Berényi: Vállalható az elmúlt négy év

Minden rossz eredménnyel végződő választás után a magyar pártok arról beszélnek, hogy össze kell fogni, mert közös magyar képviseletre van szükség. Aztán a választások előtt valahogy mégsem akar összejönni a dolog. Miért van ez így?

2016-ban, a parlamenti választások előtt készek voltunk az együttműködésre, de már a 2014-es helyhatósági választások előtt kijelentette a Most–Híd, hogy nem akarnak velünk a parlamenti választásokon együttműködni. Hogy ez most a megyei választások előtt miért alakult így, kevésbé tudok választ adni, mert nem vettem részt a tárgyalásokon. Ez nem véletlen döntés volt a részemről, úgy gondoltam, hátha lehetséges lesz a megegyezés az MKP új vezetésével. Nem sikerült, egyetlen kerületben sem.

Az MKP azt mondja, a Híd a hibás, a Híd pedig, hogy az MKP. Milyen módon lehet feloldani ezt a gordiuszi csomót?

Nem tudom erre a választ. Nem vettem részt sem az országos, sem a járási szintű egyeztetéseken, nem ismerem a tárgyalások témáját. Azt azonban tudom, hogy a megyei választások öt évre szóló mandátumot adnak, és az elsődleges cél számomra, hogy Nagyszombat megyének magyar elnöke legyen, s azt a munkát, amit elkezdtünk, még nagyobb lehetőségek mellett tudjuk folytatni.

Kimondva-kimondatlanul elhangzott, hogy a Nagyszombat megyei tárgyalások azért futottak zátonyra, mert az MKP az elejétől fogva önt erőltette a jelölti posztra. Nem gondolkodott azon, hogy feláldozza magát az együttműködés érdekében.

Nem vagyok önjelölt. 2016 végén kért fel az MKP új elnöke, Menyhárt József, hogy induljak Nagyszombat megyei elnökjelöltként. Neki is azt mondtam, úgy teszek, ahogy az MKP dönt, és ha a Dunaszerdahelyi és Galántai járás és az országos vezetés engem kíván indítani, akkor vállalom. Ha mást jelölnek, akkor pedig alázattal elfogadom. Hozzáteszem: a két párt együttműködését nem azzal kell kezdeni, hogy valaki nem elfogadható. Ha az együttműködést őszintén gondoljuk, akkor tiszteletben kell tartani, hogy a pártok maguk hozzák meg személyi döntéseiket. Ha 2015-ben meg tudtunk volna egyezni a parlamenti választásokról, elfogadtuk volna Bugár Bélát listavezetőnek annak ellenére, hogy személyével kapcsolatban az MKP-n belül komoly fenntartások vannak. A parlamenti választásokon egyébként a második legtöbb preferencia-szavazatom volt, ebben a két járásban pedig van támogatottságom – a jelölésem mögött ott van a feltételezett siker esélye is.

Az MKP-nak nyolc éve van alelnöke a megyében, négy évig Kvarda József, négy évig pedig ön töltötte be ezt a posztot. Hogyan értékeli ezeket az éveket? Elérte az MKP azt, amit szeretett volna?

A mostani választáson az elmúlt négy év eredményeire kíváncsiak az emberek, és ezek az eredmények a lehetőségek tükrében vizsgálva vállalhatók. Azt hiszem, hogy kihoztuk a lehetőségekből a maximumot. Persze minden lehetne szebb és jobb, ezt jól tudjuk, de az eredmények vállalhatók.

2013-ban több területen is tett vállalásokat. Sikerült ezekkel alelnökként kezdeni valamit?

Gyakorlatilag minden területen sikerült teljesíteni a célokat, mert reális célokat tűztünk ki magunk elé. A középiskolák támogatására például a Dunaszerdahelyi és a Galántai járásban többet fordított a megye az elmúlt négy évben, mint korábban – ez annak is köszönhető, hogy a megye lehetőségei is nagyobbak, több az adóbevétele.

A számokon és forrásokon túl mit tehet a megye mondjuk az oktatás területén?

