Borház étterem – Kesztölc

Körülbelül 4-5 éves múltra tekint vissza az étterem, de működésének minőségére tekintettel eddig még nem sikerült hírnévre szert tennie. Ez a helyzet most változni látszik, mert olyan gazdák vették kézbe, akik nem csak saját ludaikat, hanem elsősorban a vendégek hasát is gömbölyíteni kívánják.

Mondjuk ez az inkognitóban eltöltött idő az új üzemeltetőknek kedvezett, mert a kesztölci pincesorok elején található vendéglő kerthelyiségének növényzete – tekintet nélkül az aktuális forgalomra – gyönyörűen megnövekedett.

Már a parkoló kavicságyának köveit ropogtatva szembetűnik, hogy építészetében és méretében is környékünk egyik legszemrevalóbb helyére érkeztünk. A kültéren régi fa prések, valamint gyermekeknek ajánlott csintalankodó alkalmatosságok is vannak. A kerthelyiség hatalmas, a kényelmes fa bútorzat és a lépten-nyomon burjánzó növényzet otthonosságot sugall, belépés után egy kertbarát magazin valamelyik oldalára illő kép tárul a látogató elé. Kettecskére vágyók és atyafiakkal érkező családok is találnak maguknak megfelelő méretű asztalt. Az egyik legnagyobb asztal fölé impozáns napernyőt építettek kihasználva egy éppen ott elszáradott fa adottságait. Magát a fát dőlés ellen betonággyal biztosították, ágainak sűrűségét megnövelték, majd az így kapott erdőt szalmatetővel látták el. A folyamat végeredménye a majd 15 méter átmérőjű, ötletesen megoldott napernyő.

Az étterem belsejét a vendéglátás szigorú protokollja alapján rendezték be. A hangulatot – kinek melyik irányban – fokozzák a falra kitömött állatok. A legnagyobbik őzike körülbelül deréktájtól néz ki a falból, mentségére legyen mondva, hogy félig felfutott rá valami növény. A pincérek viselkedéséből kitűnik, hogy nem ma kezdték a szakmát. Udvariasan, de mégsem avval az „ölbe kaplak, ringatlak” stílusú túláradó vendégszeretettel viseltettek irántunk. Az étlapot tekintve a levesek mindenféle ízléseknek megfelelnek, a cérnametéltestől a brokkoli krémesig tart a paletta. Ugyanez mondható el a főételekről, a salátákról és a desszertekről is. A rántott gomba sült krumplival, vegyes dresszinges salátával nem hagyott maga után kívánni valót, sem nyomot a tányéron. A tepsiben sütött tésztájú somlóihoz külön tálban kaptuk a csokoládészószt, így mindenki kedvére eláztathatta galuskáját.

A mellékhelyiség nagy és tágas, olyan mértékű a tisztaság, hogy az ember ódzkodik letenni névjegyét a kagylóba. Itt még a papír is kecsesebben tekeredik, a tartály csobogása pedig mint a tenger morajlása. Ezek persze csak a helyzethez társított érzelmek, amit tovább fokozott a korrekt és középáras számla is.