Csodák csak később várhatók

„Tudatában vagyunk annak, hogy a romák életkörülményeinek javítása az egész térség gondja.” TASR-felvétel Ön nemrég azzal keltett feltűnést, hogy Pozsonyt egy nagy vízfejnek nevezte Szlovákia testén. Ennyire központosítottnak tartja az országot?

Azt látom, hogy a gazdaság a fővárosba összpontosul, a külföldi befektetések nyolcvan százaléka szintén Pozsonyba irányul, ezért nagyon is fennáll annak veszélye, hogy a vidék fejlődése egy idő után messze elmarad a fővárosé mögött. Pozsonyhoz viszonyítva már most „szegény” régiókról beszélhetünk. A befektetőket ezekbe az elmaradott országrészekbe kell csábítani, ehhez pedig elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése.

Mennyi időre lehet szükség az elmaradott régiók felzárkóztatásához?

Rövid idő alatt semmilyen téren nem lehet csodákat véghezvinni. Ám a munkát el kell kezdeni, méghozzá a szükséges intézményrendszer kiépítésével, a területfejlesztési tervek kidolgozásával, és persze az elsődleges célok kitűzésével. Véleményem szerint körültekintő tervezés és kellő figyelem az alapja annak is, hogy az Európai Unió csatlakozási alapjaiból származó támogatások oda érkezzenek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Fontos, hogy az Európai Unió olyan pályázatokat finanszírozzon, amelyek hosszú távra szólnak, és a regionális egyenetlenségek felszámolását szolgálják.

Ön alig három hónapja dolgozik Szlovákiában. Mennyire lát bele a megyei parlamentek munkájába?

Nekem is, nekik is időt kell hagyni az első lépések megtételére. A megyei parlamentek egyelőre saját lehetőségeiket mérik fel, az anyagiak, valamint a meglevő, hozzáértő szakemberek függvényében. Optimista vagyok e tekintetben, a jogkörök átruházása szerintem szépen halad, bízom benne, hogy a regionális önkormányzatok hamarosan kézzelfogható eredményeket is fel tudnak mutatni.

Ha már az első lépéseknél tartunk: az ön első útjai Szlovákiában a hírhedt romatelepekre vezettek...

Kíváncsi voltam, mi a helyzet ezzel az etnikummal. Bizottságunk jelentéseiben a romakérdés nagy teret kapott, ám hangsúlyozni szeretném: tudatában vagyunk annak, hogy a romák életkörülményeinek javítása az egész térség gondja. Romatelepek Csehországban, Magyarországon és a többi államban is szép számmal vannak. Nem lesz könnyű megoldást találni, ám már az is eredmény, hogy végre nevén nevezték a problémát. Természetesen e téren sem várunk csodát önöktől. Megdöbbentő dolgokat láttam a terepszemlék során, ám számos ötletes kezdeményezéssel is találkoztam, és hiszem, hogy a szlovákiai illetékesek jó irányba indultak el. Remélhetőleg később, amikor Szlovákia már uniós tagállam lesz, a területfejlesztési tervek részeként lehet feltüntetni a romák életkörülményeit javító kezdeményezéseket, nem kell külön kezelni őket.

Az Európai Unió sok pénzt áldoz a romakezdeményezések támogatására. Figyelemmel kísérik e támogatások sorsát?

A helyi programok a legfontosabbak, mivel a kis közösségek, a legalacsonyabb közigazgatási egységek tudják legjobban, mire van szükségük a probléma kezeléséhez. Fontos az is, hogy a jó tervezetek jó kezekbe kerüljenek, mert könnyű jó ötlettel előállni, ám sokkal nehezebb azt hatékonyan megvalósítani.

Mi a véleménye arról, hogy a szlovák parlamentnek szeptemberig 41 EU-törvényt kell még elfogadnia?

Úgy tudom, már csak 39 jogszabály van hátra. Persze, ez is nagyon sok, ám látom a kormány és a parlament igyekezetét. Mivel mások szerint született optimista vagyok, én pedig realistának tartom magamat, nem látom akadályát annak, hogy az említett törvényeket még ebben a ciklusban elfogadják.