Az iskolaigazgatókkal tartjuk a kapcsolatot, és az ő elvárásaik alapján támogatjuk az iskolákat, állítjuk össze a költségvetést, ami nyilván egy politikai vitának az eredménye, hiszen minden régió a saját intézményeit próbálja előtérbe helyezni. Az oktatás tartalmi részébe mi nem szólunk bele, azért a pedagógusok felelnek, ők mondják meg nekünk, miben tud ehhez a megye hozzájárulni, elsősorban anyagi szempontból.

Azért kérdezem, mert az elmúlt időszakban több alapiskola bezárt a dunaszerdahelyi járásban. Ezekbe a folyamatokba megyei alelnökként nem tud beavatkozni?

Az alapiskolák nem a megyéhez tartoznak, hanem a helyi önkormányzatokhoz.

De ha bezár egy alapiskola, onnan már nem jönnek diákok a megyei fenntartású középiskolákba, így ez közvetetve hatással van egy megyében zajló társadalmi folyamatra. Ezért nem érdemes átlépni a határokat?

Mint közszereplő szoktam meghívásokat kapni olyan jellegű rendezvényekre, melyeken a szülőket buzdítják, írassák magyar iskolába a gyermekeiket. Az ilyen rendezvényeken aktívan részt veszek. A megyének, mint intézménynek azonban nincs törvényi, sem pénzügyi lehetősége befolyásolni ezeket a folyamatokat. Ezek a helyi önkormányzatok és a kormány közti együttműködésen múlnak. Ezt a kérdést elsősorban az önkormányzatoknak és a kormánytisztviselőknek kell feltenni.

Támogatná, hogy ilyen kompetenciákkal kibővítsék a megye hatásköreit?

Ha konkretizáljuk, miről van szó, akkor igen – azzal, hogy a helyi önkormányzatoknál kell, hogy maradjanak az alapiskolák. Ezt nem szabad megyei szintre vinni.

Színvonalas és elérhető egészségügyi ellátást ígért, külön hangsúllyal az anyanyelvi kommunikáció érvényesítésére, ám a galántai és dunaszerdahelyi kórház ebben a választási időszakban került át a Svet zdravia vállalathoz, így kikerült a megye kezéből.

Természetesen sajnálom, hogy ezeket az intézményeket el kellett adni, de nem volt más lehetőség. A közintézményekhez tartozó kórházak minden szinten adósságokat halmoznak fel – tisztelet a kivételnek, amiből nem sok van. A megye képtelen volt ezt anyagilag kezelni, a kórházak elvonták a pénzt más területekről, az útfelújításoktól, az oktatásügytől, a kulturális és szociális intézményektől. Rigó Konrád egy kiadványban azzal támadott, hogy 7 millió eurós adóssága volt a dunaszerdahelyi kórháznak az eladáskor. Ez valóban így van, de megemlíteném: a kormányhoz tartozó kórházak adóssága az elmúlt két évben több mint 650 millió euró, amiből most a kormány 580 milliót átvállal. Ha Rigó annyira tudja, hogyan kellett volna megoldani a kórházak adósságait, miért nem tette ezt meg most, kormányszinten? Miért kell az adófizetők pénzéből megfizetni a kormány kórházainak adósságát, mely hasonlóan a járulékok nem megfizetéséből állt össze, mint a dunaszerdahelyi kórházé?

Rigó Konrád kulturális államtitkár, nem egészségügyi.

A Híd pedig egy kormánypárt. Ha Rigó Dunaszerdahelyen tudja kritizálni az adósságot, és megyeelnök akar lenni, ahol ilyen jellegű dolgok folyamatosan felmerülnek majd, akkor nyilván van megoldása is. De nem látom, hogy ez kormányszinten megvalósulna. A kórházeladásokat a megyében kényszerhelyzet szülte, mi annyit tudtunk tenni, hogy az eladási szerződésbe foglaltattuk azt, ami számunkra fontos volt: hogy egészségügyi intézményként működjenek tovább a kórházak, hogy ugyanazt a szolgáltatást nyújtsák, mint az eladáskor, és a kétnyelvűségre is odafigyeltünk. Kapcsolatban vagyunk a kórházak vezetőségével, és azt tapasztaljuk, hogy teljesítik a szerződésben foglaltakat.

