Büntetőjogászból ombudsman

– Nem kell attól tartani, hogy a magyarokat diszkriminálni fogjukTASR-felvétel Megválasztása után úgy nyilatkozott, szeretné megújítani a törvények iránti tiszteletet. A polgárokat egy szóval sem említette, pedig sokszor a törvényekkel, az állammal szemben kell védeni a polgárok jogait.

Saját érdekükben arra kell ösztönözni a polgárokat, hogy tartsák tiszteletben a törvényeket, ami nem zárja ki az igazságosságot. A jog és a törvények iránti tisztelet nemcsak joggyakorlást és jogérvényesítést jelent, hanem bizonyos kötelességek teljesítését is.

Számomra ebből még mindig nem világos, hogyan is képzeli el az ombudsmankodást?

Van elképzelésem, de nehéz nyilvánosságra hozni anélkül, hogy alaposan át ne gondoljam. No meg először is tetőt kell találnom a fejem fölé, utána jön a hivatal belső elrendezése, a személyek, a szervezési munka.

Nem furcsállja, hogy a parlamentben „vetélytársával”, a nem kommunista múltú Ján Hrubalával kapcsolatban főleg az ön HZDS-es kollégái feltételezték a kommunista párttal való együttműködést, miközben az ön kommunista múltját nem kifogásolták?

Sok embernek van kommunista múltja, miközben legtöbbjük munkájával most elégedettek vagyunk. Meggyőződésem szerint én is jól végzem a dolgomat. Fiatalon lettem kommunista, mint kitűnő diáknak ajánlották fel a párttagságot, én csak elfogadtam. A múltammal ma már semmit nem csinálhatok, viszont soha nem titkoltam, sőt nyíltan bevallottam, hogy tagja voltam a pártnak.

Támogatja a volt nemzetbiztonsági akták nyilvánossá tételét?

Miért ne? A polgárnak joga van tudni, ki működött együtt az ŠtB-vel, mert ez a békés és jó együttélést erősítheti. Ugyanakkor – eddigi tapasztalataim alapján – az aktákból néhányan szenzációt csinálnának, ami nem lenne helyes, mert mindenkinek megvan a maga előélete. Állandóan a múltat bolygatjuk ahelyett, hogy a jelenre és a jövőre összpontosítanánk.

Hogy szándékozik együttműködni a kisebbségekkel?

Mint a többi állampolgárral. A kisebbségieknek is ugyanolyan jogaik és kötelességeik vannak, mint a többségi nemzethez tartozóknak. A romákkal már felvettem a kapcsolatot, és bár a romaprobléma megoldása nem rám tartozik, szeretnék hozzájárulni helyzetük javításához.

És a magyarok? Ön nemrég még a HZDS-t képviselte, és a párt politikusai többször keltettek magyarellenes hangulatot, a parlamentben számtalanszor hangzottak el magyarellenes kijelentések. Nem akarja elhatárolni magát kollégái megnyilvánulásaitól?

Mindenki máshogyan ítéli meg a parlamenti felszólalásokat. Néhány barátom és volt osztálytársam magyar nemzetiségű, és mindig jól kijöttünk egymással. Remélem, ez továbbra is így lesz, mert szívesen járok hozzájuk. Egyszóval nem kell attól tartani, hogy a magyarokat diszkriminálni fogjuk.

Ennek jegyében nem lenne szép gesztus, ha magyar jogászokat is alkalmazna a hivatalában?

Maga tudja, hogy nem akarok?

Nem tudom, ezért kérdezem...

Na látja. Dolgozunk rajta. Ha teljesítik a feltételeket...

Tekinthetem ezt felhívásnak?

Nem akarok felhívást tenni, mert ha sok kérelem érkezik, sok lesz az elégedetlen és csalódott jelentkező. Mert mi lenne, ha nem teljesítenék a feltételeket? Munkatársaimat a törvény alapján választom ki.

A HZDS-hez több „nagy ügy” fűződik, elég csak Ivan Lexa nevét említeni. Egykori főnöke, Vladimír Mečiar amnesztiája miatt néhány, már-már állami terrorizmusnak is minősíthető üggyel kapcsolatban a bűnösöket nem lehet felelősségre vonni. Felemeli majd a hangját, hogy a Lexa-ügyeket alaposan vizsgálják ki? És mit csinálna, ha ifj. Michal Kováč mint ombudsmantól kérne öntől segítséget?

Minden polgár egyforma, és mindenki ügyét köteles vagyok kivizsgálni, illetve megfelelő intézkedéseket foganatosítani. Ezzel mindkét kérdést megválaszoltnak tekintem.

