Bútora szerint a pártok zsákbamacskát kínálnak

Martin Bútora: „Olyan politikusokat szeretnék a parlamentben látni, akik előbbre viszik az országot, toleránsak lesznek a nemzetiségek és a másság iránt”Somogyi Tibor felvételeMilyen volt a választási kampány?

A szlovákiai viszonyokhoz mérten szokatlanul tárgyilagos. A 2002-es csupasz fenekek primitivizmusa eltűnt az óriásplakátokról, és előtérbe kerültek a tények. Az újságokban a kormány tevékenységét értékelő mellékletek jelentek meg, összehasonlították a pártprogramokat. A maga módján egy nagy népművelés folyt, melynek köszönhetően egyre többen kezdik érteni az egyes szakterületekre vonatkozó konkrét politikák bonyolult összefüggéseit. A sajtó jól helytállt, a kereskedelmi elektronikus médiában folytatott kampány is pozitívan értékelhető.

Egy kicsit sem találta unalmasnak?

Ha ez alatt azt kell érteni, hogy a pártok marketingcsapatai még nem képesek megfelelően tolmácsolni a polgároknak a kulcsfontosságú üzeneteket, akkor bizonyos szempontból unalmas volt a népszerűsítő hadjárat. A pártoknak és képviselőiknek még van mit tanulniuk a kommunikáció terén. Más lapra tartoznak a botrányok. A sajtó időről időre megkérdezte: mit gondolok, lesz még valami jó kis zaftos botrány, mint Csehországban? A valóságshow-ra éhező nézők által befolyásolt médiapiac botrányokért lihegett. Az egyik újságíró hölgy azt mondta, az egész fabatkát sem ér, ha nem történik semmi, az emberek a végén nem mennek szavazni. Én viszont nem hiányoltam a sötét ügyeket; szerintem a tárgyilagosságnak is megvan az előnye. Aggasztóbb, hogy a pártok nem nagyon igyekeztek új választókat szerezni, inkább a már létező szavazóbázisuk erősítésére összpontosítottak. Hiányzott a polgári szervezetek kampánya is, pedig a múltban ők képesek voltak kreatívan megszólítani az elsőválasztókat. A legtöbb párt nem tudott a fiatalok bizalmába férkőzni.

Ön szerint melyek voltak a fő témák?

A legégetőbb problémákról, azaz a munkanélküliségről, az életszínvonalról, a fiatalok esélyegyenlőségéről, a régiók közötti gazdasági és szociális különbségekről, valamint az egészségügyről, a közbiztonságról és a jogérvényesítésről esett a legtöbb szó. Az emberek aszerint döntenek, kinek hiszik el jobban, hogy mindezt megpróbálja orvosolni. Ilyen szempontból a kampány fő témája a reformok voltak, valamint további sorsuk: folytatódjanak-e, kijavítsák-e a hibákat, vagy változzon-e az ország irányultsága. A kormánypártok, főleg az SDKÚ képviselői elsősorban a reformok befejezését és finomítását hangoztatták. Ezzel szemben a Smer azt állította, a jobboldali kísérletezések következtében az Európai Unión belül Szlovákiában a legnagyobb a szegénység, és a reformok megszüntetését ígérte. Csakhogy az emberek nem kizárólag ez alapján mérlegelnek, hiszen a civilizációs-kulturális kérdések is sokat nyomnak a latban. Egyesek például ugyan egyetértenek a KDH reformtörekvéseivel, de soha nem fognak a kereszténydemokratákra szavazni, mert túl konzervatív a világlátásuk, főleg ha az abortuszra vagy a hitoktatásra gondolunk. Mások viszont éppen ezért rokonszenveznek velük. Ezenkívül létezik etnikai kritérium: noha az MKP-nak vannak szlovák választói is, hagyományos szavazóbázisa Dél-Szlovákiában van. A Slotával fémjelzett nemzetiek pedig magyarok nélküli kormányt ígérnek – és sokan talán éppen azért mennek el voksolni, hogy ellensúlyozzák az SNS-t.

A közelmúltban a környező országokban is több helyen voltak választások. Miben különböztek a szlovákiaitól?

Csehországban, Magyarországon, Németországban, Olaszországban vagy az USA-ban két nagy blokk harcolt a lakosok szavazataiért. Nálunk a legnépszerűbb Smeren kívül öt közepes erejű – SDKÚ, MKP, SNS, HZDS, KDH – párt és két kisebb erő – Szabad Fórum, KSS – van. Vagyis itt a társadalom nem szakadt két táborra, mint Csehországban vagy Magyarországon. Ott a kampány kiéleződött, ami végül magasabb részvételi arányt eredményezett. Nálunk rendkívül bizonytalan, milyen választások utáni szövetségek jöhetnek létre. Egyesek szerint bárki bárkivel képes összeállni, éppen ezért a szlovákiai politikusok óvatosabb hangnemet ütöttek meg, s ez a választási programokon is tükröződik.