A közutak felújításának kérdése foglalkoztatja általában a leginkább az embereket. Ezen a területen is vállalásokat tett 2013-ban.

Sikerült előrelépést elérni, a megyei utak állapota biztosan jobb, mint a kormány útjaié a két járásban. Ám van mit behozni, és a helyzet valóban kritikus. Ez az elkövetkező öt év legnagyobb kihívása, mert a gazdasági fejlődés és a lehetőségek az egész megyén belül megnövelik a kamionforgalmat, és ez sokkal gyorsabban teszi tönkre az utakat, mint bármikor korábban. Komoly veszély ez a megye költségvetésére nézve, mert az emberek jó utakat akarnak látni. Ugyanakkor nagyon nagy cégek vannak a megyében, a PSA, a Samsung, és most jön az Amazon – ráadásul a Jaguar-Land Rover, bár Nyitrán lesz, szintén részben Galántán keresztül közelíti majd meg a magyarországi határt. Az elkövetkező öt év nagy kérdése az lesz, miből tudja majd szinten tartani az utakat a megye. A Galántai és a Dunaszerdahelyi járásban az elmúlt években 11 millió eurót fordítottunk utak és hidak felújítására. Az útfelújítások ugyanakkor újabb és újabb összegeket igényelnek. A legrosszabb és legforgalmasabb szakaszokat ebben a két járásban ezalatt a négy év alatt rendbe tudtuk hozni.

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"292347","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"2437","style":"width: 600px; height: 491px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"2979"}}]]

A kamionforgalom korlátozására milyen erőfeszítéseket tudnak tenni?

Ez nem megyei hatáskör, de az biztos hogy ha megyei elnökké választanak az emberek, mindent meg fogok tenni azért, hogy a másodosztályú utak is fizetősek legyenek. Ez lehetővé tenné, hogy az első osztályú utakat jobban kihasználják a kamionosok, hiszen azok mégis szélesebbek és kényelmesebbek mint a másodosztályúak – utóbbiakon azonban rövidebb és olcsóbb módon érhetik el úticéljukat. A másodosztályú utakat is fizetőssé kell tenni azzal, hogy a helyi kis- és középvállalkozóknak, akik nagyobb teherautókkal rendelkeznek és dolgoznak, megtaláljuk a kivétel lehetőségét. Ez kormány- vagy parlamenti hatáskör, de nyilván egy megyei elnök ezért a többi megyei vezetővel összefogva sokat tehet.

Hidas ellenfele, Rigó Konrád szerint a jelenlegi vezetés eladósítja a megyét, és a megyének az év végéig valóban megugrik az adósságállománya – adóbevételei ugyanakkor nőnek. Ön hogy látja a megye gazdasági helyzetét?

Amíg a kormány adósságállománya körülbelül 52 százalékos, addig Nagyszombat  megyéé jelen pillanatban 34 százalék.

De a szomszédos Nyitra megyéé alacsonyabb. Nem lenne célravezetőbb egy megyei összehasonlítást?

De nem Nyitra megyétől kaptuk a támadást, hanem Rigó Konrádtól, aki egy kormánypárt jelöltje. Ha a nyitraiak mondanák ezt, akkor azt mondanám, vizsgáljuk meg, náluk milyen beruházások vannak, ha ilyen alacsony a hitelfelvételük. 2015-ben nagyon jutányos feltételekkel jutottunk hitelhez, 15 millió euróhoz, melyet folyamatosan használunk fel. Tény, hogy a legnagyobb tételt 2016 végén és 2017-ben merítettük. Ennek köszönhetően – és ezt nem kéne megmondanom, mert ezek az adatok a választások után lesznek nyilvánosak – az év végére valamivel 40 százalék fölé ugrik az adósságállomány. A törvény 50 százalékot enged meg. A megye pedig tudja törleszteni ezeket a hiteleket, melyeket 1,38 százalékos kamattal vettünk fel. A közgazdászok tudják, hogy aki ilyen kamatú kölcsönt nem vesz fel, nagyon komoly lehetőséget nem használ ki a gyors beavatkozásra.  Amit ma ennyi pénzért meg lehet tenni, azt biztos, hogy jövőre, vagy később nem lehet ekkora reális összegért végrehajtani, mert az euró értéke romlik. Ma így olcsóbban tudjuk megcsinálni azt, amit jövőre vagy azután. A megye nincs eladósodva, rendkívül könnyen tudjuk törleszteni a hitelt.

