Cozombolis: Valami most kezdődik el

A zeneipar olyan, mint maga az élet. Az iskolapadból kikerülve nem mindig azok boldogulnak a legjobban, akik rendszeresen színjeles bizonyítványt vittek haza. A zeneiparban sem feltétlenül az isteni hangadottságokkal megáldottaknak áll a zászló. Ma már a hang önmagában édeskevés, és nem is a legfontosabb tényező.

Ezt jól példázzák a Megasztár és egyéb hasonló (szerencsére az utóbbi egy-két évben világszerte visszaszorulóban levő) zenei tehetségkutató versenyek. Gyakran előfordul, hogy dicshimnuszokat zeng a zsűri az olyan fiatalról, aki később, a zenei életbe kilépve életképtelen, már az első nagylemezét sem tudja eladni, és a kritika is fanyalogva fogadja a munkáját, ha egyáltalán eljut a kiadásig. Még a legnépszerűbb háttéremberek: zeneszerzők, szövegírók, producerek segítségével sem képes a tehetségét profitra váltani, leginkább annál az egyszerű oknál fogva, hogy csak tehetséges előadó, és nem zenész. Napjainkban a hangadottságoknál sokkal fontosabb, hogy zenész legyen az illető, a szakmának csodás hangú énekesek helyett tehetséges zenészekre van szüksége – a zeneipar felől vizsgálva már csak ebből kifolyólag sincs csupán az énekesi adottságokat alapul vevő megmérettetéseknek létjogosultságuk. Ez persze nemcsak a környékünkre, hanem az egész világra érvényes.

Cozombolisnak, azaz Leonidász Péternek már a Megasztár elődöntőiben megálljt parancsolt volna a tekintélyes zsűri, felszólítva őt: az éneklés helyett vágjon bele valami teljesen másba. Valóban, nem igazi énekes. Ő ennek tudatában van, első albumán dalba is foglalja „Nem vagyok egy igazi énekes, nem vagyok egy igazi hangszeres, nem vagyok egy igazi macsó, csak egy vagyok, egy mocskos csaló” – énekli. Szóval tény, hogy nem született énekzseni. Hogy macsó-e vagy sem – ezt hadd ne én döntsem el, egyvalamiben viszont biztosan téved, ő igazi hangszeres zenész. Ebbéli tehetsége megkérdőjelezhetetlen, nagylemezének mind a tizenkét felvétele saját szerzeménye, zeneileg és szövegileg egyaránt. Könynyed, dallamos, több zenei stílus: a hiphop, r&b, reggae, funky és dzsessz elemeivel fűszerezett, gitárra épülő popdalokat komponált. A gitár mellett a zongora és a trombita alkalmazása még izgalmasabbá, egyedibbé teszi az anyagot. A szövegvilág száz százalékig hiteles. Cozombolis albuma újabb ékes bizonyítéka annak, hogy hihető mondanivaló csak akkor születik, ha saját magának ír az előadó, a legnépszerűbb szövegírók sem tudtak volna ennyire testre szabott szöveggel előrukkolni. A lemezt hallgatva megismerhetjük ezt a kellően vagány fiatalembert, aki olyan, mint bármelyik huszonéves, ebből eredően a gondolatait a huszonévesek közül bárki sajátjának érezheti. Dicséretes, hogy a középpontban az elcsépelt szerelmi témák helyett inkább a bulizás, a felhőtlen jókedv és velük szemben aktuális társadalmi problémák állnak. Az utóbbiak közül való Mintha a testvéred volna című felvétel szövege ugyan kissé csöpögős, a terrorra épül, azzal a megállapítással, hogy ha mindenkit testvérként szeretnénk, akkor nem lenne több bomba. A Tele van ez a dal a környezetvédelmet (is) érinti, a refrénben az emberek-gazemberek szófordulattal. Az Én még emlékszem rád egy fiúról szól (önmagáról?), aki a gitárját eladja, az árát elszívja, aztán mégis a zenéhez való visszatérés teszi sínre az életét. A két felvételben elhangzó, nyomdafestéket nem tűrő egy-egy szó sem a trendiség miatt került be, hanem mert valóban illenek a szövegkörnyezetbe. Az egyik dal a Részegen ki visz haza?, amely a Bikini slágerének refrénjére íródott. Cozombolis tehetséges zenész és kiváló szövegíró: jó érzékkel nyúlt a komponáláshoz. Korongja olyan, mint amilyennek egy popalbumnak 2007-ben lennie kell. Hiteles, laza, nem izzadságszagú.

Hősünk Szolnok szülötte. Tizenöt éves korában kezdett el zenélni, ekkor fogott először gitárt a kezébe. Különböző formációkban kamatoztatta (zenészi) tehetségét, a stílusok változatos palettáján. (Ezek szerint ennek köszönhető, hogy lemeze sokféle stíluselemből áll össze). Elsőként az említett Mintha a testvéred volna című felvételt klipesítette meg, ami nem jó választás. Az ilyenek vagy vízcsapból is folyó, unalmas slágerré válnak, vagy különösebb visszhang nélkül maradnak – mostanság ez utóbbi a gyakoribb. Cozombolis esetében is ez következett be. Ennél sokkal jobb szerzeményei vannak. Tavaly nyáron, kora ősszel szerzett országos ismertséget a Valami most kezdődik el című dallal. Az azonos című albuma az év elején került a boltokba, ezt 2006 végén A zenétől felforr a vérem című felvétellel is megelőlegezte, amely még az előzőnél is nagyobbat durrant, több hónapon keresztül a rádiók kedvence volt.

A Valami most kezdődik el című album kiváló kezdet, a valami tehát elkezdődött. Várjuk a folytatást! Azt hiszem, azonos színvonalúval mindenki elégedett lehetne. Az érintett Megasztárból egy-két zsűritag most minden bizonnyal azt tanácsolná Cozombolisnak: ha már ragaszkodik a zenei pályához, nem ártana felkeresnie egy énektanárt. Igen, nem ártana, de sokat nem is használna, ő nem igazi énekes, nem hinném, hogy ezt a vonalat erőltetnie kellene. Jó ez így. Öszszességében nagy reményekre jogosítja fel az első lemeze.