Bush: tetszik, ahogy vezetőik az országot irányítják

Nagyon laza volt. Bőrfotelben ült, és végig viccelődött. George W. Bush amerikai elnök háromnegyed órán keresztül válaszolgatott öt európai lap kérdéseire. Egyik ezek közül a Sme volt.

Nem emlékszem már rá, hogy is történt pontosan. Ültünk az ovális dolgozószobában az önök miniszterelnökével. Vagy ő vetette fel, hogy mikor megyek már el Szlovákiába, vagy én kérdeztem, hogy mikor hív már meg végre. Nem emlékszem, pontosan hogy történt, de azt hiszem, neki az lesz az előnyösebb, ha azt írja, ő hívott.

De komolyan, miért döntött Pozsony mellett?

Mert ez nagyon fontos volt. Szeretnék gratulálni Szlovákia népének ahhoz, amit a demokráciáért és a szabadságért tettek. Három okom van. Az egyik, hogy tetszik a módszer, ahogy az önök vezetői irányítják az országot. A másik, hogy tetszik az önök országának története, s a harmadik pedig, hogy mások is lássák, egy állam a saját lábára állhat és növekedhet, megerősödhet és önbizalmat szerezhet.

Miért éppen Pozsonyban találkozik Vlagyimir Putyin orosz államfővel?

Azt mondta nekem, Európában szeretne találkozni velem. Erre azt feleltem neki, ha ezt lehetővé teszi a szlovák kormány, akkor ez az ország ideális hely a találkozóra. Örülök ennek. Szeretném megköszönni a kormánynak és az állampolgároknak, hogy nemcsak engem és feleségemet látnak vendégül, hanem teret adnak ennek a nagyon fontos találkozónak Putyinnal. Éppen csak azt sajnálom, hogy nem lesz kicsit melegebb. Dzurinda kormányfő mindig arról győzköd, hogy fussak vele. Kiváló futó. Én azonban most lesérültem, így valószínű, hogy csak hegyikerékpáron követem majd.

Az önök külügyminisztere, Condoleezza Rice foglalkozott Csehszlovákia történetével is. Mit mondott önnek Szlovákiáról?

Nemrég beszéltünk Szlovákiáról az ovális dolgozószobában. Figyelmeztetett: hozzak magammal meleg ruhát. De azt is mondta, meg fog döbbenteni az önök népének elszántsága a szabad társadalomban való élet után. Hogy szlovákiai látogatásom során árnyaltabb képet fogok kapni arról, milyen összetett az átmenet a totalitárius rendszerből a demokráciába. Ez kemény munka, igazán kemény. Mi néha azt gondoljuk, hogy ez természetes folyamat. A szlovákok vagy az oroszok viszont tudják, milyen nehéz ez. Az irakiak meg most tanulják. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a demokráciához vezető út a mi esetünkben is bonyolult volt. Condi figyelmeztetett, hogy látogatásom idején olyan országban leszek, ahol a valódi demokrácia kialakulásának lehetünk tanúi.

Putyinnal jól ismerik egymást, mindketten második megbízatási idejüket töltik. Változik valami, vagy Pozsonyban onnan folytatják, ahol abbahagyták?

A találkozást a személyes kapcsolatok szintjén folytatásnak tekintem, e téren nincs szükségünk új kezdetekre. Ismerjük egymást, s ez lehetővé teszi számomra, hogy őszinte legyek, hogy megmondjam neki, ha nem értek egyet vele. Vlagyimirnak volt néhány lépése, melyre feltétlenül rá akarok kérdezni. Négyszemközt szeretnék megbizonyosodni arról, miért tette, amit tett.

Miről fog Putyinnal beszélni?

Van elég témánk: energetika, tömegpusztító fegyverek, kereskedelem, és persze Irán kérdése. Vlagyimirnak ebben a térségben meglehetős befolyása van, és egyetért európai barátainkkal abban, hogy Iránnak nem kéne atomfegyvert birtokolnia. Ez közös célunk. Nem engedhetjük meg, hogy Irán megossza az egységet Európa és az Egyesült Államok, vagy Európa és Oroszország, vagy Oroszország és az Egyesült Államok között. Egy nyelvet kell beszélnünk.

Akkor miért nem csatlakozik Franciaország, Nagy-Britannia és Németország triászához, akik tárgyalásokat folytatnak Iránnal nukleáris programjáról?

Nem csatlakozunk hozzájuk. Tagjai vagyunk a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek. Irán nem próbálhatja meg kibeszélni magát. Meg kell tenniük, amit a szabad világ kér tőlük. Egyértelmű, hogy le kell mondaniuk atomprogramjukról. Együtt dolgozunk a barátainkkal és támogatjuk őket, de Irán tudja, mit kell tennie, ebben egyetértünk Franciaországgal, Nagy-Britanniával és Németországgal is. Ezt díjazom.

