont van igazságtartalma, csak ez nem jó.

El tudja képzelni a kisebbségi kormányzást?

Hosszabb távon nem. Nem hiszem, hogy az ellenzéki képviselők támogatnák a költségvetési tervezetet vagy a szociális reformokat.

A koalíciós partnerek – köztük az MKP is – miért hagyták, hogy Dzurinda ennyire arrogánsan diktáljon?

Ön mit csinált volna?

Nem tudom.

Mi se tudjuk. Az első komoly konfliktus a koalícióban a státustörvény miatt Dzurinda és az MKP között keletkezett. Akkor kiderült, nem mond igazat a miniszterelnök, s rájöttünk, óvatosabban kell őt kezelnünk, kétoldalú egyezségeket nem lehet vele kötni, mert úgyse tartja be. De ezen kívül mit lehet csinálni? Szétverni a koalíciót? És aztán mi lesz? Arra játszik, hogy „úgyse tudtok mást csinálni, mert nincs kivel kormányoznotok”. Felmerült már, hogy Dzurindát kicseréljük Ficóra, ami nagyon rossz alternatíva, nem beszélve arról, hogy neki három képviselővel kevesebbje van, mint Dzurindának.

Azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy az ANO és a KDH még egyszer vállalná, hogy együtt kormányozzon.

Ez a következő probléma. De folytathatnám még a sort: a HZDS-szel addig elképzelhetetlen a kormányzás, amíg Mečiar ott van. Marad a Tkáč-féle független csoport, amelynek viszont csak 11 képviselője van. Rengeteg álmatlan éjszakát okozott számomra, hogyan megoldani a helyzetet, de nem látok megoldást. Az egyetlen pótmegoldás, amely szerintem szintén nem fog hosszú távon működni, hogy az a két párt – tehát az SDKÚ és az ANO –, amely veszíti el képviselőit, elkezd velük naponta tárgyalni a kormány támogatásáról. Ám ahogy Dzurindát és Ruskót ismerem, nem fogják megtenni.

És ha nem az SDKÚ lecserélésén gondolkodnának, hanem csak Dzurindáén?

Amikor kirobbant az ellentét Ján Mojžiš körül, Dzurinda pedig egyetlen ellenszavazat nélkül kinyírta Šimkót, a párton belül kiderült, hogy az SDKÚ-ban egyetlen ember van: Dzurinda. Hiába mondanánk nekik: cseréljétek ki Dzurindát, azt mondanák, akkor mi megyünk. És mi mit csináljunk? Dzurinda erre támaszkodik. Nem tudjuk őt sakkban tartani.

Semmivel nem lehet?

Egyetlen dologgal lehetne. Az előre hozott választásokkal, de nincs 90 képviselő, aki ezt megszavazza.

Patthelyzet, s Dzurinda tovább „garázdálkodhat”.

Ruskóval összefogva most leváltották Mojžišt, de hosszú távon ez nem fog működni, mert Dzurindának kényelmetlen a hirtelen összefogás az ANO-val. Azt is tudja, hogy a másik két párt, a KDH és az MKP már nem lesz olyan partnere, amilyen volt, de más alternatíva nincs. Döcögve bár, de a kormány továbbra is együtt fog működni.

Létezik két hatalmi központ a kormányon belül, ahogy azt Pavol Rusko állítja?

Nem létezik. Nem hatalmi centrumokról kell beszélni, mert ha valaki ilyesmiben gondolkodik, baj van a gondolkodásmódjával. Ha Dzurinda azt állítja, hogy Mojžiš titkos információkat bocsátott ki, akkor mondja meg azt is: mikor tette és ki jelentette őt fel. De kiderül, hogy senki nem jelentette őt fel. A közlés információértéke egyenlő a nullával.

Miért ragaszkodott az MKP enynyire Mojžišhoz?

Nem Mojžišhoz ragaszkodtunk.

A módszerek ellen tiltakoztak?