A Transparency International felmérése szerint Nagyszombat megye az utolsó előtti helyen végzett a megyék átláthatóságának ranglistáján, és az előző évhez képest csak egy helyet rontott, ami szintén nem valami fényes. Mi a gond az átláthatósággal?

Találkozót kértem tőlük, miután kijött a tanulmány. Az általuk elmondottakból azt szűrtem le, hogy három kategóriája van a hiányosságoknak. Az elsőbe tartoznak azok, amelyek figyelmetlenségből nincsenek fenn a honlapunkon – például a képviselők és alkalmazottak etikai kódexe. A másodikba azok, melyek fenn vannak, de szerintük nehezen megtalálhatók. Ilyen a testületi ülések harmonogramja, mely egyébként fenn van, csak nem külön, hanem egy dokumentumon belül. Ezek technikai jellegű kérdések. A harmadik terület viszont olyan, amiről még egy megyeelnök sem dönthet: ezek a szakbizottságok munkáját illetik, ám jegyzőkönyvek, harmonogramok, nyilvánosságra hozatala úgy, ahogy azt ők megkívánják, testületi beleegyezést igényel. Ez a választások után kezelhető. Ha az első két kategóriát pótoljuk, szerintem dobogós helyen lehetünk. A kérdést egyébként a kampány során túldramatizálta az ellenjelöltem, ugyanis a honlapon megtalálható a költségvetés, a beruházási regiszter, a közbeszerzések, a győztesek, a velük kötött szerződések, a tulajdoneladás, ennek a győztesei, a szerződések. Ha valaki azt mondja, hogy valamit titkolunk, manipulál, és nem mond igazat. A TIS képviselői is igazolták, hogy ez a felmérés nem arról szól, hogy a megye valamit is eltitkolna, hanem azt, hogy a módszertanon kell változtatni. Ennek pedig nem látom akadályát.

Milyen a kapcsolata Tibor Mikušsal?

Korrekt munkakapcsolatunk van. A megyeelnököt közvetlenül választják, nem eltávolítható, nem úgy mint például egy miniszterelnök, akinél a parlament összetételén múlik, megmarad-e kormányfőnek, vagy sem. Így két lehetőség van: vagy együttműködünk a megyeelnökkel, vagy háborúzunk vele négy évig a leváltás esélye nélkül. Tibor Mikuš lehetőséget adott nekünk, eleinte 11-en majd 12-en voltunk a 40 fős frakcióból, nyilván neki is érdeke volt, hogy biztos többsége legyen a megyén belül, ami lehetővé teszi például a költségvetés elfogadását. A részéről és részünkről is szükségszerű volt, hogy ezt a korrekt munkakapcsolatot kialakítsuk.

De ha ez elmondása szerint ilyen korrektül működött, akkor tulajdonképpen miért indul a megyefőnöki posztért ellene?

Egy kártyás hasonlattal élnék: a megyeelnök osztja a lapot. Az alelnök azzal a lappal kénytelen játszani, amit az elnök leoszt – én pedig szeretnék osztani. Egy magyar megyeelnök országos szinten is témákat tud megynyitni, ahhoz testületi jóváhagyással pedig pénzt is tud csoportosítani. Az országos szlovákiai, magyarországi, sőt, európai politikába is beleszólása lehet, ha okosan fogalmazza meg az elvárásait.