Mit kell tenni, hogy az Európa és Amerika közötti feszültség megszűnjön? Elég beszélgetni a sebek gyógyulásáról?

A szép szavak szépek, de a tettek ezeknél fontosabbak. Magam személyesen nem érzékelem a feszültséget. Tudom, hogy a világ figyeli Amerika és Franciaország viszonyát, és ennek kapcsán ellentétekről beszélnek. Én viszont úgy látom, az Egyesült Államok nincs elszakadóban Európától. Tudom, hogy Irak esetében felfogásunk meglehetősen eltért. Most viszont félretehetjük a különbségeket, ott kell előrelépést elérnünk, ahol együtt tudunk dolgozni. Eddig is együtt dolgoztunk Haitiban vagy Afganisztánban. Most nagy lehetőségünk van terjeszteni a demokráciát a Közel-Keleten, Libanonban. Ezzel azt akarom mondani, hogy együtt dolgozhatunk, és együtt is fogunk dolgozni. A tettek, melyeket majd a világ látni fog, véleményem szerint el fognak vezetni ahhoz, hogy Franciaország és az Egyesült Államok közösen fog harcolni a demokráciáért és a szabadságért.

A Németország és az Egyesült Államok közti kapcsolatokat néhányan egyenesen megmérgezettnek nevezték. Most Mainzba megy, ahol 16 évvel ezelőtt az ön apja is megfordult. Akkoriban ennek gesztusértéke volt, azt akarta kifejezni, hogy Németország szövetségesük. Úgy tűnik, azóta fényévek teltek el.

Igen, úgy tűnik.

Mit vár most Németországtól? Hogyan változhat meg a két ország kapcsolata, amely az utóbbi időben olyan összetetté vált?

Ez hasonló ügy, mint Franciaország esetében. Nagyon sokan csak az Irak-ügy kapcsán szemlélik, és nem veszik figyelembe azokat a területeket, amelyekben együttműködünk. Egymás között kicseréljük a hírszerzési értesüléseket, a német hatóságok például letartóztatták az al-Kaida néhány tagját. A németek Afganisztánban is jelen vannak, és sokakkal ellentétben Németország hisz abban, hogy mindenkinek joga van a szabadságra. Az afgánok is e csoportba tartoznak, akikről néhányan azt vallják, hogy visszakozók, a demokrácia számukra semmit sem jelent. Az európai utam jó alkalmat kínál arra, hogy megmutassuk, jóval több dolog köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt. Jó kapcsolatokat akarunk. Mint minden kapcsolatban, ebben is vannak jó és rossz időszakok. Most esély nyílik beszélni azokról a dolgokról, amelyek öszszekötnek minket.

Melyek ezek?

Irán. Mégpedig rögtön két területen is. Először is abban, hogy biztosítanunk kell, Iránnak ne legyen atomfegyvere, másodszor pedig abban, hogy Irán nem válhat a terrorizmus finanszírozójává. Megegyezünk Libanon és Szíria kérdésében, továbbá az Izrael és Palesztina közötti potenciális béke terén is. Az európai vezetők tudatosítják, hogy ebben feladata van az Egyesült Államoknak, én meg azt tudom, hogy ebben megvan a szerepe Európának is. Európa első jelentős feladata a márciusi londoni konferencia lesz. Ezen lehetőségük lesz a palesztinoknak arra, hogy hallják, a világ segít nekik a demokratikus berendezkedésű államuk kiépítésében.

Úgy gondolja, ez reális?

Személyes meglátásom szerint e térségben soha nem lesz addig tartós béke, amíg a palesztinoknál nem valósul meg a demokrácia. Az európai vezetőkkel együtt mi segíthetünk ebben. Mindez kézzelfogható távolságba került. Erről szóltam már az unió helyzetéről szóló beszédemben és megismétlem a brüsszeli beszédemben is. Nem mondanám, ha ebben valóban nem hinnék. Mahmud Abbászban, az új palesztin vezetőben van kurázsi, ami a béke megteremtéséhez szükséges. És ezen Izrael is keményen dolgozik.

Európai útjának egyik kulcsfontosságú eleme lesz az Európai Bizottsággal történő találkozó. Sok európai az Európai Unióban szívesen látná az Egyesült Államok ellenpólusát. Mit gondol erről?

Azt akarjuk, hogy az Európai Unió sikeres legyen. Fontos partnerünkről van szó, különösen a kereskedelem terén. Vagyis ha Európa képes lesz a határokon keresztül hatékonyabban áramoltatni a pénzügyi forrásokat, továbbá a termékeket és a munkaerőt, akkor abból Amerika szintén profitál.