A polgárok kiábrándultsága, apátiája nem éppen ezzel magyarázható?

Ezzel is. Az embereket dühítheti, hogy a pártok zsákbamacskát kínálnak, s most azokkal szemben is nyitottak, akiket a közelmúltban még politikai értékrendjük miatt elfogadhatatlan partnereknek minősítettek. A polgár nem tudja, voksa végül hol köt ki. Ugyanakkor a közvélemény-kutatások során a lakosok három okot szoktak megjelölni, miért nem akarnak szavazni. Egyrészt megrendült a bizalmuk a politikusok iránt, akik csak saját érdekeiket tartják szem előtt. Másrészt sokan tehetetlennek érzik magukat, mondván: egy voks nem voks, azzal nem lehet világot megváltani. A harmadik ok: egyfajta tájékozatlanság, tanácstalanság, nem látnak alternatívát – a politikai színtér túl kaotikus. Voltak, akik azt mondták: a mostani választásnak már nincs tétje, ezért inkább a kertbe mennek kapálni, kirándulnak, vagy focit néznek otthon. Azt hiszik, a politikusokat büntetik távolmaradásukkal, csakhogy az eredmény annyira meglepheti őket, hogy a végén saját maguknak ártanak.

Ön szerint hányan mennek el szavazni?

A felmérések 60 százalékos részvételi arányt jósolnak, egyes elemzők óvatosabbak. Az utóbbi napokban intenzív karikakampány folyt, élénken vitatkoztak a preferenciaszavazatok súlyáról. Ha az emberek tudatosítják: reális esély van megváltoztatni a jelöltek sorrendjét, annak mozgósító hatása lehet.

Mi befolyásolhatta a bizonytalan választókat?

Az utolsó tévéviták, esetleg a családtagok, a kollégák, a barátok tanácsa.

A népszerűségi mutatók?

Azok csak közvélemény-kutatások, melyek a pillanatnyi hangulatot tükrözik. Fontos, ki végzi a felmérést, Szlovákiában több ismert és bevált ügynökség működik, és mindig ugyanannak az ügynökségnek a felméréseit kell összehasonlítani. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az emberek nem mindig vallják be őszintén, mit gondolnak. Nem hiszem, hogy a számokat a kutatók hamisítják; az ismeretlen ügynökségekkel szemben viszont nem árt az óvatosság.

A közvélemény-kutatások alapján megjósolható a választások eredménye?

Nem igazán. Ráadásul melyik ügynökség adataiból induljunk ki? A különböző prognózisok kidolgozásakor a népszerűségi mutatókon kívül fontos az is, milyen stabil a pártok szavazóbázisa, kell ismerni az előző választások eredményét, a regionális különbségeket, figyelembe kell venni a váratlan eseményeket is. Az ilyen jóslat megközelítheti a választás eredményét, de nem biztos. Jóslatokba inkább nem bocsátkoznék.

Külföldről is lehetett szavazni. Van értelme?

Örülök, hogy végre erre is van lehetőség. 2002-ben a szlovák nagykövetségről Washingtonból tiltakozó levelet írtunk, hogy ne fosszanak meg szavazójogunktól, hanem engedjék meg, hogy külföldről is lehessen voksolni. A kérésnek nem tettek eleget, így a családommal együtt saját költségen hazarepültem, mert véleményt akartam nyilvánítani. Sokan panaszkodnak, hogy az új törvény szerint külföldről bonyolult szavazni, s nem sokan éltek a lehetőséggel, de más országokban is volt már példa arra, hogy néhány száz vokson múlott minden.

Mit gondol, most is gyorsan létrejön a kormány, mint 2002-ben?

A választások utáni matematikának óriási szerepe lesz: bizonyos lehetőségeket eleve kizár, másokat megnyit. Előfordulhat, hogy villámgyorsan megegyeznek, ám ugyanekkora a valószínűsége annak, hogy hosszadalmas tárgyalások következnek. Most nehezebb egyezkedések várhatóak, főleg ha az új kabinetben a jelenlegi kormánypártok és az ellenzékiek valamelyike is szerephez jut.

Kik nem rúghatnak biztosan labdába?