Az idehaza és külföldön egyaránt elismert Miroslav Kusý úgy fogalmazott, hogy ön teljesen ismeretlen és kezdő az emberi jogok terén. Sőt, ön be is vallotta, hogy nem készült erre a funkcióra. Büntetőjogászként hogyan akarja az emberi jogokat védeni?

A szememre vetik, hogy büntetőjoggal foglalkoztam, miközben az, amire idáig a polgárok rákérdeztek, illetve panaszkodtak, éppen a büntetőjoggal kapcsolatos. Már kaptam ugyanis két panaszt és több kérdést a polgároktól. A törvény szerint fogom végezni a munkámat.

Nemcsak hogy nem készült az ombudsmani funkcióra, inkább hozzájárult az ön által irányított besztercebányai karra jelentkezők egy csoportjának a diszkriminálásához. Egy bizonyos cég által kiállított bizonyítványt kellett a felvitelizőknek felmutatniuk angol nyelvből ahhoz, hogy felvételt nyerhessenek. Csakhogy nem mindenkinek volt pénze ilyen bizonyítványt vásárolni...

Nem én, hanem a vezetőség döntött így, és meggyőződésem szerint nem volt az rossz döntés. Az egyik újságban a minap azt olvastam, hogy a középiskolákban csak érettségivel rendelkezők, sőt itt-ott csak középiskolások tanítják az angolt. Nem akarok megsérteni egyetlen iskolát sem, de ugyan mi a garancia arra, hogy az angol nyelvű záróvizsga az egyes intézményekben megfelelő színvonalú? Az Európa Tanácsnak sok angolul beszélő polgárra van, illetve lesz szüksége. Mi csak a kötelességünket teljesítettük.

Miért nem a karon állítottak össze egy kemény felvételi tesztet angolból? Miért kellett a bizonylatot egy cégtől megvásárolni?

Mi nem kértünk a diákoktól pénzt. Mi csak azt követeltük, hogy mutassanak fel egy bizonyos tudásszintet...

Még egyszer: minek kellett ehhez egy másik intézmény?

Mi nem beszéltünk semmilyen intézményről, cégről, mi csak a bizonyítványt követeltük. Kikérem magamnak, hogy a kart ilyesmivel rágalmazza valaki! Mi nem akartunk semmi rosszat, inkább segítettünk ennek az országnak. Aki megszerezte a bizonylatot, a mai napig abból él. Az egyik tanulóból például idegenvezető lett. Fantasztikus! Úgy tűnik, túlszárnyaltuk a saját korunkat!

Milan Ftáčnik oktatásügyi miniszter mégis közbelépett, és figyelmeztetése után érdekes módon már nem kérték a bizonylatot...

Különböző vélemények alakultak ki. Természetesen kiértékeljük a dolgot és olyan intézkedéseket foganatosítunk, hogy a felvételi mindenki számára elfogadható legyen. De mi soha nem működtünk együtt egyetlen magáncéggel sem!

Emberjogi biztosként továbbra is tanítani fog?

Életem végéig megmaradok pedagógusnak.

És mi lesz a nyitrai magánegyetemmel? Nem azért hajtotta annyira, mert nemsokára lejár a megbízatási ideje, és mivel már nem nevezhetik ki dékánnak, kellett biztosítania egy helyet magának? Most, hogy öt évre ombudsmannak választották – saját bevallása szerint – már nem is szervezi tovább az egyetemet...

Sajnálom, hogy ezt is ellenem fordították. Jó ötletről, jó projektumról van szó, de... ah, inkább nem folytatom, sokat beszélhetnék róla, de mi értelme? Remélem, hogy azok, akik részt vettek a tervezésben, befejezik a munkát, létrehozzák az egyetemet, és ha tudok, örömmel segítek. Mert az állami iskolákon is sokat segítene, ha kicsit elszaporodnának a nem állami intézmények. Most az én projektumomat elutasították, mert az én nevemhez fűződik. Egy hét múlva meg elfogadnak egy másikat, és lehet az ezerszer rosszabb az enyémnél, a fő, hogy a szülőatyja nem Kandráč...

Kilépett ugyan a HZDS-ből, számomra mégis kérdéses, mennyire tudja gondolkodásában is függetleníteni magát a mozgalomtól. Hogyan biztosítja pártatlanságát?

Felfoghatatlan számomra, a pártosság hogyan befolyásolhatja a törvényt. Senki nem lépi túl a szakmája határait, és a törvény nem engedi meg a pártatlanságot vagy pártosságot. Mindig a törvények szerint kell döntenünk.