Mit gondol az európai alkotmányról?

Megéri megvizsgálni, hogyan építettük ki úgy szövetségi rendszerünket, hogy az kiegyensúlyozott és tisztességes legyen. Nem állítom, hogy ez teljesen azonos volna azzal, ami most Európában zajlik. Az európai országok is igyekeznek olyan rendszerre lelni, amely igazságos lesz, miközben az teret ad az érintett országoknak szuverenitásuk megőrzésében. Ez nehéz feladat. Mindig, amikor találkozom az európai vezetőkkel, rákérdezek erre. Engem lelkesít a politikai integráció. Azonban vagyok annyira okos, hogy ne kommentáljam az európai alkotmányt, mivel az engem egyáltalán nem érint. Egyszerűen ez olyan hosszú válasz volt, amellyel azt akartam mondani, hogy ezt nem fogom kommentálni. Azonban megvallom, lelkesít az a folyamat, miként lehet egy nagyobb egységbe integrálni olyan szuverén nemzeteket és nagy múltú kultúrákat, mint a francia vagy a brit.

Hogyan tekint az erős Európára?

Szövetségesek vagyunk, azonos értékek kötnek össze bennünket, ezért nem félhetünk az erős partnertől. Jó érzés erős partnert az oldalunkon tudni.

Ön a szövetségről beszélt. Gerhard Schröder német kancellár nemrégiben azt mondta, hogy a NATO már nem az a hely, ahol koordinálnak és tanácskoznak a tagállamok fő gondjairól.

Ezzel nem értek egyet. Szerintem a NATO életképes. Ez egy életteli szövetség és mi erősként őrizzük meg. Beszélek a kancellárral, hogy pontosan mire gondolt. A NATO ugyanis nagyon fontos. Működött a múltban és működni fog a jövőben is.

Valóban nem kell azonban a NATO számára intézményes változás?

Nem vagyok benne biztos, hogy ez pontosan mit jelentene. Ha arról beszél, hogy a NATO-nak hatékonyabbá kellene válnia, hogy képes legyen válaszolni a fenyegetésekre, akkor igen. A NATO reformjáról tanácskozások is folynak. Azonban ha a szervezet pótlásáról beszél... Ebben az esetben meg kell ismételnem, hogy a NATO életképes, pótolhatatlan és fontos a béke fenntartása érdekében.

Az egész világ kíváncsi arra, hogy mennyiben lesz más Bush elnök második ciklusa. Lehetséges, hogy az a közismerten egyenes beszédű texasi a későbbiekben kevésbé lesz nyílt?

Azt mondtam az amerikaiaknak, hogy a második ciklusban a barátaimmal és a szövetségesekkel dolgozni fogok a szabadság és a béke terjesztésén. Hiszek ebben. Hiszem, minden lélek megérdemli a szabadságot. Abban is hiszek, hogy a szabadság terjesztésével a világ biztonságosabb. Ez az a lecke, amelyet megismertünk Európából, és ez lehet a Közel-Kelet esete is. Együtt fogunk működni és én nyílt leszek. Nem tudom elképzelni, hogy lehet úgy tárgyalni az emberekkel, hogy közben nem vagyunk nyíltak. Óvakodom az olyan vezetőtől, akiről nem tudom, miben hisz, aki mellett mindenki találgat, utólagos hozzágondolásra szorul. Szerintem helyes azt mondani az embereknek: Ezt gondolom, hogyan működhetnénk együtt? Csak akkor érhetünk el nagy dolgokat, ha minden világos.

Condoleezza Rice nagy figyelmet váltott ki, amikor azt mondta: és most jött el a diplomácia ideje. Ön szerint most miért lehet más?

Az elmúlt négy év fáradságos munkája most lehetővé teszi számunkra, hogy a szabadságot békésebb úton terjesszük. Hiszen ezt akarjuk mindannyian. Azonban ezt nem tehetjük meg egyedül. És ez lesz üzenetem Európában. A második elnöki ciklusban talán jobban kellene kifejtenem a közös céljainkat, és azt, hogy ha együtt fogunk működni, nagyobb az esélyünk céljaink elérésében. Például a biztonságunk terén. Tudom, hogy a terrortól való aggodalmunk mértéke nem azonos és a későbbiekben sem lesz az, ám reménykedem, abban megegyezünk, hogy olyan ideológia áll velünk szemben, amely valós és gyűlöletkeltő. Megálljt kell parancsolnunk e sötét víziónak. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a problémákat gyermekeinknek és unokáinknak hagyjuk örökül. Most van itt a cselekvés ideje.

A szerző a Sme külpolitikai szerkesztője