Blogmustra

Amikor Husák elvtárs

a földre zuhant

Nyolcéves voltam, amikor 1989 novemberében az iskolában a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról tanultunk. A tanító néni hatalmas, ákombákom betűkkel írta fel a fontos dátumokat és főszereplők nevét a táblára, mi meg a frissen szerzett írástudásunkkal buzgón körmöltünk. Egyszer csak hirtelen, a tábla felett lógó Husák elvtárs bekeretezett képe megindult lefelé, s nagy robajjal az éppen továbblépő tanító néni mellett csapódott a földnek. Megijedve pislogtunk, a tanító néni meg, aki mintha még nem fogta volna fel, mit is úszott meg pár centi híján, csak ennyit mondott: „…majd visszatesszük.” Persze már soha nem tettük vissza, cserébe viszont valamivel később kaptunk egy színes, vidám Havelt, akit a tanító néni, elemi óvatosságból inkább a katedra mellé függesztett ki.

(Parkanyer teljes bejegyzése a Körkép oldalán olvasható: http: //korkep.sk)

Az MKP és a 19 éves lányok

Először is szögezzük le, az ICS egy bohózat. Az, hogy harmincas, ill. azon túli felnőtt emberek úgy próbálják meg magukat beküzdeni a pártstruktúrába, hogy azt állítják magukról: ők az ifjúság – vicc. (Persze, tegyük hozzá, az ifjak nem is nagyon törik magukat a pártba…) Azért van szükségük erre a manőverre, mert – központi ifjúságsupportáló nyilatkozatok ide vagy oda – ha a helyi struktúrákban szeretnék bontogatni a szárnyaikat, a helyi bizniszeiket féltő öregek úgy vernék el őket a vályútól, mint annak a rendje. Menjetek csak a homokozóba, gyerekek… ICS, az kell nektek. Nehogymá’ egy 22 éves egyetemista mondja meg nekem, hogyan kell szociális otthont privatizálni Nyitra megyében…

(A teljes bejegyzés A hírlapíró és a halál blogjában olvasható: http:// lashee.freeblog.hu)

Anna és én

Színtisztán emlékszem: egy szombat délután volt, két vagy három hete, amikor először találkoztunk. Szerintem ő már az első pillantás után tudta, hogy vissza fogok fordulni hozzá. Miközben a többiekkel próbáltam ismerkedni, végig a tarkómon éreztem a tekintetét. Nem szólt semmit, közeledni se próbált, csak néma magabiztossággal várta, hogy eljöjjön az ő ideje. Tudta, mit csinál, s neki lett igaza. Azóta a mindennapjaim része lett.

(A teljes bejegyzés szUPjektív blogjában olvasható: http://szup jektiv.sk)