A kommunisták. Őket senki sem akarja, még csendestársnak se. Ugyanez már nem mondható el az SNS-ről, vele csak az MKP és a Szabad Fórum zárta ki az együttműködést. Némi tartózkodás érezhető a Smer részéről is, hiszen nemzetközileg elfogadott kormányt szeretne. Szerintem az SDKÚ sem szövetkezne Ján Slotával. Ami a HZDS-t illeti, csak a KDH, az MKP és az SF utasítja el egyértelműen, főleg Vladimír Mečiar személye miatt. Elméletileg Fico sem áll össze Mečiarral, ha komolyan gondolja a nemzetközi elfogadottságot. Kérdéses, ki mit akar, s végül mit tesz „akarata ellenére” a gyakorlatban.

A dolog akár Smer–HZDS– SNS-koalícióval is végződhet?

Nem valószínű ez az alternatíva, ám ha az összes többi kombináció csődöt mond, és a parlamenti matematika lehetővé teszi, akár komolyan elkezdhetnek róla gondolkodni. Egy ilyen kormánynak nem is a nemzetközi elszigeteltsége, hanem inkább a hazai visszhangja lenne a legnagyobb problémája. A szlovák közvélemény jelentős része elutasítja, és elképzelhetetlennek tartja ezt a szövetséget – még akkor is, ha a három párt mentálisan nagyon közel áll egymáshoz. Ma már lényegesen előbbre vagyunk, mint 1994 és 1998 között.

Rendjén való, hogy a pártok nemcsak azt nem árulták el előre, körülbelül kikkel hajlandók együttműködni, hanem a választási programokból még az sem derült ki, egyáltalán milyen kritériumok alapján válogatnak majd partnereket?

A média nyomására a kampányviták során elhangzott néhány világosabb kijelentés, de egyikért sem merné senki tűzbe tenni a kezét. Valószínűleg a Smer osztja majd a lapokat, melynek egyrészt kiegyensúlyozottabb a támogatottsága, mint négy évvel ezelőtt, másrészt még mindig óriási homály övezi. Még soha nem vállalt felelősséget az országért, nem tudjuk, hogyan illene neki a kormányszerep. Szlovákiában koalíciók szoktak működni, ilyen kabinetet összetartani igazi mestermunka. A Smer kevés szakemberrel rendelkezik, ezzel szemben azok a pártok, melyek 1998-ban, majd 2002-ben hatalomra jutottak, megfelelő szakmai hátteret, olvasható politikát tudtak felmutatni. A Smer képviselői a kampányban élethűen tolmácsolták a lakosok panaszait, ám a felkínált recept nem túl meggyőző. Azt sem tudjuk, a magát szociáldemokratának valló erő mennyire összetartó. Listáján sok a vállalkozó, de nézeteiket nem ismerjük. Néhány frontember aktívan kommunikál a közvéleménnyel, ám a pártelnök nem csapatmunkás, a Smer gyakran egy ember pártjának tűnik. Talány, a nemzetközi színtéren hogyan viselkedne. Kereste a kapcsolatot Kínával, Oroszországgal, és inkább vonzódott Lukasenkóhoz, mint a fehérorosz demokratákhoz. Éppen ezért nem mindegy, ki lesz Fico koalíciós partnere. Ugyanakkor nem kizárt, a Smer végül átlépi saját árnyékát, s kormányában független szakemberek is helyet kapnak. Túl sok a kérdőjel.

Meglepte, hogy ebből a kampányból sem hiányzott a magyar kártya?

Ján Slota alkalmazta nagyon durván. Mivel a többiek inkább tárgyilagosabb és óvatosabb hangot ütöttek meg, agresszív és primitív stílusa kilógott a sorból. Ezzel felkeltette az érdeklődést, s ma jó esélye van sok szavazatot, sőt néhány bársonyszéket is szerezni. Legfőbb célkitűzése kiszorítani az MKP-t a következő kormányból. Főleg a belügyi és a közlekedési posztra fáj a foga, ami önmagáért beszél. Az új parlamentben törvényt fog szorgalmazni a köztársaság védelméről. Nem tudom, szlovák és magyar nemzetiségű polgártársaim mindezt tudatosítják-e, mindenestre ez az egyik ok, amiért az urnához kell járulni.

Ön is ezért megy el?

És még azért, mert minden voks számít. Mert olyan politikusokat szeretnék a parlamentben látni, akik előbbre viszik az országot, toleránsak lesznek a nemzetiségek és a másság iránt, akik komolyan gondolják a politikai kultúra színvonalának emelését. Szlovákiában még csak rövid ideje van demokrácia, s a polgárok aktív részvétele nélkül nem lehet fejleszteni. Sokan már elfelejtették, hogy 1998-ban csak nagy öszszefogással sikerült az országot felemelni, s ennek köszönhetően most Szlovákia teljesen máshol van. Ha olyan kormányt szeretnénk, amelyik nem visszafelé, hanem még előbbre viszi az országot, el kell mennünk szavazni.