A testületben viszont 40-en ülnek, és a két magyarlakta járás 15 képviselőt delegálhat. Ez azért mégsem többség.

A szlovák megyei politikusok megismertek az elmúlt négy évben, és akikkel korrekt munkakapcsolatot lehetett építeni, azzal meg is tettem. Sokan közülük polgármesterek, nagyobb intézmények vezetői vagy vállalkozók, akik pragamtikus emberek. Meg lehet velük egyezni megyei dolgokról úgy, hogy lebontjuk az etnikai felhangot. A kétnyelvűség területén továbbra sem olyan nagy a nyitottság, azért továbbra is meg kell küzdeni. Azt, hogy sikerült Kodály Zoltánnak kétnyelvű táblát állítani Nagyszombatban, nem ment egyik napról a másikra, csak a kitartásunknak köszönhető, hogy szlovák–magyar lett, és nem szlovák–angol. Úgy érzem, meg tudnám szerezni a többséget, már csak abból kiindulva, hogy én sem lennék leváltható megyefőnökként – számukra is ott lenne a kényszer, hogy megtalálják a korrekt együttműködést. Egyébként biztosan együtt tudnék működni mindenkivel, még a Most-Híd képviselőivel is, annak ellenére, hogy négy éve ők voltak az egyedüliek, akik nem szavazták meg az alelnöki felterjesztésemet.

Elfogadna még négy évet Tibor Mikuš mellett alelnökként?

Ha nem én nyerek, az sem biztos, hogy Tibor Mikuš nyer.

A felmérések szerint neki van a legnagyobb esélye.

Meglátjuk. Az elsődleges cél most, hogy megyei elnöki posztot szerezzek, és a lehető legtöbb MKP-s képviselő üljön a testületben.

Másfél évtizedes probléma, hogy a megyerendszer még mindig nem attraktív, az emberek nem ismerik és azonosulnak vele. Ezzel mit lehet kezdeni?

Ez egy országos probléma, melynek okait kereshetjük a megyehatárok felrajzolásában. Nem tudom, hány dunaszerdahelyi ember járt Szenicén vagy Szakolcán. De nagyobb részük járt már Érsekújvárban vagy Léván. Teljesen világos, hogy ezeket a határokat mesterségesen húzták meg, nem a természetes régiók alapján. Nagyszombat megye nem természetes régió, teljesen más az erdőhátiak mentalitása, megközelítése, életkörülményei, mint a csallóközieké, mátyusföldieké, és megint egészen más a nagyszombatiaké, galgóciaké, pöstyénieké. A másik probléma a hatásköröké – ezek fontosak, de nem szerteágazók. Öt területen kívül – egészségügy, oktatás, szociális ügyek, útfenntartás, határon átnyúló együttműködések – nincs hatáskörünk. Ha van többletbevételünk, valamit támogathatunk, de nem nagy mértékben. A hatáskörök bővítése megtörténhetne. Ha a kormány úgy döntött volna, hogy hozzánk tartozzanak a regionális fejlesztési tervek, ebben az esetben intenzívebb lenne az együttműködés a helyi önkormányzatokkal. Ezt ugyanis közösen kéne kialakítani, és a Brüsszelből ide utalt forrásokat pedig együtt szétosztani. De ezt sem kaptuk meg, a mezőgazdasági minisztériumnál maradt, pedig mind a nyolc megye igényelte. Lehetne gondolkodni az adópolitika megyei bevezetéséről is bizonyos területeken, legyen szó például a másodosztályú utakról.

RIGÓ: KEVESEBB PÉNZ MEGY DÉLRE

Harmadrészt: a jelenlegi megyei hatáskörök nem váltanak ki olyan éles szembenállást, mint az országos vagy a helyi politika. Itt egy dologban kell megegyezni a többiekkel: a rendelkezésre álló összeget hogy osztjuk el. Ha kialakul a konszenzus, megvan a kompromisszum, akkor nincs veszekedés, nem látványos a média számára. Az előterjesztett anyagainkat általában egyhangúlag, különösebb vita nélkül fogadjuk el.