Én Mojžišért a kezemet még hideg vízbe se tenném, nemhogy tűzbe. Az utóbbi időben csinált egy csomó butaságot. A módszerrel van probléma. Ha valakit le akarok váltani, odaállok a partnerek elé, és elmondom: ez az ember ledisznózott bennünket, titkos információkat ad ki illetékteleneknek, gazdasági csoportok tagja, és az asztalra teszem a bizonyítékokat. De az, hogy valaki valamit mondott, kevés. Ezt csinálták 1989 előtt a kommunisták, majd Mečiar. Én ezért a felelősséget nem vállalom. Ha ezt megcsinálja Dzurinda úgy, hogy tudjuk, mit csinál – mert lehet, hogy megcsinálta már korábban is, csak nem tudtunk róla –, nagyon erős második Mečiarja lesz Szlovákiának.

Dzurinda nem sejtette, hogy ilyen komoly ellenállásba ütközik, amikor Mojžiš leváltását kezdeményezte?

Szerintem azt hitte, hogy a két párt simán megszavazza, de csalatkoznia kellett Šimkóban, ezért nem sikerült gyorsan lezárnia a kérdést.

Azt suttogják, hogy a miniszterelnök azért lett dühös Mojžišra, mert a Dzurindához közel álló cégek nem kaptak biztonsági licencet, míg a Mojžišhoz közel állók igen. Vagyis a miniszterelnököt nem a kliensrendszer dühítette fel, hanem érdekei.

Sok minden elképzelhető. Ezt nem tudom sem bizonyítani, sem kizárni. A Koalíciós Tanács egyik ülésén Pavol Rusko emlegetni kezdett különféle tendereket, erre megkérdeztem: nektek erről van szó, mert akkor értem, hogy miért csináljátok. Aztán csendben lettek. Egy biztos, ez nem az a módszer, amit a demokráciákban alkalmazni szoktak.

Megbízik ön még Dzurindában?

Már régóta nem. Nem vagyok bizalmatlan vele szemben, de nem élvezi a százszázalékos bizalmamat sem. Abban a pillanatban, amikor teljesen elveszíti bizalmamat, két lehetőség nyílik: vagy mi megyünk, vagy ő megy.

Miért ragaszkodik az MKP a KDH-hoz?

Ez így nem igaz, a KDH-ban is már néhányszor csalódtunk. Itt az elvről van szó. Most a KDH lépett arra az útra, amin az MKP volt, tehát ők csapódtak hozzánk. Lehet, hogy ezzel törlesztnek Dzurindának, nem tudom, de a miniszterelnök módszerei nekik sem tetszenek.

Az MKP számára jelenleg két nagyon fontos törvény van: a magyar egyetem megalapításáról szóló jogszabály és a földtörvény. Mindkettő egy-egy KDH-s miniszterhez, történetesen Martin Fronchoz és Daniel Lipšichez tartozik. Nem ez az összefogás oka?

Ha volna ilyen megfontolás, csöndben kellene maradnunk, mert emiatt az ANO és az SDKÚ a törvények ellen szavazhat. Ez nem üzlet kérdése, ezek a törvények a kormányprogramban vannak, ezért úgy kell jóváhagyni őket, hogy nekünk az jó legyen. Ha nem, szétesik a kormánykoalíció.

Három koalíciós párt körül hatalmas purparlé van mostanában, az egyetlen az MKP, amely körül viszont nagy a csend. Miért?

Nincs gyanús csend, naponta ikszszer nyilatkozom Dzurinda–Mojžiš ügyben...

Nem erre gondoltam. Nincsenek komoly konfliktusaik...

Mert ha mi valamire azt mondjuk, zöld, akkor az zöld marad, hiába mond minden partnerünk mást. Amit megígérünk, azon nem változtatunk. Mindenki tudja, hogy ha az MKP a parlamenti ülést megelőző megbeszéléseken nem emel kifogást az egyes programpontok ellen, akkor az ülésen megszavazza a törvényeket. Míg az ANO a szavazás előtt is képes megváltoztatni nézetét. A megbízhatóság nagyon fontos. Másrészt, szerették volna az MKP-ról bebizonyítani, hogy egy kis regionális pártocska, az uniós alapok komoly problémát okoznak neki. A mostani információk pedig azt mondják, felzárkóztunk, sőt, néhány szomszédos országot le is hagytunk. Ki tudjuk mutatni, hogy dolgozunk, az más kérdés, hogy nekünk sem sikerülhet minden. A munkával törődünk, nem a politikai csetepatékkal.